Hiányzik az értékteremtő falu

– Igencsak küzdelmes, konfliktusos két éven vagyunk túl. Erre számított?

– Borzasztó nehéz körülmények között vettük át a kormányzást, úgy nézett ki, hogy tényleg összedől az ország, ezért azonnal el kellett kezdeni a stabilizálást. Úgy érzem, a nehézségek ellenére ez sikerült, jóllehet többen nem így látják, mivel nagyon sokan élnek szegény körülmények között. Egy adattal érzékeltetném a problémát: Magyarországnak naponta közel 3 milliárd forintot kell visszafizetnie adósságszolgálatként. Ez irgalmatlanul nagy pénz. Tudom, hogy különböző rétegeket hátrányosan érintettek a kormány intézkedései, de öszszességében az ország gazdasági helyzete szempontjából sikeres a kormányzás. Most eljött az idő, hogy rendezzük a választási ígéreteinket; ahogy a miniszterelnök úr is utalt rá, tervezi a kormány a minimálbér felemelését 100 ezer forintra. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Már a kampányban jeleztem, ha a ciklus végére el tudjuk érni 100 ezres minimálbért, akkor tettünk egy kicsi, de jelentős lépést.

– A munkahelyteremtéssel kapcsolatban nagy célokat fogalmazott meg a Fidesz. Ahogy múlik az idő, ezek teljesülését egyre gyakrabban kérik számon a választók és a politikai szereplők. Milyennek látja az ország és a megye foglalkoztatási helyzetét?

– Zaláét olyan szempontból rossznak tartom, hogy alulról a harmadikak vagyunk a bérek vonatkozásában. Ezt nagyon nehezen élem meg. Kistelepülésen lakom, látom az emberek szegénységét, a falvak kiürülését, s azt, hogy az értékteremtő falu nagyon hiányzik. Sajnos a rendszerváltás legnagyobb vesztese a vidék lett: az a dolgos korosztály, amelyik még tartott állatot, felhagyott vele, és most ennek isszuk a levét. A magyar mezőgazdaság jelenleg 35–40 százalékon teljesít, így hatalmas lehetőségek rejlenek benne. Erről kell szólnia a munkahelyteremtésnek: eladható értékeket kell előállítani. Persze a közhasznú munka is segít valamelyest a szegény embereken, ám az igazi értékteremtő munkát kell ösztönözni. A cél érdekében mindent megtett a kormány, de még az út elején vagyunk.

– Ami a mezőgazdaságot illeti, a gazdák földhöz juttatását sok botrány kíséri. Zalában tud visszaélésekről?

– Nem tudok ilyenről. Zalában állami föld nagyon kevés van, a földosztás bennünket kis mértékben érint, s itt rendben mennek a dolgok. Másutt valóban nagy csinnadrattával zajlik a folyamat, de én úgy érzem, az irány jó: azok az emberek jussanak földterülethez, akik állatot tartanak! Az élelmiszeripar tud igazán munkahelyeket teremteni, de ehhez szükség van a hagyományos, abrakos háztáji állattartás újjáélesztésére, illetve arra, hogy feldolgozva adjuk el az árut. A magyar élelmiszert nem is lehet összehasonlítani mással, a helyi termékeknek sajátos illatuk és ízük van, amely a Kárpát-medence klímájából ered. Ilyen minőségű élelmiszerek a világon máshol nincsenek.

– A szociális juttatások csökkentése, a jogosultságok felülvizsgálata is azt a célt szolgálná, hogy többen vállaljanak munkát. Csakhogy a folyamatnak árnyoldalai is vannak: sok igazán rászoruló embert is sérelem ér. Nem lehetett volna ezt másképpen?

– Ez egy rendkívül összetett probléma, nehéz igazságot tenni. Azt jól tudjuk, hogy irreálisan nagy számú rokkant volt Magyarországon. A viszszaélések felszámolása érdekében hozzá kellett nyúlni a rendszerhez, ám ez sokszor sérti a valóban rokkant emberek érdekeit is. Egy nagyon érzékeny területről van szó, ám a kormány egyértelműen arra törekszik, hogy minél több embert vissza lehessen vezetni a munkaerőpiacra. Amikor átvettük a kormányzást, 2,6 millió ember fizetett társadalom-Kárbiztosítást, most 3,9 millió, de még ez is nagyon alacsony szám. Az lenne az ideális, ha legalább 5 millió ember fizetne. Sajnos kevesen dolgoznak, sokszor el is csodálkozom azon, hogy egyáltalán még működik ez az ország. Egyelőre a Start munkaprogram ad lehetőséget rá, hogy bevonjuk a munkavégzésbe azokat a rétegeket, amelyek éveken át nem dolgoztak. Hozzáteszem: amikor mérleget vonunk az eddigi intézkedésekről, arról sem feledkezhetünk meg, hogy sok fontos vállalást már teljesített a kormány és a parlament. Például biztosítjuk a nyugdíjak értékállóságát. Megtettük azt, amit eddig egyetlen politikai erő sem mert: lecsökkentettük a parlament létszámát, akárcsak az önkormányzati testületekét. Megígértük, hogy a hölgyek 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek; ezt is véghezvittük. Emellett szinte minden területen rendet kellett tenni a rendetlenségben, és én bízom abban, hogy az eredmények hamarosan megmutatkoznak. Például most állnak fel a járások, rövid időn belül kialakul az egyablakos ügyintézés, s a vidéki emberek a járási központokban is meggyőződhetnek majd arról, hogy az ő érdeküket szolgálja az átszervezett közigazgatás.