Újra és újra átéli a másodperceket

Ötvenkét másodperc, pontosan ennyi időt töltött a sérült géppel a levegőben. – Éppen egy repülőnapra gyakoroltam – folytatta Szabó Zoltán Róbert –, amikor az egyik hajtómű leállt, s amikor a földről látták a robbanást, lehetett sejteni, hogy baj van. Az első 22 másodperc azzal telt, hogy feltettem magamnak a kérdést: miért pont velem történt? Átvillant az agyamon, hogy egy hajtóművel végrehajtom a leszállást. Néhány másodperccel később kiderült, hogy ez nem lehetséges, hiszen felrobbant a jobb hajtóművem és már a bal is lángolt. Igyekezett lakatlan terület felé irányítani a MiG-29-es vadászgépet, hiszen tudta, hogy egy nagyjából 330 kilométeres sebességgel zuhanó, közel 17 tonnás repülő a becsapódásakor elpusztítana szinte mindent. – Az utolsó harminc másodpercben két videó jelent meg a szemem előtt – mesélt tovább az őrnagy.

– Az egyikben láttam, ahogy berobban a gép, s benne vagyok, a rádiógombon volt a kezem, hogy a családnak üzenjek. A másikban, ahogy a repülőtérre néztem, kívülről láttam a gépet, ahogy leszállás előtt felrobban és beteríti a repteret, ezért úgy döntöttem kivezetem a lángoló repülőt lakott területtől távolra és katapultálok. A rutinos pilóta tehát meghúzta azt a bizonyos kart és miután a rendszer hatalmas erővel kilőtte a fülkéből, látta, ahogy a gép a földbe fúródik. Ugyanis csodával határos módon nem robbant fel, hanem 15 méter mélyen beleállt a talajba. A katapultálás pillanatában a pilótára testsúlyának közel hússzorosa nehezedik, az ülésbe szerelt speciális rakétahajtómű további 50 méter magasra repíti fel a pilótát.

– Automatikusan kinyílt a vészernyő, melynek az alapvető rendeltetése az életmentés. Tehát, ha a pilóta komoly sérülést szenved, a rendszer működését akkor is sikeresnek minősítik, mert az életmentő szerepét beteljesítette. Topi látszólag sértetlen volt, az ernyővel a magasfeszültségű vezetékek felé sodródott, s mivel időben közbelépett, a vártnál gyorsabban földet ért, de megúszta súlyos sérülés nélkül. Egy parancsnoka hívta először, ő pedig ahogy lehetősége adódott, a feleségével beszélt.

– Életem párjának csak anynyit mondtam: „szia, Zoli vagyok...” erre ő suttogva szólt, hogy később hívjam fel, mert épp szülői értekezleten van. Próbáltam tudtára adni a helyzetet, nehogy izguljon. Suttogva mondtam neki: „figyelj, katapultáltam, de minden oké, beszélünk, puszi.” Mondta, hogy oké, hívjam később, aztán kapcsolt, s jöttek a kérdések... Most hét év távlatából viszszanézve is jó döntést hozott Szabó „Topi” Zoltán, de mint elmondta: nem mindig segít a pilótákon ez a fajta kiút, igyekezni kell a másodperc tört része alatt meghozni a legjobb döntést. A vadászpilóta a mi fiunk, hiszen Nagykanizsán született, s a megyehatárhoz közeli somogyi Zákány településen nőtt fel, a felesége is nagykanizsai. Mivel Zoltán a határ mentén élte ifjú éveit, ebből adódóan hivatásos katona szeretett volna lenni. Bátorság, dicsőség, helytállás, hazafiság és önfeláldozás – az e szavak mögötti tartalom kifejezetten tetszett neki. A szorgalom és a kitartás meghozta a sikert, Szabó Zoltán 19 évesen egyedül vezethetett sugárhajtású vadászgépet még a Szovjetunióban, oroszul rádiózva.

– A kiképzés során a repülőgép működését, felépítését és a különféle berendezések kezelését tanultuk meg, először elméletben aztán gyakorlatban – avatott be a részletekbe Zoltán. – Szigorú orvosi vizsgálaton kellett megfelelni, az tévedés, hogy a tömött fog kizáró ok lenne, de például egymás mellett hiányzó két foggal már nem lehet sok jóra számítani. Minimálisan deformálódott gerinccel és lúdtalppal egyáltalán nem érdemes próbálkozni. A 46 éves Topi a katapultáláskor szerzett gerincsérüléssel is folytatta a repülőbemutatókat, az orvosok tanácsára ma már nem vezet vadászrepülőt. Ám ideje egy részét a fellegekben tölti, ugyanis motoros repülőgépekkel hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatja a repülőnapok közönségét. – Csupa izgalom a sétarepültetés, bár soha nem az a célom, hogy az utasom frászt kapjon, de már megkarmoltak, megharaptak, lehánytak – tette hozzá a pilóta.

– Igyekszem a manőverek közben a repülésről, kormányzásról, s más tapasztalatomról beszélni. Az évek során becsúszott néhány vicces eset is, a legemlékezetesebb egy bevállalós női utassal történt meg. Az emelkedés közben a hölgy kifejezetten kérte, hogy az extrém gyakorlatok se maradjanak ki a show-ból. Topinak nem kellett kétszer mondani, ám 1500 méterről lefelé jövet a napszemüveget viselő nő kedves mosollyal az arcán elalélt, s olyannyira megviselték a forgások, hogy csak a földet érés után tért magához. Szabó „Topi” Zoltán maximálisan elégedett a pályafutásával, ám három gyermekét: a 21 éves Zsófiát, a 20 éves Attilát valamint a 14 éves Tamást óvja attól, hogy maguk repüljenek, inkább ő elviszi repülni őket, hiszen annyi tehetséges fiatalt veszített el a magyar repülés és sokszor egy apró hiba vagy tévedés vezetett a tragédiához.