Szeptember 11.: tíz éve történt a terrortámadás Amerikában

Kedd, 2001. szeptember 11. Néhány óra leforgása alatt két utasszállító repülőgép csapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, egy másik a Pentagon épületére, a negyedik pedig lakatlan területre zuhant. A támadásokban 2978 ártatlan ember veszítette életét. Az aprólékosan megtervezett öngyilkos merényletet az afgán Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorszervezet vállalta magára. Bár azóta Oszamát az amerikai kommandó „levadászta”, a terrorfenyegetettség nem múlt el.

Ezt mutatja, hogy a tízéves évforduló miatt a terrorcselekményektől tartva szeptember elejétől fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be az USA-ban.

A tengerentúlon uralkodó feszült hangulatról az ott élő és nyaraló zalaiak beszéltek lapunknak.

A legnagyobb közösségi oldalon találtunk rá az 1999 óta az Egyesült Államokban élő Minger Veronikára. A 37 éves hölgy tanári és szakközgazdász diplomával a kezében, nyelvtanulási szándékkal utazott Amerikába Molnáriból. Aztán ott ragadt. Most New Yorkban, a filmekből jól ismert Wall Streeten, egy pénzügyi vállalatnál vezető asszisztensként dolgozik.

– A terrortámadás lehetőségétől a mai napig rettegnek a városban – írta elektronikus levelében Veronika. – Mivel én mindennap metróval utazom a munkahelyemre, bevallom, többször is megfordul a fejemben, hogy ha valami történne odalent, nem tudnék hova menekülni.

Az örökös félelem nem csak a civil lakosságot tartja stresszben, hanem a rendőrséget is, hisz´, mint azt Veronika hozzátette: többször is átélte, hogy az egyenruhások bombakereső kutyákkal fésülték át a metrólejárókat, sőt, a táskákat  és a csomagokat is tüzetesen átnézték. Egy effajta nagyszabású ellenőrzést követően az utasok többsége extra gyomorgörccsel indul dolgozni. Veronika szerint a „Nagy Almában”, azaz New Yorkban élők félnek, mert jól tudják, hogy 9/11 után sem kerültek le a terroristák térképéről.

Szintén a föld alatti közlekedés biztonságát hangsúlyozta a 25 éves nagykanizsai Molnár Ágnes, aki részletesen beszámolt élményeiről, s mint azt elmondta: a metróban nincsenek zsebesek, az emberek nagyon figyelnek egymásra.

– Egy szlogen szerint, ha látsz valami gyanúsat, akkor mondj valamit, például keress egy közelben posztoló rendőrt, így figyelmeztetve a többieket – mesélte a fiatal lány, aki még tavaly októberben, a diploma megszerzése után a Magyar–amerikai Vállalkozási Ösztöndíj Alap egyéves szakmai gyakorlati programjával érkezett New Yorkba. – A vasárnapi évfordulóval kapcsolatban több felhívás is megjelent a metróban: mindazok, akik sérülést, maradandó károsodást szenvedtek a támadásokban, még tíz év elteltével is kérhetnek támogatást. A katasztrófa valamelyest rádöbbentette az amerikai népet, hogy bizony ők sem sérthetetlenek, és jobban teszik, ha inkább összefognak.

A fiatal lánynak ugyanakkor az is feltűnt, hogy hajlamosak a túlzásokra – ha náluk esik a hó, akkor hóvihar van, ha fúj a szél, akkor az hurrikán, ha pedig fájdalmuk van, akkor nekik az mindenkinél jobban fáj.

A metropoliszban élő két nő ugyan nem ismeri egymást, de a véleményük abban mégis megegyezik, hogy bár a forgalmasabb csomópontokon, az utcákon megerősített szolgálat lesz, újabb támadástól most nem kell tartani.

– Azzal tisztában vagyunk, hogy azóta a titkosszolgálatok lehallgatnak minden egyes az országba bejövő és kimenő hívást, így képtelenség lenne a hátbatámadás – vélekedett Minger Veronika. – Ráadásul vasárnap Amerikában is munkaszüneti nap van. A tőzsde, a bankok, üzletek, pénzügyi és befektetési cégek zárva lesznek, sőt, a felhőkarcolók többsége is kong majd az ürességtől. Egyszóval ez az időpont nem ideális a terroristák számára.  Ettől függetlenül a 37 éves hölgy úgy véli, aki csak teheti, elkerüli a tömegközlekedést, főként a föld alatti és a légi járatokat. Talán ezért is a légitársaságok – elég bizarr módon – egy különleges akció keretében kifejezetten szeptember 11-én lényegesen olcsóbban kínálják repülőjegyeiket.

