Hétvége

2007.05.12. 02:25

Citromsziget: mossák kezeiket

Zuhanyzás negyedóra, fürdés fél óra! Az iménti előírás nem egy börtön házirendjéből való, csupán a kanizsai tisztasági fürdő és mosoda belső szabályzatából. A környéken élők nem is ezért, sokkal inkább a szegénység és a teljes kilátástalanság miatt érzik magukat fogságban.

Zalai Hírlap

Nagykanizsán a Dózsa György út 73-75. számú tömbbelső, közismertebb nevén Citromsziget, a város egyik leghírhedtebb környéke. A mini-gettóban közel ötszázan élnek zömében komfort nélküli lakásokban. A helyi önkormányzat két évvel ezelőtt, többek között ezért alakította ki pont itt a fürdőt és mosodát. A kontraszt hatalmas volt, a 24 milliós beruházással felújított ingatlanrész abszolút kirítt környezetéből. Most, közel kétéves működés után viszont nem tudtuk, hogy mit is várhatunk. Vajon a fürdő épülete pusztult le a tömbbelső szintjére, vagy épp ellenkezőleg: a környék lett rendezettebb?

- Nézzen csak körül, itt semmi sem változott - tárta szét a kezét Ádám Zsolt, aki születése óta a Citromsziget lakója. - A tömbbelső továbbra is elhanyagolt, jóllehet ebben a lakók a legnagyobb ludasok. Senki sem tesz azért, hogy rendezett legyen az udvar, a legtöbben még maguk előtt sem takarítanak. Hogy mitől van még ilyen jó állapotban a fürdő? Ez csak annak köszönhető, hogy van gondnok, ha nem felügyelné senki a fürdőt, talán már nem is működne. Pedig a legtöbb családnak nagy szüksége van ám erre a szolgáltatásra, a lakások 70-80 százaléka komfort nélküli, se vécé, se fürdő nincs.

Ádám Zsolt és családja - sokakkal ellentétben - egyébként nincs rászorulva a közös fürdő és mosoda használatára, pár éve ugyanis komplett fürdőszobát alakítottak ki lakásuk egyik helyiségéből. A megtermett fiatalemberen látszik, hogy törekvő, lakásában tisztaság és rend uralkodik. Legnagyobb bánatára a telep lakói közt csak elvétve akad olyan, aki követi példáját. Mint azt megjegyezte: azért van ilyen rossz híre a környéknek, mert az önkormányzat ide költöztette az összes problémás, nehezen kezelhető embert.

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Nézzen csak körül, itt semmi sem változott - tárta szét a kezét Ádám Zsolt, aki születése óta a Citromsziget lakója. - A tömbbelső továbbra is elhanyagolt, jóllehet ebben a lakók a legnagyobb ludasok. Senki sem tesz azért, hogy rendezett legyen az udvar, a legtöbben még maguk előtt sem takarítanak. Hogy mitől van még ilyen jó állapotban a fürdő? Ez csak annak köszönhető, hogy van gondnok, ha nem felügyelné senki a fürdőt, talán már nem is működne. Pedig a legtöbb családnak nagy szüksége van ám erre a szolgáltatásra, a lakások 70-80 százaléka komfort nélküli, se vécé, se fürdő nincs.

Ádám Zsolt és családja - sokakkal ellentétben - egyébként nincs rászorulva a közös fürdő és mosoda használatára, pár éve ugyanis komplett fürdőszobát alakítottak ki lakásuk egyik helyiségéből. A megtermett fiatalemberen látszik, hogy törekvő, lakásában tisztaság és rend uralkodik. Legnagyobb bánatára a telep lakói közt csak elvétve akad olyan, aki követi példáját. Mint azt megjegyezte: azért van ilyen rossz híre a környéknek, mert az önkormányzat ide költöztette az összes problémás, nehezen kezelhető embert.

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Nézzen csak körül, itt semmi sem változott - tárta szét a kezét Ádám Zsolt, aki születése óta a Citromsziget lakója. - A tömbbelső továbbra is elhanyagolt, jóllehet ebben a lakók a legnagyobb ludasok. Senki sem tesz azért, hogy rendezett legyen az udvar, a legtöbben még maguk előtt sem takarítanak. Hogy mitől van még ilyen jó állapotban a fürdő? Ez csak annak köszönhető, hogy van gondnok, ha nem felügyelné senki a fürdőt, talán már nem is működne. Pedig a legtöbb családnak nagy szüksége van ám erre a szolgáltatásra, a lakások 70-80 százaléka komfort nélküli, se vécé, se fürdő nincs.

Ádám Zsolt és családja - sokakkal ellentétben - egyébként nincs rászorulva a közös fürdő és mosoda használatára, pár éve ugyanis komplett fürdőszobát alakítottak ki lakásuk egyik helyiségéből. A megtermett fiatalemberen látszik, hogy törekvő, lakásában tisztaság és rend uralkodik. Legnagyobb bánatára a telep lakói közt csak elvétve akad olyan, aki követi példáját. Mint azt megjegyezte: azért van ilyen rossz híre a környéknek, mert az önkormányzat ide költöztette az összes problémás, nehezen kezelhető embert.

