Cser József, a forradalom mellőzött krónikása

Cser 1840 körül született, édesapja a városházán dolgozott strázsamesterként. Így még gyermekként ugyan, de testközelből szemlélhette a 48-as dél-zalai történéseket – árulta el a munkásságát kutató Czupi Gyula. A Czupi Kiadó 2009-ben jelentette meg a felnőtt élete nagyobbik felét Veszprémben, tanítóskodással töltő Cser József emlékiratait, aki az általa tapasztaltakat naplójában rögzítette, majd a Zalai Közlöny hasábjain 1894 novembere és 1895 októbere között sorozatban megjelentette.


– Úgy vélem, a krónikás kevesebb figyelmet kap a város részéről, mint amenynyi megilletné – szögezte le Czupi Gyula. – Személyes elemekkel át-, meg átszőtt, amit elénk tár. Elmeséli például a pék Albanich városbíró esetét, akinek menekülnie kellett a népharag elől. Történt ugyanis, hogy a Kanizsára érkező huszárok félre akarták veretni a harangokat, mert azt remélték, arra az utcára tódulnak az emberek, és csatlakoznak hozzájuk az ellenséges csapatok megleckéztetésében. A harangozónak azonban Albanich meghagyta: bármi történjék is, ne nyúljon a harangokhoz, mert attól félt, hogy az ellenség feldúlja a várost. A forradalmi hevület azonban elragadta a tömeget és megtámadta a városbíró házát, összetörte a boltban található állványokat, az utcára hajigálta az összes kiflit és zsemlét. A bíró csak úgy úszta meg a dolgot, hogy az éj leple alatt a városházára menekült, ahol Cser családjával, könnyek közt töltötte el az éjszakát.