Akácvirágzás

Az erdő csupa latyak, a bokrokról a fákról csöpög a víz, hiszen az eső csak nemrég állt el. A nap most ragyog, a fák közé beszökő fény éles árnyakat varázsol, a nedves levelek szikrázón csillannak a fényben.

Ilyenkor a legszebb az erdő. Nem csak az eső miatt, hanem azért, mert igen sok növény virágzik május elején. Hatalmas bodza bokrok virágtányérjai pompáznak, fölöttük fehérlik a milliónyi akácvirág, de az embernyire nőtt bürök sem akar lemaradni, látványosan kínálja finom, csipke szerű fehér virágait.

Fotó: Győrffy István

Most már mindent betakart az erdő zöldje. Elfed a zöld szőnyeg minden nem oda valót is. Nem látszik többé az eldobott szemét, a haragosan zöld csalán minden erdőszélt, bokor aljat befutott. Lélegzetállítóan gyönyörű zöld minden. A kivágott, az elhagyott fatörzseket is körülöleli a derékig érő fű, beússza a tüskeszeder, ami szintén hamarosan virágzik, vagy a repkény  - a természetnek ezernyi a takarója.

Fotó: Győrffy István

Az akácos széle lassan megszólal. Egyre erősödik a zsongás, méhek sokasága próbálja nyitogatni a még mindig vizes virágokat. Dolgozniuk kell, az időjárás nem volt kedvező számukra az idén.  Az akác talán még menthet valamit a mézes ügyeken, bár Pongrác, Szervác, Bonifác nem sok jót ígér, hűvös, sőt kifejezetten hideg esős napokat, hajnalokat  jósol a meteorológia.

Fotó: Győrffy István

Fiatal asszony érkezik az erdőszélre, s törni kezdi az akác gallyakat. A letört ágakról leszedi a virágokat, s egy zacskóba rakja. A lecsupaszított ágakat behajítja a fák alá. Mikor meglátja a nyakamban lógó fényképezőgépet felkapja a zsákját és elsiet.

Ismét beborul, feltámad a szél, vihar közeleg.

A méhek zsongása lassan elhalkul...