Hévízi-lefolyó – télen is virágzó vízililiomok tőzeg ágyon (képekkel)

Nevezik még az itteniek Hévíz-pataknak, Hévízi-folyásnak, Hévízi-lefolyónak, vagy Meleg-érnek netán, Hévízi-ároknak is. A soknevű csatorna feladata elvezetni a világhírű tó vízét, hiszen, szinte hihetetlen, de olyan bővizűek a tápláló forrásai, hogy a gyógy tó vize három-négy nap alatt teljesen kicserélődik. Ezért szükségszerű az elvezetése, bőven jut belőle a különleges klímájú lefolyóba is.

Nem is hinné az ember, hogy néhány száz méterre a tótól, milyen csodálatos növényi világ található egész évben e vízfolyásban. Ott, ahol a tó a legközelebbre kerül a városon, Alsópáhok felől átvezető úthoz, ott található a tó kifolyója. Mindössze ez az út, pontosabban itt egy híd takarja el a kifolyót  a tótól, a híd alatt van a csatorna torkolata. A kifolyó két oldalán betonozott partfal vezet egészen a kempingig, ahol egy zsilip szabályozza még a mindenkori vízmagasságot. A zsilipen túl viszont már nincs beton, nincs szabályozás, ha csak azt a táblát nem számítjuk, ami arra figyelmeztet, hogy a vízmélység egy méteres, és tilos fürdeni ezen a szakaszon. Erre azonban tavasztól őszig mindenki fittyet hány, hiszen pont a zsilipnél a legélvezetesebb a vízben lubickolni.

A zsilip hídjáról nézve, ameddig csak ellát a szem, egyenesen szeli át a rétet a csatorna. Most, március elején, a vízen csodálatos szépségű tündérrózsákkal ékesítve,

burjánzik a vízililiom. A víz a kifolyónál legalább húsz fokos, de ahogy halad a Zala felé egyre hűl, viszont soha sem fagy be. A parton lefelé, a folyás irányban haladva persze egyre gyérülnek a vízitökök, de nyáron szinte mindenütt ellepik a vízfelületet. Magyarországon, de Európában is páratlan ez a növényi burjánzás, a csatorna halban való gazdagsága, s látványos a madárvilág is. Nem csak tőkés récék keresik fel a csatornát, hanem láthatók itt kis vöcskök, kárókatonák, de nem ritka a szürke gém, vagy a nagy kócsag sem.

Nem messze a zsiliptől egy hirdető táblára akadok,  kecses, pihenő paddal, szeméttartóval. A tábla azt hirdeti, hogy miről mesél a tőzeg, mert a lábunk alatt mindenütt az lapul. Egészen pontosan, a hévízi tó medrét, s a környezetét is tőzeg borítja. A források hordalékával folytonos volt a környék feltöltődése, az egymásra került rétegek oxigén hiányában megőrizték az elmúlt évezredek titkát. Mintegy öt méternyi tőzeg vastagságot elemeznek a táblán, a növényi pollenek pontosan elárulják, hogy a jégkorszakot követően milyen növények éltek itt például az elmúlt tízezer évben. Előbb erdei fenyők nőttek itt, de 8 ezer éve már vissza is szorultak és jöttek a szilfák, a mogyorók. Ahogy melegedett az idő és csapadékosabb lett az időjárás, úgy 6 ezer éve megjelentek a tölgyek-, 4900-tól pedig a gabonafélék pollenjei, majd az időszámításunk előtti 1400-tól ismét lombos erdőket találunk e tájon és nyomot hagyott a környezetét alakító ember is. A tőzeges meder fövenye szürkés fekete, ezért tűnik sötétnek az egyébként kristálytiszta langyos víz.

- Sehr schön, sehr schön – hajtogatja egy szikár német a vízparton, termetes feleségének a tündérrózsákra mutatva. - Ja! ja! – nyugtázza az asszony. Egy szintén idős magyar társaság sem győz csodálkozni a tündérrózsák láttán, amit a kemping melletti fahídról nézegetnek.

-Milyen hosszú lehet ez a folyó – kérdezi egyikük. A többiek a vállukat vonogatják. A kifolyó egyébként, innét 13 kilométerre, a Fenékpusztai elágazáshoz közelítve, a 76-os út alatt átfolyva ér a Zalába. Partján sokfelé vannak horgász helyek, s már januártól kezdve, Magyarországon egyedülállóan, kenus vízitúrákat is szerveznek a csatornán. Igazából akkor sejtelmes ez a folyócska, ha hideg van és havas a környék. Ilyenkor gőzölög a víz, s az ember szinte azt várja, mikor sejlik föl a párában a vízi tündér? Sajnos, az idén nem volt számottevő hó, s lehűlés, így a sejtelmes gőzölgés is elmaradt, így aztán nem is várhattunk volna a csodatevő tündérre