Hírek

2011.09.02. 11:12

Haza, haza, apu, anyu: Grosu Lacika hazamegy Erdélybe (fotókkal)

"Hajnal lesz, amire hazaérünk Csíkszentmiklósra, de visszafelé már röpül az idő. Hiszen újra velünk van Lacika..." - mondta péntek délelőtt Grosu Ibolya, a Zala Megyei Kórház gyermekosztályának rehabilitációs részlegén gyógyuló erdélyi kisfiú anyukája.

Magyar Hajnalka

Eljött ugyanis a nagy pillanat, a rendkívül súlyos autóbalesete után húsvét óta Zalaegerszegen rehabilitált erdélyi Grosu Lacika hazautazhat egy kis "szabadságra".

-  Annyira várják már az otthoniak, hogy arra nincsenek is szavak. Ünneplünk, örvendezünk, túlcsordul a szívünk -  mondja érzelmektől telített hangon az édesanya, akit párja is elkísért. - Mire hazaérünk elkészül a tejszínhabos torta is a fogadására...


Megtudjuk tőle, rengeteg látogató ígérkezett, barátok, osztálytársak, a falu apraja-nagyja hatalmas izgalommal várja Lacika hazatérését.

Lapunk részletesen beszámolt róla, hogy a nem magyar állampolgár kisfiú rehabilitációjának többmilliós költségét erdélyi és hazai közadakozás fedezte, hiszen a szerény körülmények között élő család képtelen lett volna megadni a kómából ébredő, csontsovány, magatehetetlen gyereknek a talpraállás esélyét.

- Mindent szeretnénk megköszönni... - vesz nagy levegőt Ibolya. -  A kórház dolgozóinak, az önkéntes segítőknek, s a médiának, amely hírét vitte Lacika esetének, s így összegyűlhetett a kezeléséhez szükséges pénz.


Hálásak a kaposvári Kötél önkéntes tűzoltó és életmentő egyesületnek is, amely megszervezte a szülők ideutaztatását, s Lacika hazaszállítását. Az egyesület - hírét véve az esetnek -  felvette a kapcsolatot erdélyi testvéregyesületével, a Villámmal. Az ottaniak összedobták az üzemanyag árát, így a végeérhetetlen vonatozás helyett most személyautó hozta a szülőket Kaposvárig, ahol várta őket a Kötél mentőautója. Hazafelé végig ők viszik a családot, s mint Bodó László elnök elmondja, Lacika őszi Egerszegre szállítását ugyancsak ingyen vállalhatják, egy holland házaspár nagyvonalú gesztusának köszönhetően.

- Alapvetően az egyesületünk  is segítségre szorulna, de ilyen esetben nincs min gondolkodni -  fűzi még hozzá Bodó László, aki egy méretes tűzoltóautóval is megörvendeztette Lacikát.


-  Öltözzünk kisfiam, megyünk haza... -  buknak ki a régóta dajkált szavak Ibolya ajkai közül. -  Látod, múltkor megmondtam, legközelebb már jöhetsz te is -  utal a ritka látogatások utáni fájdalmas elválásra. Közben előkerül a kis farmernadrág, póló, s öltözteti a fiát, már amennyire a sűrű ölelések, összeforrások közepette az lehetséges.

- Haza, haza, apu, anyu... -  Lacika a találkozás első perceiben csak ezt ismételgeti, de aztán megered a nyelve. Hiszen nem olyan elveszett bárány  már ő, mint amikor húsvét után idekerült az osztályra.


- Akkoriban néhány szót tudott kimondani, az ágyban sem felülni, sem megfordulni nem tudott, a járás szóba sem jött -  eleveníti fel az előzményeket dr. Elmont Beatrix rehabilitációs szakorvos. -  Ma pedig önálló életet él az osztályon, minden szobába bekukucskál, mindenkivel tereferél, labdázni hívja a betegtársakat. Önállóan eszik, egyedül hajtja a kerekesszékét, a bordásfal mellett kapaszkodva feláll, egy kézzel vezetve jár. A korábban megtanult dolgokat, mondókákat képes felidézni, ám az új ismeretek befogadása még nehezen megy, ám ez egy ilyen súlyos baleset után természetes, része a felépülésnek. A beszéde még nem tiszta, de amúgy nagyon cserfes, amint egy csinos ifjú hölgy kerül a szeme elé rámutat, s már mondja is: "szép vagy, teccesz!"


Lacika másfél, két hónapot tölthet otthon, ez idő alatt kiderül, mennyire sikerül Erdélyben megszervezni a további fejlesztését. Október vége felé tér vissza Zalaegerszegre, amikor kisebb műtét keretében eltávolítják a combjába beépített fém drótokat, s még mintegy két hónapnyi további rehabilitációra is futja az összegyűlt pénzből. Addig pedig a megszokott otthoni környezet, a barátok közelsége és  anyu ölelése jelenti a terápiát.






Kapcsolódó cikkeink: 

Lovasterápia: Grosu Lacika Laura hátán gyógyul tovább

Ha kell, eladom a vesémet - Lacika édesanyja a tragédiáról

Én vagyok a szemed fénye: Lacikát végre átölelhették Erdélyben élő szülei

Könnyes találkozás: Lacikát meglátogatta a családja Erdélyből (képösszeállítás)

Az első lépések: vajon teljesen felépül Lacika?

A sikeres műtét után új lendületet vett Lacika rehabilitációja

Segélykoncert Grosu Lacikáért

Lacika története: segélykoncert és adományok a 7 és fél éves fiúnak

Egy hónapot töltött éber kómában a hétéves kisfiú

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!