Tavasz jön az NB III.-as őszbe, most már van Hévíznek is reménysugara

Barna László, a kanizsai együttes vezetőedzője nem állhat csalódottan az eredménysor előtt, alapvetően a nyolc győzelem melletti három döntetlen és a négy vereség 27 pontot jelentett együttesének a 15 találkozóján.

– És ha gyorsan utánaszámolok, akkor a kanizsaiaknál töltött eddigi időmben nem szereztünk ennyi pontot a fél szezonok alatt – fogalmazott a szakember. – Ezzel úgy vélem, amit a klubvezetőség célkitűzésként meghatározott, azt a srácokkal elértük. Persze idén még van két meccsünk, amivel csak a pontszámunk változhat, de egyben az összképet is igyekszünk megtartani a Lipót és a Komárom ellen. Nem azt mondom, hogy ne lehetett volna még veretesebb a szereplés, de aminek a legjobban örülök, hogy a játékosok, úgy tűnik, elfogadták az elképzeléseimet arról, milyen játékot szeretnék viszontlátni a pályán.

Azt nem állítjuk, hogy mindez időnként ne szült volna kérdéseket a lelátón, ám ezúttal a szakember azt is elmondta, hogy nagy vonalakban mit ért a kitűzött stíluson.

– Elsősorban azt szerettem volna viszontlátni, hogy ha nincs nálunk a labda, akkor mindenki védekezzen, ugyanakkor ehhez még több futást szeretnék társítani például a szélsőjátékunkban, hogy a támadásba fordulásunk még intenzívebb legyen.

S hogy milyen területen lehet esetleg hiányérzete a vezetőedzőnek?

– A tizenkilenc kapott gólt egyértelmű, hogy soknak tartom, bár vegyük ezt úgy, hogy a Komárom, a III. Kerület és a BKV ellen kaptunk ebből tí­zet, a másik 12 meccsre jutott kilenc. Akkor ez nem is olyan vállalhatatlan számadat. Ezzel már kapcsolódnék ahhoz is, hogy éppen a BKV Előre, illetve a Fehérvár II-vel szemben vívott meccseink, az azokon elhullajtott pontok fájnak a legjobban. A csapat kohéziós erejével viszont elégedett lehetek, ez az egységünk egyfajta erőt is sugall. Örülök a fiataljaink játékának, és nem feledkezhetünk meg közönségünkről sem, amelyre a továbbiakban is számítunk, eddigi támogatásukat pedig köszönjük.

Két komoly mérkőzés még vár az FC Nagykanizsára ebben a naptári évben, utaznak a Lipóthoz és érkezik a Komárom – már a tavasz jegyében…

A Hévíz SK újoncként vágott neki a sorozatnak, és a fiatalokból álló együttesnek kellett pár hét, mire „akklimatizálódott” ebben az osztályban. Most 9 ponttal az utolsó helyen áll a zalai együttes, hat pontra a bennmaradást jelentő pozíciótól. Három döntetlen után október végéig kellett várni az első hévízi sikerre, majd a legutóbbi hétvégén a Puskás FC II. ellen az első hazai győzelem ideje is eljött.

– Az őszünket három harmadra lehet bontani – szögezte le Damina László, a Hévíz SK vezetőedzője. – Az első öt mérkőzésen fel kellett venni az NB III. ritmusát. A második harmadra kondicionálisan megérkezett az NB III.-ba a csapat, ám taktikailag nem sikerült felkészülni rá az első öt meccsen. Az utolsó öt találkozóra mondhatom azt, hogy kondicionálisan és taktikailag is felért csapatom az osztály szintjére. Amúgy a miénk a legfiatalabb átlagéletkorú csapat a mezőnyben. Az utolsó négy meccsen hét pontot szereztünk. Azt gondolom, hogy lehetne több pontunk is, hiszen a vereségeink kilencven százalékát egy-egy találattal vesztettük el. Amikor pedig döntetlent játszottunk, akkor kétszer is az utolsó pillanatban csúszott ki a kezünkből a győzelem. Egyszer mi mentettünk pontot.

Megnyugodni persze nem lehet, hiszen semmi garancia nincs az utolsó négy ­meccs hatékonyságára, s tudja ezt Damina László is.

– A biztosan benn maradó helyezéstől hat pontra vagyunk, ami nem behozhatatlan hátrány, és az utolsó négy találkozónk ad ehhez reménysugarat – folytatta Damina László. – Viszont az ősszel még két előrehozott forduló lesz, ami fogyasztja a tavaszi meccsek számát. Igazolni csak a szünetben lehet, ránk addig még vár idehaza az éllovas Érd és idegenben a Bicske.