Mitől pontház a Pontház?

A Pontház szót hallva, Zalaegerszegen szinte mindenki tudja melyik épületről van szó, de azt már kevesebben, miért viseli a ház éppen ezt a nevet. Ennek megértéséhez kicsit el kell mélyednünk az építésügyi szabályzatok történetében. Minden építési vállalkozónak elemi érdeke, hogy az adott területet a lehető legnagyobb profit reményében építse be, így a kezdeti laza szabályozás vagy annak egyenesen a hiánya meglehetősen sűrű beépítést eredményezhetett. E téren nem kell az időben túl messzire menni, elég megszemlélni Budapest belső kerületeinek a 19. és a 20. század fordulóján épült, udvari szárnyakkal terhelt gangos bérkaszárnyáit, ahol a fénytelen, egészségtelen lakások jó példákkal szolgálnak a telekspekulációnak tág teret adó, nem kellően átgondolt szabályozásra.

A zalaegerszegi Pontház nem sokkal az elkészülte után...

Éppen emiatt a két világháború között, különösen a harmincas években, tanulva a számos rossz tapasztalatból, a hatóságok erélyesebben léptek fel a telkek beépíthetőségével kapcsolatban. A törvénnyel is megerősített új szabályok szerint már csak a telektömb és nem az egyes telkek négy oldala mentén lehetett építkezni, amit keretes beépítésnek neveztek el. A háború után már ez a keret is kezdett felbomlani és helyet adott az önálló, zárt tömböknek, kubusoknak, amelyek gyakran csak egy belső lépcsőházzal rendelkezve kocka alakot öltöttek, így a környezetüktől minden irányban elkülönülve, pontszerűen álltak a térben. A pontház tehát egy építészeti szakkifejezés, amely az előbbi, általában néhány emeletes társasházat jelentette. Ugyanígy léteztek a nyújtottabb formájú sáv- és hasábházak, valamint a még inkább elnyúló szalagházak, amelynek tulajdonnévi alakjára szintén van példa Zalaegerszegen.

...és így néz ki az épület napjainkban

Ha szigorúan az építészeti szakzsargon alapján kellene minősítenünk a Pontházat, akkor azt valójában nem is a pont-, hanem a hasábház jelzővel kellene illetnünk, tekintettel arra, hogy az épület a kockához képest nyújtottabb és ráadásul két lépcsőházzal is rendelkezik. A jelenlegi elnevezése vélhetően azért gyökeresedett meg, mivel a környezetéhez képest, a zártsorúan beépített házak közül, főleg tágabb értelemben, valóban pontszerűen emelkedik ki. Kevéssé ismert, hogy a Pontház tulajdonképpen egy befejezetlen torzó, mivel déli oldala mentén ahogy az a korabeli rajzokon is látszik tervezték megépíteni a szimmetrikus ikerpárját. Szembe állva az épülettel látszik is a kissé visszaugratott legfelső szintnél az aszimmetria, a déli oldal erős levágottsága, ami csak az ikresítésnél nyerte volna el a szimmetriát.

A budapesti nagy testvér

A térséggel kapcsolatos korabeli vázlattervek azonban még ennél is grandiózusabbak voltak. A dokumentumok tanúsága szerint ezen kívül még három hasonló tömbbel számoltak egymás mögé sorolva őket amelyek közül egy harminc, míg a másik kettő 24 lakásos lett volna, így négy épület több, mint száz lakásában mintegy négyszáz lakó elhelyezésével számoltak. E nagyszabású terv azonban, amely teljesen átformálta volna Zalaegerszeg belvárosának évszázadok során kialakult utcaszerkezetét, a 16 lakásos bérház felépülte után nem folytatódott. Az illeszkedési problémák ellenére az épület kétségkívül reprezentatívnak, és részben egyedinek számított, amelyet a kor neves építész-team-je tervezett. A Németh Pál, Scultéty János és Szilágyi Jenő alkotta budapesti műépítész csapatból különösen az első kettő rajzasztaláról került ki számos országos jelentőségű, a hazai építészettörténet által is előkelő helyen jegyzett modern, színvonalas alkotás. Nem sokkal korábban ugyanez az alkotóhármas készítette el Budán a Fő út 61. sz. alatt felépített nyolcemeletes pontház (közkeletű neve: Duna-parti Pontház) terveit, amelyből számos elem átsugárzódott a zalaegerszegi épületükre is.

A zalaegerszegi Pontház a városközpontban több, a háborúban megsérült ház helyén 1948-1949 között épült városi majd állami bérházként, de az üzletek csak 1950 elejére készültek el. Az építkezés nagyságrendjét jól mutatta, hogy a ház helyének pontos kitűzését maga az építésügyi államtitkár, Borbiró Virgil végezte el, akit a modern mellett elkötelezetten kiálló építészként ismert el a szakma. A háború utáni ínség sajnos végigkísérte az építkezés egész folyamatát, amit a negyvenes évek végi rendszerváltás is megspékelt. Már az építés legelső pillanatában át kellett tervezni az épületet, miután nem mutatkozott arra remény, hogy a korszerűnek számító vasbeton-szerkezethez a szükséges vasanyagot és betonkavicsot előteremtsék. A beinduló laktanya- és más rendvédelmi jellegű építkezések minden téren jelentős erőket vontak el az építkezéstől. Az üzletek iránt eleinte a város kiskereskedői érdeklődtek, de mire azok elkészültek, a magánszektor felszámolása miatt a Népbolt Nemzeti Vállalat alakíthatta ki fűszerüzletét, és később emblematikussá vált cukrászdáját.

Egy igazi pontház Zalaegerszegen 1950-ből

Érdekesen, de korántsem váratlanul alakult a bérház lakóinak első szériája. A ház iránti nagy érdeklődésre való tekintettel a városi képviselő-testület a lakáselosztást végző eseti bizottság tagjainak kilétét nem kívánta nyilvánosságra hozni, minthogy a pályázók részéről zaklatásnak lennének kitéve . A 16 lakást végül kivétel nélkül prominens párt-, illetve állami vezetők foglalták el néhány katonatiszttel vegyítve, ami nem volt véletlen, hiszen a város legjobb, legújabb, kitűnő elhelyezkedésű lakásairól volt szó. Amikor jelen cikk szerzője a Pontház építéstörténetét kutatva dokumentálta a budai Duna-parton álló, már említett nagy testvért , a lépcsőházi fotókhoz egy idős néni engedte be a kapun. A rövid beszélgetés során elárulta, hogy ő kezdetektől fogva itt lakik, majd halkabban, bizalmasan megsúgta: Tudja, ez az épület annak idején káderháznak épült

Úgy látszik a háború utáni első új és modern lakóházak településtől függetlenül kapták meg ezt a funkciót.