Tabudöntő nemzeti energetikus

– Sosem volt híve a hazai energiaszektor privatizációjának, a piac liberalizációjának. Miért? Milyen károkat okoztak ezek?

– A lakossági energiaszolgáltatásnak – legyen szó távhőről , gázról, villanyról – szerintem a közösség érdekeit kell szolgálnia, ezért a legkisebb költség elvén kellene működnie. Ezt a szektort privatizálni, „odaadni” egy magántulajdonosnak azért volt felelőtlenség, mert így kiszolgáltatottá vált a lakosság, hisz´ a tulajdonost csak a profit érdekli. Például: miközben a lakossági áramfogyasztás számottevően nem nőtt az elmúlt években, a villany ára emelkedett. Mert a liberalizált villanypiac virtualizálódik, az árakat nem az önköltség, hanem a kereslet-kínálat határozza meg. Ha valamelyik országban hiány jelentkezik, az nemcsak helyben, de a régióban is felviszi az árat, hisz´ a szolgáltató annak adja el a „terméket”, aki többet kínál. Ráadásul idehaza évtizedek óta nem épültek új erőművek, ugyanakkor több tucat kereskedő lépett be a piacra.

– Van megoldás, lehetséges reprivatizáció?

– Hazánk kis ország, nem tud önálló energiapolitikát folytatni. A cél az lenne, hogy a nyugati és a keleti nagyhatalmakat is érdekeltté tegyük a fejlesztésben, illetőleg a szolgáltatásban, de csak oly mértékig, hogy az állami többség megmaradjon. A paksi atomerőmű bővítése, az orosz tőke bevonása kifejezetten jó példa erre, de a Mol-részvények egy részének visszavásárlása is e célt szolgálta.

– Ha már szóba került az atomerőmű, mi a véleménye azokról a hangokról, melyek veszélyesnek ítélik a nukleáris energiát?

– A civilizáció alapját képező energiaellátás, pláne az olyan energiahordozókban szegény országok esetében, mint Magyarország, nem megoldható a nukleárisenergiatermelés nélkül. Persze ezen a területen is – mint minden emberi tevékenység esetében – csak a kockázatok minimalizálására lehet törekedni. Azt viszont sajnálattal tapasztaltam, hogy milyen irányt vett a közbeszéd a Fukusimában történt reaktorsérülés után. Ott ugyanis nem emberi hiba, tervezési vagy üzemeltetési probléma történt, hanem egy rendkívüli méretű természeti katasztrófa zajlott le, közel 20 ezer halálos áldozattal. Ennek ellenére – a média közreműködésével – az atomerőművel volt elfoglalva mindenki, holott a sugárzásnak nem volt áldozata. Jóllehet megsérült négy blokk, de 11 továbbra is üzemel, ami azt is bizonyítja, hogy egy ilyen hatalmas természeti katasztrófát is képes átvészelni egy atomerőmű. Az persze nem zárható ki, hogy évek múltán lesz néhány haláleset a sugárterhelés miatt, de nagyságrendileg hol van ez a húszezer halotthoz? Csernobil egész más történet volt, ott emberi mulasztás történt. Tehát nem az atomerőmű típusával volt probléma. Hasonló létesítmények ma is működnek világszerte, minden különösebb probléma nélkül.

– Mit gondol, a megújuló energiák hosszú távon megoldást jelenthetnek a világ energiaigényére?

– A biomassza kivételével nem jelent alternatívát egyik sem, hatásfokuk túl alacsony, költségeik túlságosan magasak. Ma már komplett iparág épült a megújuló energiákra, így sokaknak az az érdeke, hogy széles körben propagálják előnyeiket, de még egyszer mondom: megoldást nem jelentenek a világ energiaszükségletének kielégítésére.

– Jóvoltukból mégiscsak csökkenteni lehetne a széndioxid- kibocsátást...

– Akkor most figyeljen, mert meglepőt mondok! A mai napig nem sikerült bizonyítani, hogy a CO2 kibocsátásnak bármi köze lenne a klímaváltozáshoz. Sőt, továbbmegyek, az erre irányuló kutatások egyenesen azt állapították meg, hogy a szén-dioxid-kibocsátás nem befolyásolja a felmelegedést. Büszkék lehetünk rá, hogy három magyar tudósunk is ezt a nézetet képviseli. A CO2-kereskedelem sem szól másról, mint a szegény országok kizsákmányolásáról, a gazdag országok ugyanis nem csökkentik a kibocsátást, inkább megvásárolják más országok kvótáját.

Kanizsáról indult a pálya

Járosi Márton Kanizsán született, középiskolai tanulmányait helyben, az egykori Gépipari Technikumban végezte, majd Budapesten, a Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. Első munkahelye 1959-től a Borsodi Hőerőműben, Kazincbarcikán volt, majd 1969-től a Budapesti Hőerőmű Vállalatnál tevékenykedett, ahonnét vallási és politikai meggyőződése miatt 1976-ban elbocsátották. 1991-től a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgató- helyettese, ahonnét 1997-ben eltávolították.