Egy egér naplója a Griff Bábszínházban

Anyukája egy sajtraktárba szeretett volna költözni, ám a családfő, aki megszokta a templomi pompát, a sok aranyozást, a márványszobrokat, a kristályüvegből készült csillárok szivárványos fényeit, a múzeum mellett döntött. Így csöppenünk a zalaegerszegi Griff Bábszínház Egy egér naplója című előadásán egy ódon festményekkel teli múzeumba, ahol egérperspektívából követhetjük nyomon az izgalmas fejleményeket. Egbert ugyanis elunja, hogy a múzeumban az ínycsiklandó étkeket legfeljebb a csendéleteken bámulhatja, így elszökik, hogy világot lásson. Kijut neki bőven a kalandokból, összebarátkozik Bőrkerággal és Ecetvári Eduárddal, a macskákkal való ismerkedésének azonban kis híján keserves cincogás lett a vége. Lakott konzervdobozban, bakancsban is, de visszavágyott a múzeumi mennyezetes ágyba, amely egy régen élt hercegnő csipkekesztyűjéből készült. Egbert a középső ujjban szokott aludni...

A Bálint Ágnes meséje nyomán, Lénárt András rendezésében megelevenedő elő-  adás merőben szokatlan bábszínházi élményt kínál. A paravánon klasszikus kesztyűs bábok keltik életre az egérfamíliát (Balázs László, Farkas Attila, Benkő Zsuzsanna, Szolnok Ágnes és Molnár Róbert jóvoltából), mögöttük azonban számítógéppel előállított 3 dimenziós környezet tárul fel.

Az álló díszlet helyett egy nagyon pontosan megtervezett rajzfilm fut a háttérben, s ezáltal szaladni, ugrani, mászni látjuk a bábokat, holott azok leginkább egy helyben járnak. A virtuális környezet igen nagy szabadságot ad az alkotóknak, amivel élnek is. Hősünk macskák elől menekül zegzugos pincékben, magas házfalakra mászik fel, kanyargós utcákon lohol, a múzeum folyosóin cikázik, néha szinte szédítő hullámvasútban érzi magát a néző. Pedig mindez csak illúzió, a háttér mozgása, változása ajándékozza szemünknek ezt az élményt. A kedves történet azonban nem káprázat, mint ahogy a gyerekek tapsa.