A lövészet életforma, közel hatvan éve szinte minden napját a lőtéren tölti a kanizsai Horváth Károly

Múlt pénteken Koma Dániel a stafétát Horváth Károlynak, a kanizsai Polgári Sportlövész Egylet edzőjének adta át, arra kérve, hogy elevenítse fel a számára legemlékezetesebb nagykanizsai sportpillanatot.

- A kanizsai Sörgyár mellett laktunk, a ligetvárosi iskolába jártam, s mint minden srácot, engem is a labdarúgás érdekelt – mesélte a 73 éves Horváth Károly. – A vasút csapatába jelentkeztem focizni, a cipőfűzőnél összekötött cipővel a vállunkon jártunk Varga Imre bácsi edzéseire. A serdülőben 15 éves koromig játszottam, de nem éreztem magamban akkora tehetséget, hogy folytassam. Nem tudtam jól esni, előbb eltörött a jobb, majd a bal kezem, ami után nem érdekelt többé a foci.

Édesapja ekkor a Sörgyárban dolgozott, s főnöke, az ottani lövészklub vezetője, Komlósi Kálmán megkereste, hogy ifjúsági korú játékosra lenne szüksége. Károly örült a lehetőségnek, hiszen érdekelték a fegyverek. A gyár munkásainak öltözője alatti klubhelyiségben kapott egy fegyvert, aminek számára a mai napig emlékszik: S8002-es, úgynevezett 48 mintájú kispuska volt. A vasút mögötti nyolcbeállásos kis lőtéren kezdték el a gyakorlást. Kálmán bácsi minden fogást, a lefekvés, a térdelés és az állás módját is megmutatta. Alaposságának köszönhetően mindent megtanult, sőt a lövések pontosságára is gyorsan ráérzett, a sikerélmények pedig előrelendítették.

- Először csak a nemzeti számokban, kispuskával versenyeztem, miután bevonultam a megyeszékhelyi határőrséghez, a Zalaegerszegi Dózsában ismerkedtem meg a nemzetközi versenyszámmal, vagyis a zárt irányzékkal - folytatta. - Leszereltem, és visszatérve Kanizsára a Bútorgyár csapatában folytattam a versenyzést, ahol 1971-ben választottam egy 4099-es számú fegyvert, amivel még ma is lövök. Területi és országos viadalokon értem el jó s dobogós helyezéseket, felsorolni szinte lehetetlen küldetés lenne.

Versenyrutinjával, tapasztalatával felkarolta a fiatalokat és egykori mesteréhez hasonlóan nagy odaadással készítette őket fel a versenyzésre. Szívesen emlékszik vissza a nagykanizsai Németh Csillára, akiből válogatott szintű versenyző lett, nyert magyar bajnokságot, több nemzetközi versenyt. Utána Nagy Tamás, Temesvári Andor szintén kiemelkedett a mezőnyből.

- A legjobb, legemlékezetesebb élményem, amikor 1986-ban Nagykanizsán rendezték meg az országos bányász bajnokságot - fogalmazott. - Addig mindig Pécsen tartották, ám abban az évben nálunk rendezték meg ezt a nyílt irányzékú versenyt. Baranyában mindig a második helyet szereztük meg, ám talán a hazai pálya előnye érvényesült, de megvertünk mindenkit. Egyéniben és csapatban, nők s férfiak egyaránt nem találtak legyőzőre.

Horváth Károly számára a versenyzés életformává vált, háromnaponta lejár az Ady utcai lőtérre. Jelenleg a Polgári Sportlövész Egyletet a fiatal, 22 éves egyetemista Borsos Fanni vezeti, ahol 25 fő versenyez. 

Horváth Károly a stafétát Balassa Nórának, a Kanizsa Ants softballcsapat játékosának adta át.