Bírja a hóvihart, szokja az embert

És a nem látszani kitétel természetesen az ember vonatkozásában érvényes elsősorban, ez a tekintélyes méretű (nagyjából 1 méter magas, szárnyfesztávolsága 193-244 centiméter, a hímek 3-5, a tojók 4-7 kilósra híznak) madár ugyanis rendkívül érzékeny a zavarásra. Bár az utóbbi időben mint ha változna a helyzet, talán ennek is köszönhető az állomány (ma 150-200 költő pár fészkel az országban) bővülése.

– Valamikor ártéri erdők magas, öreg, eldugott fáin fészkelt ez a madár, távol mindentől, ami emberi – jellemezte főszereplőnket Megyer Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság zalai osztályvezetője. – Azóta az említett élőhelyek fogyása miatt nem ilyen válogatós: egyéb erdőkben, kisebb facsoportokban, sőt, esetenként magányos fákon is fel-feltűnik. És tudunk olyanról, hogy a közelben (persze józan belátással) végzett erdei munka dacára is kitart a fészkén. Sőt, a legutóbb, tavaly megtalált zalai sasfészek egy szántóföldön át forgalmas szőlőhegyre néz.

Az átlagos fészekaljban két fióka nevelkedik – ez a Somogy megyében készült fotó tehát ritka nagycsalád „gyerekeit" ábrázolja. Fotó: Megyer Csaba

Ezzel együtt a víz továbbra is fontos a madárnak, a fészek közelében (értsd: 15 kilométeres távon belül) mindig lennie kell tónak, ahonnan a tápláléka legnagyobb részét kitevő halat „beszerezheti". A 20-25 évig élő, és ezt az időt nemritkán egy fészken töltő rétisas vadászati módszere, hogy alacsonyan suhan a víz felett, és lábával egyszerűen kiemeli a túlságosan magasra merészkedett halakat. Az ideális ebéd számára a kétnyárinál nem idősebb ponty.

– Korán kezdi a fészkelést, már decemberben láthatók az évek alatt több mázsásra „hízó", főleg gallyakból készült otthont renováló madarak – folytatta Megyer Csaba. – Nem ritka, hogy már februárban kotlik, és a fiókák még a tavalyi télvégi viharok közepette is kikeltek.

A fészkelőhelyek megszűnése mellett ma a mérgezés a legnagyobb veszély az 1 millió forint eszmei értékű madár számára. Főleg apróvadas területen jellemző ez, pedig – Megyer Csaba szerint – a fácánfészkeket sosem sas dúlja fel, hanem inkább vaddisznó.