Ha benéz egy fehér cápa...

- De ők csak a planktonokat akarják bekapni, nyitott szájjal úsznak, úgy szűrik ki őket - nyugtat meg dr. Zorn Antal. - S ügyesen elkerülik az embert, a csapat villanás-szerűen szétnyílik a búvár körül - folytatja a Zala Megyei Kórház általános sebészetének főorvosa, amikor a minap megnyílt zalaegerszegi fotókiállításán szemlézzük az anyagot. Ez az első tárlata, ami a kórház Neurogalériájában látható, egészen a nyár elejéig.

- Álmomban sem gondoltam, hogy nekem valaha kiállításom lesz, a neurológia osztályvezető főorvosa, dr. Nikl János fejéből pattant ki az ötlet - szabadkozik Zorn doktor, aki 20 éve hódol a búvárszenvedélynek. Már gyerekként belekóstolt e kalandba, ám két évtizede fordult komolyra a dolog. Azóta 15 alkalommal kereste fel a búvárok Mekkájaként tisztelt Vörös-tenger merülőhelyeit, de járt a Borneó melletti Sipadán szigeten is, amit a legendás Cousto kapitány a világ első számú merülőhelyeként tartott számon.



Óriásteknős a malajziai Sipadán sziget partjainál
Fotó: Katona Tibor

- Tömegével élnek ott az óriásteknősök - meséli Zorn Antal. - A sziget alatti barlangrendszert is felderítettük, fantasztikus látvány, tele volt óriásteknősök csontvázaival.

De eljutott a dél-afrikai Mozambikba is, ahova az óriásráják vonzották. Úgy négy méteres, 1,5-2 tonna súlyú állatokat cserkészett.

- Szerencse is kell a felderítésükhöz?

- Nem különösebben, megvan a szokott helyük, GPS-el bemérve. Az év adott szakában ott tartózkodnak, meg is találtuk őket, akárcsak a cet cápákat Djibutiban, az Indiai óceán és a Vörös-tenger találkozásánál. November végétől január végéig tart a szezonjuk, kimondottan azért mentünk, hogy megnézzük, lefotózzuk őket. Ezek viszonylag kisebb, 3-7 méter közötti példányok voltak, ám Galápagoson 15 méteres cet cápával is találkoztunk. Két éve jártunk ezen a csodálatos természetvédelmi területen, s pusztán az több mint egy évbe telt, hogy a legkülönfélébb kérvények benyújtásával megkapjuk az engedélyt a merülésre a Darwin-szigeteknél. A hosszas procedúrát az indokolja, hogy a terület védelmében korlátozzák a belépők számát. Rengeteg pörölycápával találkoztunk ugyanitt, de Dél-Afrika partjainál ketreces fehér cápa merülésben is részem lehetett.

- Ez esetben ugyebár a búvárok vannak ketrecen belül...

- Igen, s azt kell mondjam, joggal. Akadtak érdekes pillanatok... Négyen voltunk egy 4 méteres ketrecben, s a szerkezetnél jóval nagyobb állat előttünk tépte a 30-40 kilós tonhalfejet. A farkával meg csapkodta a ketrecünket, s időnként be-benézett ránk. Mit mondjak, hátrahúzódtunk rendesen...

További tervei közt szerepel Szudán, májusban indul oda egy csapattal, feltáratlan, szinte szűz területekre. Aztán jön még Mexikó, ahol a világ legnagyobb - többszáz kilométernyi - édesvízi barlangrendszerében merül alá.

- A család hogy viseli ezt a nem veszélytelen hobbit?

- A feleségem aggódik, ráadásul már nem csak értem. Időközben ugyanis mind a három fiunkat sikerült rendesen megfertőzni a búvárkodással. A 17 éves Antal a Zrínyibe jár és fél éve tette le sikeresen a búvárvizsgát; a középső, András orvostanhallgató és szintén jól búvárkodik; a legnagyobb, Attila pedig már fogorvos és több alkalommal elkísért komolyabb túrákra is. Együtt jártuk be a Salem Express százméteres roncsát az egyiptomi partoknál.

Megtudjuk még, hogy a búvárok általában 60-80 percet képesek víz alatt tölteni, attól függően, milyen mélyre úsznak, s hogy sűrített levegővel vagy speciális gázkeverékkel merülnek. A legnagyobb elért mélység 52 méter volt Zorn doktor számára, ezt még az Adrián teljesítette Rabacnál, búvárpályafutása elején. Azóta már nem a mélység izgatja leginkább, hiszen az igazán szép látnivalók a fényviszonyok miatt feljebb találhatók.

- Fotózás szempontjából a 20-30 méteres mélység az ideális. Persze rengeteg múlik a felszerelésen is, most már szerencsére elmondhatom, hogy jó minőségű víz alatti technikával indulhatok útra.

Mindennek ellenére nem tartja magát fotósnak.

- Az élmény itt van...- kocogtatja meg a homlokát. - Minden mozzanatát őrzöm, évekig, évtizedekig sem fakul egy-egy pillanat, a merülőhelyek térképe most is ott az agyamban. A fotók arra jók, hogy mindezt megerősítsék, s persze, hogy másokkal is megoszthatók legyenek az átélt pillanatok.


A Salem Express tragédiája
A 100 méter hosszúságú komphajó, a Salem Express 1991. december 16- án éjjel Szaúd-arábiából tartott egyiptomi úticélja, Safaga felé, a meglehetősen viharos tengeren. Alig több mint 10 kilométer volt hátra, amikor a komp korallzátonynak ütközött. A becsapódás ereje közel 10 méteres léket ütött a hajóorr baloldalán. Ennél is nagyobb baj volt azonban, hogy az ütközés miatt a járművek beállását szolgáló hátsó rámpa lenyílt. Percek alatt sok ezer liter tengervíz zúdult a hajótér belsejébe, s az oldalára forduló komp kevesebb mint 20 perc alatt elsüllyedt. Az áldozatok száma elérte a 690 főt, a szerencsés túlélők alig 180-an voltak. Ez az arány még a Titanic statisztikájánál is tragikusabb. A roncs ma kalandvágyó búvárok kedvelt merülőhelye.