Egy hajótörés porcelánjai Zalakaroson

A kereskedőhajó és legénysége ugyan elégett, ám a több mint százezer darab porcelán- és kerámiatárgy viszonylag sértetlenül vészelte át az elmúlt 300 évet a tenger mélyén. Többek között ennek köszönhető, hogy most Zalakaroson is látható a múlt eme apró, ám érdekes szelete.

A szerencsétlenül járt kínai hajóroncs nyugalmát két vietnami halászember zavarta meg, akik felfedezésük után hal helyett porcelánokkal kezdtek kereskedni. Amint a hivatalos szervek is tudomást szereztek az elsüllyedt rakomány megtalálásáról, azonnal megindult a leletmentés. A 23 méter hosszú és 8 méter széles dzsunkáról mintegy 130 ezer tárgyat sikerült felszínre hozni. Ezek egy része a Hanoi Történeti Múzeumba került, míg a rakomány többi darabját árveréseken értékesítették. Így került végül Zelnik István tulajdonába az anyag, mely a Ca Mau porcelánok legteljesebb és legnagyobb magánkollekciója.

- A porcelánok többségét az európai piacra, kisebb részét a muzulmán vevőknek, illetve a délkelet-ázsiai kínai kolóniáknak szánták - mondta dr. Renner Zsuzsanna, a kiállítás kurátora, miközben tárlatvezetésre indulunk. - Az áru persze sosem érkezett meg, a dzsunka ugyanis az egykori Batávia (ma Jakarta, Indonézia) közelében elsüllyedt, miután tűz ütött ki a fedélzeten. A batáviai kikötő elosztóhelyként működött, itt rakodták át a portékákat az Európába tartó hajókra. A nyugati világba egyébként az úgynevezett kék-fehér porcelánok jutottak el először. Ezek a máz alatti kék festéssel készült darabok több ok miatt is érdekesek. A kínai mesterek ugyanis miután 1400 Celsius-fokon kiégették a kerámiát, a kobalt-oxidból kinyert kék festéket, illetve a mintákat ecsettel vitték fel az edénytestre. Ezután színtelen, áttetsző mázzal vonták be a porcelánt, majd újra, immár alacsonyabb hőfokon ismét kiégették a darabokat. Ennek az eljárásnak köszönhető, hogy a festett minták a mai napig megmaradtak, a sós tengervíz sem tudta lemarni a festéket ezekről a porcelánokról. Díszítésüket tekintve is különlegesek, az edények, csészék, tányérok többségén a hagyományos kínai ikonográfia elemei láthatók, ugyanakkor az európai kereskedők minta utáni megrendeléseit is kiszolgálták a manufaktúrák, legalábbis erről tanúskodnak a Scheveningen-mintás holland halászfalu tányérok és söröskorsók.

A zalakarosi fürdő épületében berendezett tárlat néhány érdekes installációt is tartalmaz. A technika segítségével a kiállítási tárgyak egy részére visszavetítik az eredeti mintákat és színeket.

- Itt látható például ez a fedeles váza, mely barna mázzal és máz feletti színes festéssel készült - folytatta a kiállítás kurátora. - Ismereteink szerint a váza testén látható levél alakú mezőkben élénk színű rózsaszín, kék, zöld, vörös virágokat, kerti jeleneteket ábrázoltak. Ez a fedeles váza amúgy kifejezetten holland megrendelésre készült, de természetesen akadnak olyan darabok is, melyek más vevőkört céloztak. A ritkaságszámba menő, majom alakú boroskancsó vagy a főnixmintás kiöntő edény például a muzulmán vevők igényeit volt hivatott kielégíteni. A kínai manufaktúrák a Délkelet-Ázsiában élő kínai kolóniák számára is készítettek tárgyakat. Ezek a darabok igazán kifinomultak, az ottani vevők valószínűleg értették, s értékelték is a mestermunkának számító, máz alatti kék és vörös festéssel díszített vázákat. Ez a rövid nyakú, hengeres testű korsó is ilyen bravúros technikával készült. A korsón egy hatalmas vörös törzsű, kék levelű fenyő magasodik, körülötte két daru száll. Mindkét motívum a hosszú életet és a kitartást jelképezi a kínai kultúrkörben, ezért gyakran ábrázolják őket együtt.

A kínai dzsunka 300 évvel ezelőtti katasztrófáját segít átérezni az az installáció, amely azt szemlélteti, hogy a hajó gyomrában kialakított rekeszekben hogyan tárolták, illetve szállították a porcelánokat.

- Az edények, tányérok sűrűn, egymás mellett voltak feltornyozva, így akár több száz ezer darabot is képes volt szállítani a hajó - folytatta dr. Renner Zsuzsanna. - A fedélzeten keletkezett tűz miatt olyan nagy hő keletkezett, hogy a porcelánok egy része újra megolvadt. A kiállításra készülve természetesen mi is nagy gondot fordítottunk a porcelánok biztonságos szállítására, mindegyik leletet külön becsomagoltuk, először egy védőpapír rétegbe, majd hólyagfóliába, eztán kerültek csak dobozokba.

A kínai hajó rakománya nemcsak használati, hanem dísztárgyakat is rejtett. A kisméretű szobrok amolyan csecsebecseként szolgáltak, ráadásul a kereslet is nagy volt irántuk.

S, hogy miért kellett Kínából megrendelni a díszes porcelánokat? A válasz egyszerű. Az európaiak ez idő tájt még nem rendelkeztek megfelelő technológiával, noha számtalan kémet küldtek a távol-keleti országba.