Másfél évtizede gyűjti az imádságos könyveket

- Az emberek már a kezdetek kezdetén is imádkoztak, csak éppen szóban - bocsátotta előre a vallásos pedagógus, aki egyébként a nagykanizsai katolikus karitász vezetője is. - Az írott ima, az imakönyvek kultúrája csak később alakult ki. Ám az első imádságos gyűjteményeket nem olvashatta a köznép, két okból. Egyrészt mert nem tudtak olvasni. Másrészt a korabeli, kézzel írott könyveket nem lehetett elmozdítani a helyükről, oda voltak rögzítve lánccal. Ebből is látszik, mennyire megbecsülték őket. Csak a XVIII. században jelentek meg az úgynevezett tematizált imakönyvek, amelyek egy-egy társadalmi csoportnak szóltak. Jó példa erre az a munkásoknak készült gyűjtemény, amit az édesapám vett még 1944-ben. Első oldalán ez olvasható: Édes fiam Krisztus, a te földi országodért, a szociális igazságért, édes magyar hazámért, földi boldogságomért, örök életemért veled akarok dolgozni!

Dr. Barbalics Józsefné azt is elmondta: az imádságos gyűjtemények fénykorában arra törekedtek a könyvkiadók, hogy portékájuk igazán díszes, míves és nem utolsó sorban praktikus legyen. A hölgyeknek például aprócska, tenyérben elférő könyveket készítettek, nem egyszer szépen faragott csontberakással. Barbalicsné könyvei közt láthattunk ilyet, meg olyat is, melynek bőr borításába belevasalták a rézből készült motívumokat, egy harmadik pedig kis kapoccsal volt zárható.

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

- Az emberek már a kezdetek kezdetén is imádkoztak, csak éppen szóban - bocsátotta előre a vallásos pedagógus, aki egyébként a nagykanizsai katolikus karitász vezetője is. - Az írott ima, az imakönyvek kultúrája csak később alakult ki. Ám az első imádságos gyűjteményeket nem olvashatta a köznép, két okból. Egyrészt mert nem tudtak olvasni. Másrészt a korabeli, kézzel írott könyveket nem lehetett elmozdítani a helyükről, oda voltak rögzítve lánccal. Ebből is látszik, mennyire megbecsülték őket. Csak a XVIII. században jelentek meg az úgynevezett tematizált imakönyvek, amelyek egy-egy társadalmi csoportnak szóltak. Jó példa erre az a munkásoknak készült gyűjtemény, amit az édesapám vett még 1944-ben. Első oldalán ez olvasható: Édes fiam Krisztus, a te földi országodért, a szociális igazságért, édes magyar hazámért, földi boldogságomért, örök életemért veled akarok dolgozni!

Dr. Barbalics Józsefné azt is elmondta: az imádságos gyűjtemények fénykorában arra törekedtek a könyvkiadók, hogy portékájuk igazán díszes, míves és nem utolsó sorban praktikus legyen. A hölgyeknek például aprócska, tenyérben elférő könyveket készítettek, nem egyszer szépen faragott csontberakással. Barbalicsné könyvei közt láthattunk ilyet, meg olyat is, melynek bőr borításába belevasalták a rézből készült motívumokat, egy harmadik pedig kis kapoccsal volt zárható.

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Dr. Barbalics Józsefné azt is elmondta: az imádságos gyűjtemények fénykorában arra törekedtek a könyvkiadók, hogy portékájuk igazán díszes, míves és nem utolsó sorban praktikus legyen. A hölgyeknek például aprócska, tenyérben elférő könyveket készítettek, nem egyszer szépen faragott csontberakással. Barbalicsné könyvei közt láthattunk ilyet, meg olyat is, melynek bőr borításába belevasalták a rézből készült motívumokat, egy harmadik pedig kis kapoccsal volt zárható.

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Dr. Barbalics Józsefné azt is elmondta: az imádságos gyűjtemények fénykorában arra törekedtek a könyvkiadók, hogy portékájuk igazán díszes, míves és nem utolsó sorban praktikus legyen. A hölgyeknek például aprócska, tenyérben elférő könyveket készítettek, nem egyszer szépen faragott csontberakással. Barbalicsné könyvei közt láthattunk ilyet, meg olyat is, melynek bőr borításába belevasalták a rézből készült motívumokat, egy harmadik pedig kis kapoccsal volt zárható.

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

- Először csak néhány imakönyvem volt, amiket ajándékba kaptam - szólt értékes hobbijának kezdeteiről a kanizsai gyűjtő. - Aztán már elkezdtem én magam is keresni a régi kiadványokat, rokonokat, barátokat kértem, ha tudnak ilyenekről, hozzák el nekem. És nemcsak a szépségük miatt szerelmesedtem beléjük, hanem mert úgy vélem, fontos, hogy tudjunk Istennel beszélgetni. E magasztos célt szolgálták az imakönyvek, s ez manapság sincs másként. Csak sokkal puritánabb a külsejük, régen jobban ügyeltek rá, hogy a forma a tartalomhoz méltó legyen.

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Gyűjteményének legrégibb darabja egy kisebb, még latin nyelven íródott könyv 1691-ből. A másik a Breviarium Romanum címet viseli, s 1780-ban készült, csodálatosan szép grafikákkal.

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

Barbalicsné azt is hozzátette: bár három évvel ezelőtt már rendezett egy kiállítást a saját, illetve a tárlat idejére másoktól kölcsönkért imádságos gyűjteményekből, ám az annyira elnyerte sokak tetszését, hogy felvetődött: kicsit másként, kibővítve újra sor kerülhetne hasonlóra. De ez még a jövő titka.

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...

A végére pedig íme egy érdekesség: azon a bizonyos kiállításon látható volt egy szintén kölcsönbe kapott imakönyvecske is, melyet töltény ütött át majdnem - a hátsó borító fogta meg a lövedéket...