Ha Angéla néni nincs, Orff sincs

Bücs Angéla, az Orff Ütőegyüttes karnagya, lelke. Az ő ötlete nyomán született meg a zenekar, s ő az, aki minden idejét a gyerekeinek szenteli. Janka úgy fogalmazott: ha Angéla néni nincs, Orff sincs.
- Hazaviszi a munkáját - magyarázta Janka. - Ez igazából talán nem is munka számára, hanem hivatás. Ilyen egy igazi pedagógus. S mi nagyon sokat köszönhetünk neki.

- Ahogy én is nekik - reagált rögtön Angéla. - Ahogy ők tanultak tőlem, én úgy általuk. Sokszor saját ötletekkel álltak elő. A repertoárunkban több olyan dal is szerepel, amit ők hoztak. Például Pachelbel Canonját, mely újonnan felfedezett zene, egy modern feldolgozásnak köszönhetően. Az ő munkájuk eredménye nemcsak az a fantasztikus hangszerállomány, melyet az évek alatt sikerült összegyűjteni, hanem az idén elnyert Prima Közönségdíj is, mely hatalmas elismerés számunkra.

- Fantasztikus érzés, hogy kicsik és nagyok együtt is tudnak dolgozni, ha szükség van rá, legyőzve a generációs különbségeket is - hangsúlyozta Angéla. - A jelentősebb koncerteken a régiek is fellépnek, bár nagyon nehéz most már a próbákat összehozni velük. Néhány éve történt, hogy az akkor már egyetemista Tóth Gábor majdnem elkésett egy rendezvényről. Budapestről jött utánunk Veszprémbe. Nagy kapkodás volt, az utcán öltözött át, nem érdekelte más, csak hogy időre a színpadon legyünk. És így is történt. Az utolsó pillanatban felmentünk, a közönség semmit nem vett észre a rajtunk eluralkodott pánikból. Ezután mondta a férjem: engedd el őket, már más feladatuk van. Nehéz volt, de ez az élet rendje.

A tizenhét év alatt a sok örömteli pillanat közé több, mint egy éve egy hirtelen jött tragédia is befurakodott. Angéla beteg lett, több héten át lábadozott. S mi sem bizonyítja jobban a gyerekektől felé áramló határtalan szeretetet és tiszteletet, mint az, hogy az első generáció tagjai - akik akkor már szinte mind Budapesten éltek - váratlanul meglepték első műtétje előtt a kórházban.

- Mondták nekem a nővérek, menjek ki a folyosóra, kint vár a fiam, aki egyébként szintén orffos, őt is sikerült megfertőzni - mesélte Angéla könnyek és mosolygás közepette. - Leesett az állam, mindannyian ott voltak a nagyok közül. Ez a találkozás is erőt adott a felépüléshez. Tudtam, hogy folytatnom kell, értük, és a következő tanítványokért.

Angéla gyógyulása után - szerencsére - folytatódott tovább az Orff-család története. Aki ismeri az ütőegyüttest, tudja: telt házas koncerteket adnak, 2005-ben kiadott CD-jük néhány hónap alatt elfogyott.

- Már jó ideje Pesten éltem - kezdett bele egy történetbe Simán Kristóf. - Egy buliból hazafele egyszer csak megláttam a plakátunkat a Geszti Péter féle ARC-kiállítás darabjai között. Lefényképeztem a telefonommal, másnap így derült ki számomra, hogy nem álmodtam. Aztán futótűzként terjedt a többiek felé az infó. Halálosan büszkék voltunk.
- Egy percig élvezhettük a hírnevet a fővárosban is - vette át a szót ismét Bücs Angéla. - Egy országos rendőrnapon esett meg a következő: várnunk kellett a sorunkra, több fellépő is volt. Abban a teremben, ahol várakoztunk, állt egy vitrin telis-tele bögrékkel és csészékkel. Először nagyon megijedtem, amikor megláttam, mit művelnek: sorban szedték elő a törékeny holmikat, és elkezdtek rajtuk zenélni. Nagyon tetszett, hihetetlen kreativitás és zenei érzék van az összes tanítványomban. A poén az, hogy semmit nem törtek el.

- Az új kongákat sem tettük tönkre, amikor a tízéves jubileumi koncert után rögtönöztünk még egy fellépést - tette hozzá ismét Kristóf. - Érdekes sztori volt. Mielőtt a koncert elkezdődött, semmiféle csapadéknak nyomát sem láttuk, s a végére méteres hóban kellett kipakolni a hangszereket a kocsikba. Éppen ezért nem ért ide az egyik kanizsai szórakozóhelyre a meghívott kongacsapat. A buli szervezője az egyik társunk barátja volt, hát kisegítettük. Angéla néni félve adta oda az új hangszereket, de megígértük, nem lesz bajuk. Nem is lett. Csak Einger Gábor dobos barátunk tört el néhány puha verőt.

Nem titkolt célja a csapatnak, hogy a lassan közelgő húszéves jubileumi koncerten mindannyian fellépnek.
- Az első két évben még csak fejben és lélekben készül az első generáció, aztán mi is keményen nekiállunk ismét gyakorolni - mutatott rá Kristóf. - Hatalmas ünnep lesz, már most tudjuk.

- Addigra talán lesz Orff-baba is! - csillant fel Vámos Janka szeme.

VI. Zalai Prima Díj: Wellmann György, Bücs Angéla és a Kutyakölykök a legprímábbak