Továbbra is töretlenül fejlődik Muszil Ágnes, a ZAC középtávfutója

A zalai sportélet eredményeit követők évek óta találkozhatnak Muszil Ágnes nevével. A törékeny ifjú hölgyben hatalmas akaraterő lakozik, és nagy munkabírással rendelkezik. Olyan tanítvány, akire minden edző vágyik – ezt már edzője, Góczán István árulta el. 

Ám előbb arról, hogy Muszil Ágnes a hétvégi fedett pályás országos atlétikai bajnokságon élete első felnőttérmét szerezte, miután a 800 méteres síkfutásban a harmadik helyen végzett. Azok után, hogy serdülő kora óta folyamatosan szállítja az eredményeket. Szépen, csendben, halkan, szorgalmasan – amilyen ő maga. 

Most azt kérdeztük tőle: számított-e rá, hogy összejöhet az első felnőttérem mindjárt az év elején? 

– Igen, gondoltam rá, bár nyolcszáz méteren azért minden megtörténhet – válaszolta Muszil Ágnes. – Arra készültem, hogy az egyéni rekordomat megdöntsem, de legalább közel kerüljek hozzá. Aztán a verseny úgy alakult, hogy a második-harmadik helyért kellett harcolnom. Ha kicsit jobban figyelek, az ezüst is meglehetett volna, de egyáltalán nem vagyok csalódott. 

– Mit jelent most ez az eredmény a felkészülésében? 

– Elsőéves vagyok az U23-as korosztályban, és rendeznek majd Európa-bajnokságot. Szeretném teljesíteni a szintidőt, és ehhez kellenek az ilyen versenyek is, mint a fedett pályás bajnokság. Bizakodó vagyok, de ha esetleg most nem jönne össze, a két év múlva sorra kerülő újabb U23-as Eb-re is kijuthatok még, hiszen még akkor is ebbe a korosztályba tartozom majd. 

– Hogy megy a munka így? Pécsett tanul, de közben a Zalaszám-ZAC tagja. 

– Fárasztó. Egyetemre járok, nappali tagozatra, ahol sokkal többet kell tanulni, mint korábban a gimnáziumban. Viszont hetente hazajövök, akkor itthon edzek. Most már bemehetek a PVSK-hoz is, és az ottaniakkal edzhetek. Korábban egyedül végeztem a pécsi tréningeket. 

– Nem lett volna egyszerűbb átigazolni? 

– Nem akartam. Ebben az egyesületben kezdtem el atletizálni, és itt is akarom befejezni, ha majd egyszer eljön az ideje. Kuci bácsi (Góczán István – a szerző) számomra a legjobb edző, és vele akartam továbbra is dolgozni. 

Góczán Istvánt is megkérdeztük: milyen tanítvány Muszil Ágnes? 

– Bárcsak lenne belőle még vagy három… – mondta mosolyogva a szakember. – Egyedül edz Pécsen, és soha nem kérdőjelezi meg, mit és miért kell megcsinálnia. Megbízom benne, ő pedig bennem, másként ez nem megy. 

Góczán István hozzátette: ha így dolgozik tovább tanítványa, akkor az idén elérheti, a 2:07-tel kezdődő eredményt, de mint mondta, ehhez össze kell jönnie mindennek. 

Hát, jöjjön össze!