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Ádám Zsolt és családja - sokakkal ellentétben - egyébként nincs rászorulva a közös fürdő és mosoda használatára, pár éve ugyanis komplett fürdőszobát alakítottak ki lakásuk egyik helyiségéből. A megtermett fiatalemberen látszik, hogy törekvő, lakásában tisztaság és rend uralkodik. Legnagyobb bánatára a telep lakói közt csak elvétve akad olyan, aki követi példáját. Mint azt megjegyezte: azért van ilyen rossz híre a környéknek, mert az önkormányzat ide költöztette az összes problémás, nehezen kezelhető embert.

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Ádám Zsolt és családja - sokakkal ellentétben - egyébként nincs rászorulva a közös fürdő és mosoda használatára, pár éve ugyanis komplett fürdőszobát alakítottak ki lakásuk egyik helyiségéből. A megtermett fiatalemberen látszik, hogy törekvő, lakásában tisztaság és rend uralkodik. Legnagyobb bánatára a telep lakói közt csak elvétve akad olyan, aki követi példáját. Mint azt megjegyezte: azért van ilyen rossz híre a környéknek, mert az önkormányzat ide költöztette az összes problémás, nehezen kezelhető embert.

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Ezek a figurák visszahúzzák egymást, de ha a város különböző pontjaira, rendes, dolgos emberek közé költöztetnék őket, akkor talán összekapnák magukat - summázta véleményét Ádám Zsolt.

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Mink minden másnap jövünk a fürdőbe, én többnyire csak zuhanyzok, a gyerekek szoktak lubickolni a kádban - árulta el Horváth Piroska. - Hat gyerek mellett a mosnivaló is sok, főként ágyneműt hordok ide, nekünk csak egy ósdi, forgótányéros mosógépünk van. Őszintén szólva azért is örülünk ennek a fürdőnek, mert így lecsökkent az otthoni vízfogyasztásunk. Olyan kevés pénzből élünk - havonta 56 ezer forintból - hogy az már szégyen. Van, hogy még a lakbérre sem marad. Nemrég mondtam is a két nagyobbik fiamnak, találjanak maguknak munkát, mert máskülönben menniük kell a háztól, én nem tudom eltartani őket.

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

A fürdő rendjéért a személyzet felel, november óta Varga Józsefné és fia, Andics István látja el a gondnoki és mosodai teendőket. Utóbbi helyiségbe egyébként tilos a belépés a lakóknak, a nemegyszer több kilós szennyest anya és fia veszi át, majd a mosás végén ők is adják ki a tiszta ruhákat.

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Amióta itt vagyok, még nem volt balhé, mindösszesen egyszer-kétszer kellett felemelni a hangomat - bizonygatta az asszony. - Naponta átlagosan 25-30 ember jön tisztálkodni, a mosoda viszont folyamatosan csúcsra van járatva. Amúgy nem is a legjobb időpontban jöttek riportot készíteni, délutánonként nagyobb a jövés-menés. Persze lehet, hogy akkor sem állnának szóba magukkal, az itt élők nem igazán szeretik a fényképezőgépet.

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Fürdőző azért akadt, jóllehet a fiatal Kalló Gáborra majd egy órát kellett várni. Mikor aztán kinyílt az ajtó, egy valódi séró-báró lépett ki a fürdőből.

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Remélem már nem kell sokáig ide járnom - mondta miközben megigazított pár tincset a frizurán. - A fürdőszoba helye már megvan otthon, de kell még egy kis pénz, hogy mindent - kádat, mosdót - be tudjunk építeni. Ezzel a közös fürdővel sincs semmi baj, de az mégis csak kényelmesebb, ha az ember odahaza tud tisztálkodni. Emlékszem: amikor még nem volt ez a közös fürdő, minden este vizet kellett melegíteni otthon a fürdéshez.

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Vannak páran, akik nem veszik igénybe a fürdő, illetve a mosoda szolgáltatásait.

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Én még nem láttam belülről a fürdőt, pedig itt lakom húsz méterre - említette egy idős néni. - Betöltöttem a 77. életévemet, én már megleszek úgy, ahogy eddig voltam. Van egy kis műanyag lavór, abba öntök meleg vizet, ha fürdeni akarok. Meg aztán azért sem járok át, nehogy elkapjak valami nyavalyát. Tudja, annyi féle ember jár ide...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Olykor-olykor hajléktalanok is igénybe veszik a szolgáltatást.

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

- Gondolhatja, ha lenne saját lakásom és fürdőszobám, akkor nem ide járnék - jegyezte meg csak úgy bajusz alatt egy idősebb férfi. - Gyerekkoromban én sem erről álmodtam, de hát így alakult a sorsom. Tudja mi a paradoxon? Nekünk azt mondják, nem érdemlünk semmit, mert nincs munkánk, de a bűnözők olyan ellátásban részesülnek, amilyenről mi csak álmodhatunk. Pedig mi is egy börtönben élünk, falat emelt körénk a társadalom. Néha kapunk valamit, mint ez a fürdő, aztán, hogy stílszerű legyek: mossák kezeiket...

Ezek is érdekelhetik