Hastánccal gyógyulnak a daganatos betegek Zalában

- Milyen volt, amikor megtudtam? Azt hittem vége a világnak, meghalok és kész. Ha nincs a férjem, most biztos nem ülök itt veletek - Gabi mélytüzű tekintete rám villan. - Le ne írd a nevem, nem olyan világ ez, ahol ez ember nyíltan vállalhatja, hogy rákos. 



Jerkovics Erika, a terápiás hastánctanfolyam vezetője, mellette tanítványai. Nem verik nagydobra betegségüket, rosszak a tapasztalataik

Fotó: Pezzetta Umberto

A kétgyermekes karcsú asszony hátrasimítja a haját. Ami nem igazi. Paróka.

- A kemótól kihullott a hajam, szerencsére más tünettel nem látogatott meg, pedig nagyon rosszakat hallottam. - Az ébenfekete vendéghaj kifejezetten jól áll sötét szemeihez. Amelyeket gyakran függeszt a háttérben meghúzódó, rá várakozó férfira.

- Szerencséd volt - Márti, aki vidékről jár be az életmentőnek is mondható hastánc tanfolyamra, nem tud jó szívvel visszagondolni a kemoterápiára. - Utána mindig egy hétig nyomtam az ágyat, hánytam, pedig nem is ettem, minden szagra allergiás voltam, csak a sötét szobában tudtam létezni, s azon gondolkodtam, inkább a daganat, ezt nem lehet kibírni. A családomnak köszönhetem, hogy nem hagytam el magam. Összekapartam a lelkemet, fejben eldöntöttem, még nem halok meg. Ha tudnátok, mekkora sikert arattunk múltkor a barátnőmmel! Képzeljétek, a hegyen baráti társaságnak hastáncoltunk, a férfiak vízipipáztak, és el voltak tőlünk ájulva.

- Nem tudom, honnan veszitek az erőt... - az eddig csendben figyelő 43 éves Gyöngyinek is megered a nyelve, s amit mond, arra egy darabig mindannyian csak csenddel tudunk felelni.

- Egyedül nevelem a lányomat, amikor kiderült a méhnyakrák, a párom egy hét alatt elhagyott bennünket. Igen kevés a pénz, nehéz munkával keresem meg a jövedelmemet, szeretnék mindent megadni a kamasz gyereknek. Sokat foglalkozom vele, tanulási nehézségekkel küzd. Hajnalban kelek, este kilencig-tízig tanulunk, hogy ne maradjon le. Elvileg gyógyult vagyok, de most újra műteni kellene, gyakran vérzek. De nem mernek hozzámnyúlni, mert egy vegetatív idegrendszeri betegség miatt nem jöhet szóba az altatás. Az ízületeim odavannak a munkám miatt, elhíztam, le kéne fogyni, de nem futhatok, ugrálhatok, gondoltam a hastánc nekem való mozgás, azért vagyok itt.

Na, most mondjon valaki valami okosat, nézünk egymásra.

- Én azt mondom, párkapcsolat, párkapcsolat, keress egy jóravaló pasit - mondja Zsuzsa, aki érdeklődő egészségügyisként is érkezett a hastáncórára.

- Gondolod, hogy van kedvem hozzá? Örülök, hogy lerogyhatok otthon, meg nézz rám, kinek kellenék én így!?- igazítja meg a jótékonyan takaró blúzt Gyöngyi.

Szép lassan kiderül, súlyos gyerekkori sérelmeket, bánatokat is hurcol, a testi bajok talán éppen a lelkiek következményei. Egyelőre minden javaslatot elutasítva fogad, nem hat rá a ne hagyd el magad, az Isten áldjon meg , felrázás. Abban maradunk, jó, hogy legalább ide eljött.

Beszélgetőtársaim tehát daganatos betegek, ráadásul nők, akik méhnyakrákkal, emlődaganattal küszködnek, tehát nőiségükben sérülnek, mondhatni, kívül-belül, testben, lélekben.

Az ő mentális problémájukra figyelt fel a speciális hastánctanfolyam vezetője, Jerkovics Erika, aki előző életében közgazdász volt, néhány éve él csupán Zalában. Gondolt egy nagyot, kifejezetten ennek a célcsoportnak, az onkológiai betegségekkel küzdő nőknek indított terápiás hastánctanfolyamot a zalaegerszegi SZMK-ban.

- Kedden délutánonként találkozunk, egymás között vagyunk, nem kell magyarázkodni, mindenki érti a másik baját, hangulatváltozásait, semmit sem kell titkolni, de nem is vájkálunk senkinek az életében - mondja Jerkovics Erika. - A tánc jótékony hatását meg a szakirodalom is megerősíti.

Külföldön és Budapesten már több klub működik, amelynek vezetői felismerték a hastáncnak a nőgyógyászati eredetű rák gyógyításában betöltött jelentős szerepét, mondja Erika, hozzátéve, kevés olyan mozgásforma létezik, amely annyira hangsúlyozza a nőiséget, mint a hastánc.

- A mell, a méh elvesztése sokak számára a nőiség elvesztésével egyenlő, amit nagyon nehéz feldolgozni, még akkor is, ha a társ a lehető legemberségesebb módon kezeli is a helyzetet.

Jerkovics Erika tizenegy évvel ezelőtt találkozott a hastánccal, hat éve oktatja, a szakmát autodidakta módon sajátította el, s úgy véli, amit neki adott, azt másoknak is érdemes átadnia.

- Szeretném, ha a tanítványaim kicsit boldogabbak lennének, jobban éreznék magukat az órák alatt, után, visszatérne az önbizalmuk, felszabadultabbak lennének. A hastánc büszkeséget, méltóságot ad, kecsesíti a mozgást, harmóniát kölcsönöz nemcsak a testnek, de a léleknek is - összegez az oktató.

- Egyszerűen visszaadja az ember életkedvét, ha itt mozoghat, csak ajánlani tudom - lelkesül Márta, aki az otthoni teendőit is félrerakja, csakhogy időt szakítson a tanfolyamra.

- Tudod mi a jó a rákban? - néz körbe, megerősítést várva társaitól. - Az, hogy rájössz, nem a takarítás, az ablakpucolás a lényeg, ott egye meg a fene. Te vagy a lényeg, meg a minőségibb, örömtelibb élet.

- Én is úgy vagyok vele, lehet, hogy nem leszek hosszú életű, de azt, ami van, csakazértis jól akarom letölteni - helyesel Gabi, akinek közben megérkezik kiskamasz lánya. Az ablakmélyedésből végül közénk telepedő apjával vált néhány csendes szót, majd az édesanyjához simul. Még sok dolguk van ezen a délutánon. Betegség? Ugyan már, megoldjuk, gondolom én, elnézve a családot.

- Gyöngyi, aztán elgyere nekem minden kedden, nem hagyjuk, hogy besavanyodj! Figyu, az élet mindig szép! - kiált vissza távozóban a válla mögött Gabi. Könnyű neki, olvasom ki a megszólított szomorú tekintetéből. Odaadó férjjel az oldalán lépked lefelé a lépcsőn.

- Felhívtam, találunk számára megoldást, ki fogjuk hozni a lehangoltságból - tudósít pár nap múlva engem is a tanfolyam vezetője. Úgy legyen.