Egy eleve kudarcra ítélt hadművelet

Kunékat ekkor már csak a saját túlélésük hajtotta, semmivel, de főként a proletárokkal nem törődtek. A csehszlovákokkal folytatott kemény harcok után, június 30-án kivonultatták a magyar csapatokat a sok ezer munkásember vérével visszaszerzett Felvidékről, mert azt remélték, cserébe az antant is kivonja a románokat az 1919. április vége óta megszállva tartott Tiszántúlról. Az így szerzett nyugalmat a Tanácsköztársaság egyre romló belső helyzetének megszilárdítására akarták felhasználni.

A Román Királyi Hadsereg néhány tagja az Oktogonon

Ekkorra már általános lett az áruhiány, a városok lakossága éhezett, s az erőszakos sorozások következtében a falvakban is éhínség fenyegetett. A boltokat, kereskedőket kifosztották a proletárharc győzelmére hivatkozva. A kommunista különítményesek a végletekig fokozták brutalitásukat, nehogy újabb lázadás törjön ki. Böhm Vilmos megpróbálta a szociáldemokratákat a kommunisták elleni fegyveres fellépésre bírni, de nem sikerült, ezért július 14-ével lemondott a hadsereg-főparancsnoki pozíciójáról.

A rossz általános helyzet ellenére, a Forradalmi Kormányzótanács döntése alapján, 1919. július 20-án a Vörös Hadsereg támadást indított a Tiszánál, Szolnok térségéből a román csapatok ellen. Mardarescu román tábornok 92 gyalogzászlóaljjal, 58 lovasszázaddal valamint 80 üteggel (kb. 60 ezer fő), és mélységben jól tagolt védvonallal rendelkezett, ráadásul a Tisza áradása is segítette. A Vörös Hadsereg a 80. dandárral, a 3. hadosztállyal és a 7. lovasezreddel kb. 37 ezer főt számlált, és jóval több 10 cm-es tarackkal rendelkezett ugyan, de csak 1-2 ütközetnapra elegendő lőszere volt.

Magyar vöröskatonák masíroznak Szolnok belvárosában

A magyarok a 80. dandár kivételével viszonylag gyorsan átkeltek a Tiszán, a kezdeti sikerek után azonban elakadtak a többsoros védőövvel rendelkező románokon. Négy nap múlva a magyarok mindenütt védekezésbe mentek át, és megkezdték a visszavonulást a szőke folyóhoz. 1919. július 24-én délelőtt a több lépcsőben támadó románok mindenhol megfutamították a rosszul szervezett és egyre jobban demoralizálódó Vörös Hadsereget. A Tiszafüreden, megfelelő biztosítás nélkül berendezkedett 80. dandárt valóságos katasztrófa érte. Összes tüzérségi ütegüket elvesztették, a puskalőszer néhány lövés után elfogyott, mert rossz töltényeket adtak a katonáknak. A fejvesztett futásba torkolló visszavonulást a Tisza állította meg, az átkelőeszközök azonban Füzesabonyban, egy mellékvágányon várakoztak. Sok magyar fúlt a Tiszába, vagy lelte halálát a folyó partján, a diadalittas románok nemigen kegyelmeztek.

Julier Ferenc, a Vörös Hadsereg új parancsnoka lemondott, de ezt Landler Jenő nem fogadta el. Két nap múlva a magyarok az utolsó, szolnoki hídfőjüket is kiürítették, majd a Tisza-híd a levegőbe repült. A Vörös Hadsereg drámai veszteséget könyvelhetett el ebben a számára eleve vesztes ütközetben, amelynek értelme – a kommunista hatalom egy-két héttel való meghosszabbításán túl – nem volt.

Hatalmas hadászati hiba volt a támadás, ezt az egyszerű vöröskatonák is felismerték, és senki nem akart harcolni többé Kun Béláért és politikai köréért. Megindult a végjáték: míg a magyar katonák tömegesen szökdöstek el a Vörös Hadseregből, addig Mardarescu eltökélte: menetből veszi be Budapestet.

Agitációs plakát 1919-ből. Az egyszerű vöröskatonák is látták

A július 30-ára virradó éjjel a románok Tiszabőnél megkezdték az átkelést, komolyabb magyar ellenállásba csak Szolnokon ütköztek. Augusztus 1-én a Forradalmi Kormányzótanács lemondott, a kommunista vezetők menekültek, a hatalmat pedig Peidl Gyula és kabinetje vette át. A román királyi csapatok akadálytalanul nyomultak előre. Másodikán Ceglédre vonultak be, a rákövetkező nap pedig már a főváros határában találta őket. 1919. augusztus 4-én már az Oktogonon fényképezkedtek. Két nap múlva megbukott a Peidl vezette, ún. szakszervezeti kormány is.

Új korszak kezdete

A románok a hadműveletek csúcspontján elérték Győrt, Veszprémet és a Balaton északi csücskét is. Aztán 1919. augusztus 13-án Horthy Miklós megérkezett Szegedről Siófokra egy Brandenburg típusú repülőgépen, és ezzel egy negyedszázados, új korszak vette kezdetét hazánkban.