A hónap orvosa Zalában: dr. Takács István kardiológus

Munkahelyén, a Zala Megyei Kórházban keressük fel, ahol amúgy a napvilágot is meglátta, 1966-ban. A család tőzsgyökeres zalaegerszegi, kiterjedt rokonsággal bírnak, édesapjának tucatnyi testvére volt.

- Számos szívbeteg is akadt köztük, hál' istennek sokuknak tudtunk segíteni - mondja. Amúgy egyedüli orvos a famíliában, édesapja terelgette e pálya felé.

- Szívem szerint pilóta vagy kamionos lettem volna, de szófogadó gyerekként hajlottam az apai tanácsra. Nem bántam meg. A Ságvári gimnáziumban nagyon megszerettem a biológiát, fantasztikus tudomány. A tanulás sosem volt gond, tudtam, hogy magamnak gyűjtöm a tudást, nem kellett noszogatni.

Elsőre felvették a pécsi orvostudományi egyetemre, majd az egerszegi kórházba került, már akkor a "zöld épületbe". Hiszen 1990-ben még ott működött a belgyógyászat, Patakfalvi professzor irányításával.

- Zseniális szakember volt, hihetetlen ötletekkel - idézi fel alakját. - A belgyógyászat egész vertikumát (immunológia, hematológia, nefrológia) magas fokon művelte, egy vidéki kórházban. Tőle tényleg meg lehetett tanulni a szakmát. Minden reggel hallottuk kedvenc mondását: "A betegnek mindig igaza van", vagyis el kell hinnünk, amit panaszol.

A '90-es évek derekán alakult meg a kórházban a kardiológiai centrum, és Takács doktor úgy döntött, ezt is kitanulja. Nem is húzta az időt, belgyógyászatból 1996-ban, kardiológiából 1998-ban szakvizsgázott.

- Minden ember életében fontos a sikerélmény - indokol. - Márpedig a kardiológiában naponta doppingol a siker, míg egy krónikus betegség gondozása nem jár ilyen impulzív érzelmekkel.

Pedig a laikus azt hinné, egy kardiológus rengeteg tragédiával, veszteséggel szembesül.

- Újabban már nem. A kardiológia hihetetlen dinamizmussal fejlődik. Ma már például a nehezen felfedezhető ritmuszavarok kimutatására létezik olyan megoldás, hogy a beteg hazaviszi a hordozható EKG készüléket, mi pedig az interneten keresztül itt a kórházban, vagy akár egy mobiltelefonon is azonnal látjuk az eltéréseket. Elmondható, hogy jelenleg, egészen a szívbetegségek végstádiumáig jól ismerjük és uraljuk a kórfolyamatot, majdnem minden kórképre találunk megoldást, főként, ha időben érkezik a kórházba a páciens.

Dr. Takács István kardiológus főorvos a szívultrahang készüléknél. Fotó: Katona Tibor

A koszorúér meszesedés, a jobb életminőség következményeként, manapság szinte népbetegségnek mondható. Évente hazánkban 30 ezer ember szenved el szívinfarktust. Jelentős részük, mintegy 10 - 15 százalék meghal, mielőtt kórházi ellátáshoz jutna. Zalában szerencsére sokkal jobb a helyzet, ami a kardiológián dolgozó, felkészült csapatnak köszönhető. Az orvoshiány sem sújtja e területet, 12 kardiológus fáradozik a nap 24 órájában az érintettek megmentésén, kezelésén, s hárman dolgoznak a pózvai rehabilitáción. Az országban elsőként, 1998-ban, itt szervezték meg a 24 órás infarktus ellátást, ami ennek a rendkívül magas halálozást mutató betegségnek a kulcspontja volt és lett.

Szakmailag felkészült, rendkívül gyakorlott a csapat, az egerszegi kardiológia munkája országos szinten is kiemelkedő nívójú, ezt bizonyítják a statisztikák - említi.

Dr. Takács István kedvenc szakmai területe a képalkotó eljárásokban rejlő lehetőségek keresése, a szív ultrahang, továbbá a szívkatéteres beavatkozások, utóbbi a legpontosabb képet adja a koszorúerek belsejének állapotáról. Az elzáródásokat, szűkületeket kirajzoló kontrasztanyagot már nem a combhajlati artériába töltik be, hanem a csukló felől, mindössze másfél, két milliméteres szúrt nyílásba behelyezett szövetbarát műanyag csövecskén keresztül. Az érhálózat feltérképezését követheti a szűkület ballonos tágítása, valamint egy stent (cső alakú fémháló) beültetése, ami "kisámfázza" a beteg érszakaszt. Az ideális megoldás a felszívódó sztent lesz, már zajlanak biztató kísérletek. Az eljárásnak köszönhetően egyre kevesebb pácienst kell kitenni ez okból a szervezetet sokkal inkább megterhelő szívműtétnek.

Rengeteg beteget kezelnek, tudakoljuk, mivel oldja a napi stresszt.

- Igyekszem sok időt tölteni a családdal. A kislányom Laura 11 éves, s az Eötvösbe jár, a fiam Dávid 17 éves, ő a Zrínyibe. Kellemes meglepetésként ért, hogy a fiam legutóbb még az orvosi pályára készült. Sokat sportolunk együtt. Mindenféle mozgás érdekel, szeretünk kerékpározni, kocogni, síelni, úszni, vitorlázni. Próbáljuk úgy rendezni az életünket, hogy lehetőleg naponta beleférjen 30-40 perc mozgás. A betegeimnek is mindig mondom, megértem én, hogy fontos a telek, a szőlő, meg a hegy, de az ott végzett munka nem pótolhatja az aktív sportot.

Zenéből a jazz és a klasszikus áll hozzá legközelebb, de a lánya által kedvelt együtteseket is illő hallgatnia. Legkedvesebb hobbija azonban a motorozás, 620 köbcentis Ducatival jár túrázni.

- A motorozás még gimis szerelem, de egy barátom balesete miatt "szakítottunk". Pár éve éledt fel újra a vonzalom. Az alapja ugyanúgy az adrenalin, mint a műtőbeli munka során. Persze uralni is tudni kell, mindkét terepet.

Ha módjában állna, mit változtatna meg elsőként az egészségügyben?

- Hazahívnám a külföldre távozott orvosokat, s megfelelő körülményeket biztosítanék számukra a nyugodt, színvonalas munkavégzéshez. Mert sajnos nagyon jó szakembereket veszítettünk el. Persze, nekem is megfordult a fejemben a külföldi munkavállalás, mint ahogy mindannyiunknak,de el kell tudni dönteni, hogy mit nyerhetünk és mit veszítünk el. Nálam a "maradok" oldalra került több érv.

Tudakoljuk, milyen érzés olyan emberrel találkozni, akinek megmentette az életét.

- Természetesen nagyon jó érzés, hiszen az utóbbi időben az emberek nagy részét az érzelmi sivárság jellemzi, a napi gondok, a bizonytalanság, a bizalmatlanság stb. Ennek ellenére gyakran megszólítanak az utcán, tőlem is megkérdezik, hogy érzem magam, hogy szolgál az egészség. Ez kedves dolog. A tisztelet viszont mindenkinek jár, oda-vissza alapon, akkor is ha az orvos-beteg kapcsolat időnként kényes helyzeteket produkál. Gondolom ez a most elnyert kitüntető cím is erről szól, ezért köszönöm a betegeimnek a megtiszteltetést. Részemről 22 év munkája van mögötte, de nagyon fontos a csapat is, mely 1996 óta dolgozik együtt, ugyanazokért a célokért.