Trabant és lakókocsi - A határnyitásra emlékeztek Hévízen

A sokak emlékezetében élő 25 évvel ezelőtti szeptember történelem. A berlini fal megépülésével Magyarország felértékelődött. A Zimmer Frei táblák és kempingkapuk mögött nem léteztek „falak", a 70-es évektől a Balaton találkozási pont volt. 1989-ben, közel 1,5 millió NDK és 1,6 millió NSZK állampolgár töltötte nálunk szabadságát. Míg a keletnémetek Honecker-papucsban, eladható konyhai robotgépekkel és néhány pfenniges konzervekkel érkeztek, addig a nyugatnémetek Mercedesszel, BMW-vel, a csomagtartóban Nutellával, Hariboval és mosóporral jöttek. Országunk kis Nyugatnak tűnt a szocialista blokkon belül, ahol kapható cigaretta, farmer, csokoládé, mindig van a nyaralóknak fogas, bélszín, sör és libamáj, mindez persze a Stasi által megfigyelve. 1989-ben a nyaralótelepüléseken keletnémetek népes csoportjai időztek, várva, hogy megtörténjen az akkor már megvalósulónak látszó „nyitás", lezáruljon egy korszak. 1989. szeptember 10-e emlékezetes nappá vált ausztriai határaink megnyitásának bejelentésével. Három nap alatt 12.000, november végéig pedig közel 70.000 „keletnémet" távozott hazánkból főleg az NSZK-ba. 1989. november 9-én leomlott a berlini fal, sorra buktak meg a kommunista rendszerek.

A határnyitás évfordulójára nyílt szabadtéri kiállítás Hévízen, a helyi TDM Egyesület szervezésében „Amikor fellibbent a vasfüggöny" címmel, mely szeptember 21.-ig várja a látogatókat. A korhű tárgyakkal berendezett lakókocsik, oldalukon egykori újságcikkekkel, fotókkal idézik fel a nem is olyan régi múltat.

Papp Gábor polgármester ajánlotta az élménykiállítást az érdeklődők figyelmébe:

- Hallottunk olyanokról is, akikben kellemetlen érzéseket ébresztett a tárlat, nem szívesen látják viszont újra azt a korszakot, még tárgyakban sem, amelynek elszenvedői voltak. A magam részéről azonban inkább azt mondanám: fogadjuk örömmel, hogy ma már ez a múltunk darabja csupán, olyan darabja azonban, amelyet valóban nem szabad elfelejtenünk, azért, hogy mindig nemet mondhassunk rá! Arra pedig legyünk büszkék, hogy mi, magyarok vállaltuk a legfontosabb szerepet abban, hogy a Vasfüggönyre ma már mint csak egy rossz emlékre tekinthessünk.