Nem áldozatok, hősök - Tízezer zalai katonából csak háromezer tért haza

Az események éppen 70 éve történtek, ennek apropóján rendezett emlékülést a megyei levéltár és a Thúry György Múzeum. A megjelenteket Kiss Gábor, majd a város nevében Balogh László önkormányzati képviselő köszöntötte, hangsúlyozva: Nagykanizsa büszke katonavárosi múltjára. Emlékeztetett:  1942 májusában 10 ezer zalai katona indult a Donhoz - többségük a kanizsai székhelyű 9. könnyű hadosztályban -, de csak körülbelül 3000 tért haza.

A neves előadók közül elsőként dr. Szakály Sándor történész, egyetemi tanár lépett a mikrofonhoz, aki a hadosztály parancsnokairól és törzstisztjeiről beszélt, míg Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója a zalaegerszegi 17. gyalogezred III. zászlóaljáról ejtett szót.

- A zászlóaljnak nevezetes szerep jutott az események során, ők hagyták el utoljára a magyar hadsereg Don menti hadállásait - jelentette ki. - A visszavonulásban a zászlóalj katonái az utóvéd utóvédei voltak, tehát a legnehezebb harcászati feladatot kapták.

Bekő Tamás segédlevéltáros a zalatárnoki katonákat méltatta előadásában. Elmondta: körülbelül 90-100 főről lehetett szó, ami azt jelenti, hogy a zalatárnoki felnőtt és hadköteles férfiak 20 százaléka harcolt a Donnál - és rögtön az események sodrába került.

- Az első sérült tárnoki katona, Sipos Imre őrmester lábszárlövése után ezt írta feleségének a kurszki kórházból: "A lábam szépen gyógyul, bottal sétálgatok az udvaron. A harc erősen folyik, de csak állóharc, mi védelemben vagyunk. Egy halottunk ellenében az orosznak 100 van! Részegen fogjuk el őket, zsebükben pálinkásüveg." - idézte a korabeli beszámolót Bekő Tamás.

A konferencia keretében a Thúry-múzeum és a megyei levéltár felhívást is intézett a lakossághoz: mindkét intézmény vár a tragikus eseményekhez kapcsolódó további dokumentumokat és régi fotográfiákat.

- A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédség hadrendben nem szereplő alakulata volt. 1942-ben állították fel és a keleti frontra küldték

- 1943 januárjában a hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a szovjet túlerőtől, ezért a Don-kanyarban vívott harcoknak a magyar história legszomorúbb lapjain van a helyük

- A megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül lehetetlen vállalkozásra kiküldött katonák közül 100-120 ezren estek áldozatul az ellenség tüzének és az orosz télnek