Ők is Petőfik: Büszkén viselik nevüket

 Mindez nem 162 esztendeje, 1848. márciusában történt, a Pilvax kávéház környékén, hanem napjainkban, Zalában. Petőfi Sándor ugyanis megyénkbeli lakos, aki az Újudvarhoz tartozó Kámáncspusztán él, illetve ott is dolgozik gépkezelőként. A történelmi nevet viselő férfivel a munkahelyén váltunk szót arról, milyen élmények érték ennek kapcsán.

- Voltak érdekes történetek. Általában nagyokat néznek az emberek, amikor bemutatkozom, hiszen nem gyakran találkoznak eleven Petőfi Sándorral - kezdi mosolyogva. - Előfordult, hogy a vasútállomásról taxit akartam hívni, s amikor bemutatkoztam, a telefon túloldalán azt válaszolták: itt meg Ady Endre beszél, majd lecsapták a kagylót. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy ma is létezik Petőfi Sándor. A forgalmistának kellett újrahívnia őket, s elmagyarázni, hogy nem otromba tréfáról van szó, hanem valóban ez a nevem. Egyszer még a televízióba is el akartak hívni, az általam nagyon tisztelt Kepes András egyik műsorába, valami miatt azonban meghiúsult. Nem is bánom, mert nem vagyok az a típus, aki túlságosan sokat akar szerepelni.

A zalai Petőfi Sándor még egy érdekességre hívja fel figyelmünket. Mint mondja, Kossuthtal, Deákkal, Vasvárival és Jókaival - vagyis a hozzá hasonlóan jól csengő 1848-as történelmi nevet viselő férfiakkal - még nem találkozott, ám Széchenyi Istvánnal gyakran összehozza a sors, hiszen ő is Kámáncspusztán dolgozik, állomásfőnökként. Jól ismerik egymást, s gyakran összejön a történelmi találka, amikor Széchenyi és Petőfi együtt beszélik meg a világ dolgait.

Petőfiék családjában amúgy három fiúgyermek született, Sándor a legfiatalabb. Bátyját Józsefnek  hívják, s volt még egy testvérük, János, aki már elhalálozott. A legidősebb fiút arról kérdezzük, tud-e valamit a família gyökereiről, a névadás okairól, ám a válasz nemleges.

- Szüleink sosem beszéltek arról, hogy lenne valami közünk a híres Petőfiekhez, s azt sem mondták el, miért éppen ezeket a keresztneveket kaptuk - sorolja. - Ha ragaszkodtak volna a történelmi személyekhez, akkor nekem kellett volna a Sándort adniuk, lévén én vagyok a legidősebb. Sosem irigykedtem az öcsémre a neve miatt, jól el vagyok én Petőfi Józsefként is.

A család legidősebb tagja öccsével ellentétben kedveli a verseket. Mint mondja, gyermekkorában rengeteget olvasott, ám ma már kevés ideje jut rá. Lefoglalja a munka, hiszen ő is gépkezelőként dolgozik egy mezőgazdasági telephelyen, s van úgy, hogy reggel hattól délután négyig-ötig is helyt kell állnia, főleg ilyankor, amikor a kiraktározásnak van időszaka. A fárasztó munka után már nincs kedve könyvet venni a kezébe.

Sebők Istvánné Petőfi Judit egy éve költözött családjával Iharosberénybe, de továbbra is ezer szállal kötődik megyénkhez. A kiskanizsai születésű asszony a dél-zalai városban dolgozik operátorként, itt is váltunk vele szót műszakkezdése előtt, s rögtön leszögezi, családjának semmi köze a forrdalom és szabadságharc költőjéhez, tudomása szerint csak a véletlennek köszönhető, hogy őket is Petőfinek hívják, bár a családfát sohasem kutatták.

- Lánykori nevemet kevesen ismerik, még a munkatársaim és a közvetlen baráti társaságunk tagjai sem tudják, hogy Petőfi Juditként születtem, hiszen nem nagyon szoktam dicsekedni vele - árulja el. - Gyermekkoromból azonban számos olyan emlékem van, ami ehhez köthető. Általános iskolai igazgatóhelyettesem, dr. Kaszab Mihályné volt az, aki szerint ezzel a névvel mindenképpen szerepelnem kell. Miután volt egy kis beszédhibám, elküldött logopédushoz, hogy azt javítsák ki. Utána rengeteg verset szavaltam.

Petőfi Judit azt is hozzáteszi: édesapját ugyancsak Sándornak hívják, akárcsak öcscsét. Ő azonban visszahúzódó típus, nem nagyon kedveli a nyilvánosságot. Próbáljuk őt is megszólítani, ám udvariasan elhárítja érdeklődésünket.

- Gyermekkorunkban sokat csúfoltak bennünket - folytatja Petőfi Judit, s rögtön bele is kezd egy bizonyára mindenki által jól ismert rigmusba. - Ennek ellenére nagyon büszke vagyok a nevemre, s tulajdonképpen az öcsém is az. Emlékszem arra, hogy Balatonmárián nyaraltunk az ottani gyermektáborban, ahol műsort is kellett adni. Az öcsémre természetesen Petőfi legismertebb versét osztották ki, s úgy konferelták fel, hogy következik Petőfi Sándortól a Nemzeti dal. Előadja Petőfi Sándor. Feledhetetlen emlékek ezek, a mai napig nagyon jó visszagondolni rájuk.

- Gyermekkorunkban sokat csúfoltak bennünket - folytatja Petőfi Judit, s rögtön bele is kezd egy bizonyára mindenki által jól ismert rigmusba. - Ennek ellenére nagyon büszke vagyok a nevemre, s tulajdonképpen az öcsém is az. Emlékszem arra, hogy Balatonmárián nyaraltunk az ottani gyermektáborban, ahol műsort is kellett adni. Az öcsémre természetesen Petőfi legismertebb versét osztották ki, s úgy konferelták fel, hogy következik Petőfi Sándortól a Nemzeti dal. Előadja Petőfi Sándor. Feledhetetlen emlékek ezek, a mai napig nagyon jó visszagondolni rájuk.