Felszabadulás? Az utolsó csaták Magyarországon

A németek 6. páncélos hadserege a Sárréten bontakoztatta ki offenzíváját, azonban a talaj állapota miatt már a második napon ki kellett vonni a támadásból a 114 darab, egyenként 69 tonnás „Királytigrist". Elsősorban a rossz terepviszonyok, valamint a vártnál keményebb szovjet ellenállás miatt a támadó SS páncéloshadosztályok március 13-án még csak a Sió vonalánál jártak, a harcok Cece, Simontornya és Sárkeresztúr térségében folytak. A 25. magyar gyaloghadosztály eközben visszafoglalta Siófokot, de megrekedt, és tovább már nem jutott.

Jugoszláv partizánok Szegeden

Március 14-én a németek még át tudtak kelni a Sión Ozoránál, de a támadásuk kifulladt, és másnap a Sárosdtól Balatonvilágosig húzódó, mintegy 90 kilométeres szakaszon mindenütt védelembe mentek át. A németekkel szemben a Velencei-tónál a szovjetek 4. gárdahadserege, attól délre pedig a 133. lövész hadteste és a 9. gárdahadserege küzdött.

Német nehézpáncélos alakulat

Eközben a Dunántúl déli részén támadásba lendülő német 2. páncéloshadseregnek sem sikerült elérnie Kaposvárt, március 6. és 15. között mindössze 10 kilométert tudtak csak megtenni. Itt magyar részről a Bakony gyalogezred és több tüzérosztály tevékenykedett a Nagybajom és Kutas közti szakaszon, nem sok sikerrel.

Német páncélos egy magyar falu határában

A Dráván, Donji Miholjacnál átkelt német csapatok mintegy 20 kilométer ívű hídfőt képeztek a folyó északi partján, de Harkányt és Siklóst már nem sikerült visszafoglalniuk. Drávapalkonyánál és Drávaszabolcsnál az 1. bolgár hadsereggel bocsátkoztak komoly csatába, de Pécs irányába itt sem sikerült az áttörési kísérlet.

Német páncélvadász egység

1945. március 10-én beérkezett Szekszárd irányából a szovjet 133. lövész hadtest, így a német támadás végleg elakadt, és a hídfőt március 19-én ki kellet üríteni. A Valpovonál támadásba lendülő németeknek Mohács volt a célja, de azt szintén nem tudták elérni. A szemben álló jugoszláv partizánok keményen küzdöttek, így a német támadás itt is elakadt.

Német SS egység pihenőben a Tavaszi Ébredés idején

Érdekes, hogy a német támadók soraiban 2 fehérkozák ezred harcolt, a jugoszláv partizánok között pedig sok magyar volt. Ők a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg 51. Vajdasági Hadosztály 15. „Petőfi Sándor" dandárjának katonái voltak. A dandár a szentistváni és beremendi erdőkben tartotta a frontvonalat. A térségben, március 11. és 17. között a németek megerősítették hídfőállásukat, és már-már átverekedték magukat a partizánokon, amikor Drávaszabolcsról beérkezett egy szovjet hadosztály a jugoszlávok megsegítésére, és ez eldöntötte a támadás további sorsát: a német XCI. hadtestparancsnokság két nap múlva megkezdte a drávai hídfő kiürítését.

Német szakasz egy dunántúli faluban

Ugyanekkor Tolbuhin marsall frissen feltöltött 3. Ukrán Frontja a Balaton-felvidéken – a Vértesben, Szár és Gánt községek között – megindította offenzíváját Bécs irányába. Másnapra a támadást kiterjesztette Bicske, Zámoly, valamint Székesfehérvár északi térségére is.

A Vértesben álló, Schell ezredes vezette, 2 leharcolt ezred alkotta magyar huszárhadosztály, valamint Gille SS egységei nem tudták megállítani az oroszokat, akik 10 kilométer mélységben benyomták, majd áttörték a frontot Mór és Tatabánya között.

Orosz légvédelmi gépágyú Pesten

A következő pár nap alatt Tolbuhin csapatai az egész 3. magyar hadsereget leszakították a német főerőkről, és Esztergom – Lábatlan térségében bekerítették, majd katlanba szorították őket. A magyar Szent László hadosztály, amely kezdetben a Balaton északi partjának védelmére volt kirendelve, a Bakonyba szorult vissza.

Szovjet légvédelem a Duna-parton

1945. március 22-én elesett Székesfehérvár, másnap Veszprém. Eközben Székesfehérvár és Seregélyes térségéből kiindulva, 1945. március 17-én a szovjetek rátámadtak a 6. német páncéloshadseregre is. A szovjet 18. gárda-harckocsihadtest Seregélyesnél már másnap áttörte a gyenge német védelmet, és megindult Polgárdi irányába.

Szovjet tüzérség a fővárosban

Ugyanekkor délről, Siófok térségéből is megindultak az oroszok. A Balatontól délre álló, a zalai olajmezők védelmére rendelt 2. német páncéloshadsereg – parancsnoka a budapesti születésű de Angelis tábornok – március utolsó hetében 2 hadosztálynyi erősítést kapott. Hiába, hiszen március 28-án a Dráva és a Balaton között álló szovjet 57. hadsereg – Sarohin vezérezredes parancsnoksága alatt – megtámadta de Angelis csapatait, és a bolgár támogatással megállíthatatlanul előretörő Sarohin pár nap alatt elfoglalta Nagykanizsát, ahol a Principális-csatorna mentén alakultak ki véres harcok.

Szovjetek a fővárosban, 1945 februárjában

Eközben Pápa térségéből egy újabb szovjet páncélostámadás bontakozott ki. Tolbuhin kozák lovassága lerohanta Szombathelyt, majd Vasvár és Körmend elfoglalása után, március 31-én Pinkamindszent térségéig hatoltak előre a szovjet csapatok. Végül 1945. április 4-én az oroszok kezére került Nemesmedves, és ezzel a szovjet parancsnokság Magyarország területét felszabadítottnak nyilvánította a fasiszta uralom alól. Valójában azonban Vas és Zala megyék határmenti vidékein nagyjából még egy hétig folytak kisebb összecsapások a szovjet csapatok és a német utóvédek között. Tornyiszentmiklóson például április 8-án is voltak még szórványos tűzharcok. Lovásziban 1945. április 12. napján egy ismeretlen, harcban elesett katonának állították ki a halotti anyakönyvét, míg Pinkamindszenten ugyanaznap heves gyalogsági tűzharc folyt. A községben már oroszok voltak, de a németek még tartották a falu határában húzódó védőállásaikat. Hitler visszavonuló katonái aknavetőkkel lőtték a falu központját, és egy akna az Orbán család Fő utca 94. szám alatti portájának udvarába csapódott be. A 17 éves Orbán Anna lábát térdből elcsapta az aknagránát, és a helyszínen elvérzett.

Tigrisek

Dr. Papp Attila