Érzelmileg kösd a könyvhöz!

Nehezen találtunk  időpontot a találkozóra, elfoglalt. Meseíró verseny zsűrijében dolgozott a héten, bizonyítva, a szakmától nem szakad el. Hogyan is tehetné!? Harminc éven át dolgozott azért, hogy a felnövő nemzedékek számára szükséglet legyen az olvasás.

Az alig tíz négyzetméteres községi könyvtár, a kedves könyvtáros néni és  a karácsonyra kapott  Grimm-mesék. Ez volt az inspirációs csomag a hivatás választásához Rózsikának, akit megyeszerte így ismernek a szülők, a diákok és a pedagógusok a Deák Ferenc Megyei Könyvtár gyerekkönyvtárának vezetőjeként.

- A családban  mindig volt házikönyvtár - mondja, hozzátéve,  most 84 éves anyukája is rengeteget olvas, természetesen ő látja el kínálattal.

Oláh Rozália nyugállományba vonult  gyermekkönyvtári vezető a megyeszékhelyi Dózsa-iskola 3. c osztályos tanulóinak karéjában

Visszakanyarodva a kezdetekhez:  a gimnázium után  gyermekkönyvtárosként dolgozott, majd Szombathelyen szerzett  diplomát  könyvtár-magyar szakon.  Gyakornokként megfordult  az Országos Széchényi Könyvtárban is.  Számos informatikai tanfolyam után 2003-ban elvégezte az ELTE könyvtár kiegészítő szakát,  50 évesen szerzett egyetemi diplomát.

- Családi okokból 1983-ban Egerszegre kerültem, s visszatértem kedvelt munkakörömhöz: a megyei könyvtárban 10 évig gyermekkönyvtárosként, majd  1992-től gyermekkönyvtári csoportvezetőként dolgoztam - meséli.

1976-tól 1994-ig a megyei gyermekkönyvtár az akkori MMIK Kisfaludy utcai épületében működött. Két teremből állt.

- Sokan és sokat olvastak, falták a gyerekek a képregényeket, a kisebbek kölcsönöztek diafilmeket is. Ez volt az a  hőskor, amikor nem kellett különösebben csábítani a gyerekeket a könyvtárba.

1995-ben a gyermekkönyvtár a Deák téri főépületbe költözött, s az új évezredbe lépve a képi kultúra térnyerésével fokozatosan megváltozott a gyerekek olvasáshoz való viszonya, a nyomtatott dokumentum már nem egyedüli médium. A televízió és a számítógép, majd az internet megváltoztatta a gyerekek olvasási szokásait is: kevesebben és kevesebb könyvet kölcsönöznek, ugyanakkor több dokumentumot használnak helyben, és egyre jelentősebb a távhasználat.

- Mivel lehet az olvasásra motiválni  a mai serdülőket, mit tanácsol?

- Sok kép, kevés szöveg - mondja Rózsika. - Innen kell elindulni, egészen kisgyerekkorban. Sok-sok mese, képekről való beszélgetés, úgy, hogy mindig legyen a kezünk ügyében könyv. A szülői példamutatás mellett kulcsfontosságú a pedagógus személyisége.

A gyermekkönyvtárosok is új médiapedagógiai módszereket vezettek be, ahol a gyermek nem csupán befogadója egy foglalkozásnak, hanem aktív résztvevője. A gyerekek öntevékenyen kapcsolódnak be közösségi klubok életébe: a Cimbora klubba vagy a Tappancs barkácsműhelybe. Az Irodalmi kalandozások megyei levelezős játék már 20 éves, és még ma is népszerű.

- Folyamatosan változnak a szoktatás technikái?

- A könyvtár fontos színtér, kiegészíti az iskola és a család meghatározó szerepét. A klasszikus felolvasás mindig szerepet kap a programokon, míg régebben hangos diafilmmel, videorészlettel szemléltettünk, ma interaktív DVD-vel és honlapokkal ismerkedünk. Mesefa-pályázat keretében egymásnak is ajánlanak a gyerekek olvasnivalót, itt jótékonyan érvényesül a generációs egymásrahatás. Az olvasásra szoktatás technikái és módszerei szélesedtek, bővültek az évtizedek során, de a lényeg nem változott: érzelmileg kell a gyerekeket a könyvtárhoz kötni, és akkor nagy valószínűséggel olvasó emberré válnak.

- Hogyan kellett a vizuális kihívásokkal szembenézni?

- Tény, a televízió és a számítógép a szabadidős tevékenységek között első helyen szerepel. A net-generáció számára ez ma már természetes élettér, és mivel ez a tevékenység is az olvasáson alapul, jó esetben kiegészíti a nyomtatott dokumentumok használatát. Fontos, hogy ösztönözzünk az internet értékes felületeinek felfedezésére is.

- Milyen a kapcsolat a régi kis olvasókkal?

- Egyre több szülő hozza el gyermekét, gyermekeit, és ajánlja régi kedvenc könyveit a csemetének. Édesapa a már-már elfeledett Verne-regényeket fiának, vagy Adrien Mole titkos naplóját, édesanya a pöttyös könyveket lányának. Nagymama érkezik rendszeresen fiú unokájával, aki honlapunknak is megírta első könyvtári élményeit.

- A könyvtár az utolsó nyugalom-sziget?

- Amikor egy olvasó levesz egy újságot a folyóirat-lapozóról, kedvére böngész a polcok között, leemel egy könyvet, belenéz, olvas? Igen, az ritka pillanat a nagy rohanásban.

Oláh Rozália 1986-ban zalai nívódíjat is kapott, két év múlva miniszteri dicséretben részesült, a Zalaegerszeg kultúrájáért kitüntetést 2000-ben vette át, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2008-ban MKE-emlékérem kitüntetéssel ismerte el munkáját. Minderre méltán lehet büszke Rózsika fia, Gergő, aki most az USA-ban, Alabama államban dolgozik halgazdászként.

- Mi mást kérdezhetne az ember a könyvtárostól, mint azt, kik a kedvencei.

- Ady, Kosztolányi, Coelho. A kortárs gyerekirodalomból Boldizsár Ildikó, Berg Judit, Lackfi János - mondja, ajánlva mindenkinek e szerzőket.

A nyugdíjazás keltette érzéseit Eörsi István soraival jelzi: "Vedd példának a madarat, Olyan szabad, hogy visszaszáll. Ki messze megy, az itt marad. Ki itt marad, az messze jár."