Arra, hogy az amerikaiak életében mennyire jelen van a terror, Minger Veronika munkatársai a napokban jól példával szolgáltak. Most, hogy a vállalatuk irodái hamarosan a Citicorp felhőkarcolójának 54. emeletére költöznek, a kollégák azon „viccelődtek”, hogy a beköltözés előtt mindenki szerezzen be egy ejtőernyőt. A molnári hölgy ezzel arra utalt, hogy szeptember 11-én, az égő tornyokból más kiutat nem találva, több száz ember vetette ki magát a biztos halált jelentő mélységbe.

A sok ezer áldozat személyes tárgyait gyűjtötte össze az az egykori World Trade Center tövében álló múzeum, ahol a 21 éves nagykanizsai Csizmadia Anna is járt.

– Döbbenetes látvány fogadott, hisz´ a falakat körben beborították az áldozatul esett tűzoltók, rendőrök és a civilek fotói – mondta Anna, aki egy New Yorkhoz közeli kisvárosban, a testvérénél töltötte a nyarat. – Köztük olyan eltűntekkel, akik soha nem kerültek elő a romok alól.

Annát valósággal sokkolták a látottak, az egyik fotó például egy túlélő tűzoltót ábrázolt, aki a hátára tetováltatta elhunyt bajtársai nevét és mellé a két lángoló ikertornyot.

A szintén dél-zalai kötődésű, 21 éves Farkas Máténak különleges kalandban volt része az elmúlt fél évben: a luxushajó, a Queen Mary 2 fedélzetén többször is körbehajózta a Földet. Ugyan a szobapincérként dolgozó fiúnak nem volt túl sok lehetősége bepillantani az amerikai élet vérkeringésébe, ám azt elmondta: ahogy a hajó közeledett New York felé, örült annak, hogy láthatta a hatalmas Szabadság-szobrot, ám hiányolta a szintén szimbolikus jelentőségű WTC-tornyokat.

– Már gőzerővel épülnek az új tornyok, de az amerikaiak számára ez sovány vigasz, hiszen kiderült, hogy a hatalmas Szabadság-szobor sem védte meg őket a betolakodóktól – fűzte hozzá Farkas Máté.  

Valósággá vált rémfilm (jegyzet)
Az 1970-es évektől kezdve az amerikai filmipar szinte futószalagon gyártotta a különféle katasztrófákat bemutató mozikat. Ezek közül talán a legnépszerűbb az 1974-ben elkészült Pokoli torony volt, mely egy átadás előtt álló felhőkarcoló pusztulásáról szól. A film még a kritikusok elismerését is kivívta, és három Oscar-díjat besöpört. A repülőszerencsétlenségről szóló filmek valamilyen különleges oknál fogva (vajon miért is?) ugyancsak tetszettek a nézőknek. A digitális technika korában először a földönkívüliek irtották ki a lakosságot, aztán gyógyíthatatlan vírus fertőzte meg a bolygót. Később különféle gigantikus meteor-becsapódásoktól pusztult el a Föld újra és újra a mozivásznon. Most pedig már háromdimenzióban „élvezhetjük” a féktelen öldöklést. De elképzelhető, ha ilyen léptékkel fejlődik a technika, még talán azt is megérhetjük, hogy igazi vér fröccsen a popcornunkra. Persze értem, hogy az emberek szeretik a horrort és szívesen ülnek be mészárlásokban dúskáló filmeket nézni, hiszen miután felálltak a székeikből csak legyintenek, hogy az ott látott borzalmak a hétköznapokban nem ismétlődhetnek meg. Tíz éve négy repülőgépet bombának használtak és két pokoli torony dőlt össze kártyavárként. A felszálló mérgező port több ezren lélegezték be, mely bizonyítottan légzőszervi gondokat okozott sokaknál. S ha még nem lett volna elég a valóságból: a szeptember 11-ét túlélt hozzátartozók soha nem fogják megbocsátani maguknak, hogy azon a kedden gyermekük, feleségük és férjük elment dolgozni, vagy felszállt a repülőre.

Oszama bin Laden halála - olvassa el dossziénk cikkeit IDE KATTINTVA!