A torzsalkodás már a múlté

Nem véletlenül büszke híveire Liszó katolikus papja és evangélikus lelkipásztora is. A kis faluban hírét sem hallani vallásháborúnak , a különböző felekezetek tagjai teljes mértékben tiszteletben tartják mások hitét.

Pedig az idősek emlékei szerint egykoron komoly összezörrenések tarkították a két egyház életét. Falujárásunk alkalmával hallottuk: előfordult, hogy temetéskor az egyik pap abbahagyta a halott búcsúztatását, mert meghallotta, hogy a másik felekezet templomában is megkondult a harang az elhunyt tiszteletére.


- Ha volt is ilyen, mára mindez a múlt - jegyezte meg a történet hallatán Bojtor Róbert plébános, aki a liszói római katolikus közösség hitéletét vezeti. - Manapság jó az együttműködés, még ökumenikus esküvőt is tartottunk.

Mint azt Róbert atya elmondta, a liszói filia a miklósfai plébániához tartozik. Liszóban a Szentháromság nevét kapta az isten háza még 1877-ben, melyet 100 évvel később, a II. vatikáni zsinat határozatai nyomán átalakítottak - a liturgia során így már szembefordult a hívekkel a pap.

- Az egyik büszkeségünk az 1910-es években megépített 5 regiszteres orgona - tette hozzá a katolikus plébános. - Ennek hangjában minden vasárnap gyönyörködhet a szentmise közönsége, amelynek létszámával ugyan nem lehet dicsekedni, de panaszkodni sincs okom. A liszóiak végül is gondot fordítanak lelki életükre.

A római katolikus plébánoshoz hasonlóan vélekedett a különböző felekezetek együttműködéséről Smidéliuszné Drobina Erzsébet evangélikus lelkész, aki jelezte: a falu egésze elismeri mindazon értékeket, melyeket a közösségükbe tartozók teremtettek. Emlékeztetett arra is: 1718-19-ben Vas megyei vend családok települtek Liszóba, így lett az egykori majorból község. A Zakócs, Lancsák, Leposa, Szmodics és Smolcz famíliák abban a reményben érkeztek Nádasdy Mária Magdaléna grófnő birtokára, hogy szabadon gyakorolhatják a vallásukat - ám templomukat nem sokkal felépítése után földig rombolták a katolikusok; a helyén épült meg a Szentháromság római katolikus templom.


- Szerencsére folyamatosan javult a helyzet, s ezért az evangélikusok által alkalmazott tanítók is sokat tettek. Héricz Sándor például telket szerzett, amelyen megépülhetett a mostani templom - magyarázta a lelkész asszony. - Mára minden vita megszűnt, sőt, bizton számíthatunk akár katolikus emberek segítségére is. Tavaly rendbe tettük az épületet, a nyílászárókat is kicseréltük, ám sajnos vizesednek a falai, ezt a problémát még meg kell oldanunk.

A liszói evangélikusok leánygyülekezetnek számítanak, csak ők nem Miklósfához, hanem Surdhoz tartoznak. Smidéliuszné Drobina Erzsébet nem titkolta azt sem: nem túl nagy a közösség lélekszáma - maga a falu sem tartozik a nagy települések közé. A lelkész szerint lelkes gyerekcsoporttal büszkélkedhetnek, országos hittan-versenyen remekeltek.

- A liszói az egyetlen gyülekezet a környéken, ahol nincs egyházfenntartói járulék - tette hozzá a lelkész asszony. - Mégis folyton történik valami, az itt élő emberek mindig szépítik a környezetüket, s ami a legfontosabb: törődnek a lelkükkel. Katolikusok és evangélikusok egyaránt.