Ifjúsági játékosként kapott lehetőséget Király László a nagykanizsai felnőtt csapatban

A kanizsai férfi 1959-ben, ifjúsági játékosként lett a Nagykanizsai Bányász igazolt játékosa, melyhez nagyon szép emlékek fűzik.

- A mostani református óvoda helyén lévő udvari házban születtem - mesélte. - Serdülőként még a régi bányász pályára jártunk mérkőzésekre, ami akkor a Vár utcán volt. Amikor megjelentek a felnőtt csapat játékosai a fekete-fehér mezükben, a szívem is gyorsabban vert. Izgatott lettem, hiszen szerettem volna a soraikba kerülni, pedig NB III-ban szerepeltek abban az időben. Arról álmodoztam, hogy abban az osztályban rúghassam a bőrt, ezért szorgalmasan edzettem.

Király László hozzátette: óriási lendületet adott számára, amikor először jó barátja, Vlaszák Géza kapusként bekerülhetett a csapatba, aztán a többi tehetséges csapattársa is lehetőséget kapott. 

- Aztán eljött az én időm, 1962. május 30-án az NB III-as labdarúgó bajnokság Északnyugati csoportjában Ácson szerepelt a Bányász, amikor végre magamra ölthettem a mezt, és pályára léphettem - folytatta. - A meccs döntetlennel végződött, de az egész későbbi labdarúgó pályafutásomat meghatározta a szereplés. Ráadásul a vezetésnek tetszett a játékom, s labdarúgás legnagyobb elméleti szakembere, Darvas Albert volt, aki a fővárosból került ide edzőnek, bízott a fiatalok játékerejében. Aztán nagyon szép időszak következett, 1967-ig a Bányász megbecsült csapat tagjaként.

Király László ezután Ajkára került, ahol 27 évet töltött NB II-ben és NB III-ban játszott 34 éves koráig, majd edző lett. Ezután maradt Veszprém megyében, Herenden és két megyei első osztályú együttes kispadján is dirigált. Majd Ausztriában is kipróbálta a tréner szerepet, két évet töltött ott.

- Manapság az unokáimra koncentrálok, mindketten fociznak - tette hozzá. - A ZTE utánpótlásában szerepelnek a 13, illetve a 15 éves együttesekben, őket látni a pályán szintén nagy örömet jelent

Király László a stafétát Bazsó László labdarúgó kapusnak adta át.