Pisont Istvánt is vonzaná a még látványosabb futball

A futballbarátoknak Zalában sem kell bemutatni Pisont Istvánt, hiszen a Bp. Honvéd csapatával háromszor nyert bajnoki címet 31-szer ölthette magára a válogatott címeres mezét.

– egykor a kispesti drukkerek kedvenc rigmusa volt, aki játszott Belgiumban, majd hat és fél évet töltött Izraelben – ahol szintén háromszor volt bajnok – egy frankfurti szezon megszakítással. Amikor leültünk vele beszélgetni, az izraeli vonal gyorsan előjött, Hiszen Márton Gáborral, a ZTE FC vezetőedzőjével és Sallói István sportigazgatóval is játszott együtt szentföldi pályafutása során.

– Márton Gabival amellett, hogy együtt játszottam Izraelben, sokszor beszélgettünk arról, hogy jó lenne egyszer együtt is dolgozni – indította ezzel a beszélgetést Pisont István. – Nekem tetszett az a munka, amit Gábor a csapatainál végzett. Sőt, amikor először volt a ZTE FC vezetőedzője, játszottak egy edzőmeccset a Ferencvárossal, amit láttam. Annyira tetszett az a futball, amit a zalaiak akkor mutattak, hogy fel is hívtam.

– Egerszegre viszont pályaedzőként érkezett, noha korábban a Budapesti Honvéddal Magyar Kupát nyert és dolgozott az élvonalban. Így is vonzotta a felkérés?

– Igen, mert annak ellenére, hogy jól sikerült az élvonalbeli edzősködésem, nehezen döntöttem el, hogy inkább az utánpótlásban maradnék-e. Hat évig voltam U-válogatottaknál edző, és egerszegi szerepvállalásom előtt három évig a pestszenlőrinci Gloriett SE – ami az 1. számú Etalonsport általános iskola és sportiskola tanulóira épül – szakmai munkáját felügyeltem, amely a Bp. Honvéd csapatának a partneregyesülete. Viszont érdekelt, hogy a felnőtt futballban mennyire tudok működni. A Honvéd vezetőedzősége után vártam a lehetőséget, de igazán nem jött olyan feladat, ami nekem is tetszett volna.

– A ZTE FC novemberben, úgymond, nem volt túl jó bőrben, az egyik kiesőjelöltként volt elkönyvelve. Nem volt rizikós feladat idejönni?

– Valóban nehéz helyzetben volt a csapat, de Márton Gábor már dolgozott itt korábban, ismerte a lehetőségeket. Négy mérkőzésünk volt az őszi szezonban, akkor azt akartuk, hogy térképezzük fel, mire lehet képes a társaság, és egy jó felkészüléssel mit lehet kihozni belőle. Bíztunk benne, hogy jól sikerült ez az időszak.

– A tavasz elején egyértelmű volt, hogy jól kalkuláltak. A legutóbbi meccs viszont nem nézett ki jól...

– Sőt, nagyon jól sikerült a tavasz eleje, de most egy kicsit megtorpantunk. Ha a kisvárdai találkozónk, meg az MTK elleni hazai meccs jobban sikerül, tulajdonképpen eldőlhetett volna már a bentmaradásunk, de így most még nagyon figyelnünk kell. Én játékosként mindig a győzelemért hajtottam és a bajnoki címekért, ami más, mint amikor a győzelem azért kell, hogy a kieséstől szabaduljunk. Ennek más a pszichológiája. Eredményesek voltunk, de azt a fajta játékörömöt még nem értük el, mint amit szeretnénk. Feszültek vagyunk, a fegyelmezettség egyelőre még domináns szempont pályán, hiszen van még feladat. Csapatként együttműködve tudunk eredményesek lenni. Debrecenben most védekezésben olyan hibákat követtünk el, ami addig nem volt ránk jellemző. Bízunk benne, hogy jövőre már eljutunk oda, hogy még jobban megismerjük egymást és látványosabb játékot tudunk majd mutatni, ami még jobban vonzza a nézőket. Mi nagyon várnánk ezt a munkát.

– Megszokta már az itteni életet, sikerült megismerkedni a várossal?

– Azért nem teljesen ismeretlenként érkeztem. Annak ellenére, hogy Gádorosról származom, és a fővárosban élek, a nagynéném Zalalövőn él és az unokatestvéreim is. Náluk sokszor vendégeskedtem, úgyhogy ismertem az utat errefelé. Vannak ismerőseim, járok templomba, élek, mint más.

– A vallás ennyire fontos az életében?

– Igen, fontos. Van egy gyönyörű dolog a hitben, méghozzá a szeretet. Én is úgy tudok csak adni, ha van szeretet. A futballban is csak egy jó közösségben lehet jól focizni. Ezért kell szeretni, hogy egymást el tudjuk fogadni.