Kerékpáros vándortábor: a bazitai TV-toronyban mindig elapad a panasz

A hivatalosan Bringás Vándor Tábor névre keresztelt programot a Magyar Kerépáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) bonyolítja, a rendezvény honlapja szerint 2017 óta. A Miniszterelnökség támogatását élvező sorozat jelenleg már 13 hazai térségbe várja mindazokat, akik nem félnek kimozdulni a négy fal közül néhány nap aktív pihenésre, miközben bejárnak és megismernek hazai tájakat, nevezetességeket.

A szentgotthárdi térségben túravezetőként dolgozik a zalaegerszegi kerékpáros berkekben elsősorban talán versenyzőként ismert Béres Bence, aki azonban elmondta: mióta részt vesz a vándortáborok szervezésében és lebonyolításában, nyáron nem marad ideje versenyezni, a naptár tele, a további turnusoknak csak az szab határt, hogy a szünidő sem tart örökké.

– Még az előző tanév utolsó napjaiban jártunk, amikor az első csoport megérkezett a táborba – mesélte Béres Bence. – Általában egész osztályok jönnek az 5-12. évfolyamos korosztályból, de a legnagyobb számban 6-7-8. osztályos gyerekekkel találkozunk. Az átlagos létszám inkább a 25-höz, mint a húszhoz van közel. Minden csoporttal jönnie kell két pedagógusnak, fenntartani a rendet, mert ha ennyi biciklis "elszabadul", ott már akár lehetnének problémák. Az évek alatt persze egyre rutinosabbak leszünk, illetve segítségül hívjuk a technikát is: rádióval kommunikálunk a csoport eleje, közepe és vége között, hogy tudjuk mikor kell gyorsítani, vagy éppen bevárni a többieket.

És ha már a technika szóba került: a szervezők kerékpárt, sisakot, láthatósági mellényt, pólót és kulacsot (ezeket a végén haza is lehet vinni), valamint szervizt és pótalkatrészt is biztosítanak a résztvevőknek, nekik tehát "csak" az időt és az izomerőt kell befektetniük a hét nap során.

– Az indulás után a Vend-vidéken át eljutunk Zalalövőre, a Borostyán-tóhoz, majd a kerékpárúton Zalaegerszegig – folytatta Béres Bence. – Itt mindig felviszem a csoportot a TV-toronyhoz, ami biciklivel elég nagy kihívás, de amikor meglátják fentről a kilátást, mindig elapad a panasz. Leereszkedve végigmegyünk a belvároson, a nevezetes épületek mellett, ezekről mindig mesélek is, majd a Gébárti-tó következik. A visszaúton érintjük Őriszentpéter, Pityerszert, és mindezt persze nem ebben a rohamtempóban: út közben vannak kipróbált megállók, strandolási lehetőségek, szállások.

A szervezők bíznak benne, hogy a tábor végére az is megkedveli a kerékpározást, aki az indulásra esetleg csak a többiek kedvéért vette rá magát. Az egyre több jelentkező mindenesetre arra utal, hogy a táborozók inkább a program jó hírét viszik, semmint le akarnák beszélni róla az utánuk következőket.