Farsangi emlékek kerültek a falakra a kanizsai idősotthonban

A nagykanizsai Thúry György Múzeum és a nagykanizsai ESZI Idősekotthona együttműködése az idős korosztály számára teszi elérhetővé a múzeum gyűjteményét. Gyanó Szilvia néprajzkutató rendszeresen ellátogat a Teleki utcai idősotthonba, ahol a lakókkal közösen eleveníti fel a régi idők ünnepeit és hétköznapjait. Húshagyókeddig tart a kis tárlat, a farsangi időszak végéig, utána a nagyböjti és a húsvéti időszak anyaga következik. Közben lesz egy farsangi előadás, valamint beszélgetés is.

– Az idősotthon lakói egyben adatközlők is, akik a kutató számára rengeteg értékes információval szolgálnak – mondta Gyanó Szilvia. – De adatközlők az otthon dolgozói is, akik szívesen mesélnek saját szülőföldjük szokásairól. Például a falon elhelyezett radamosi képekről ("maskurázás") az egyik munkatársnak eszébe jutottak fiatalkori tótszentmártoni emlékei. Berentés Tamás felvételén van egy halálnak öltözött alak, akit fehér lepel takar és kasza van a kezében, amit a vidám házigazda nyakára helyez, azaz egyfajta tréfás halottas játékot adnak elő. A kasza persze nem igazi, botokból van összeállítva. A tótszentmártoni származású „adatközlő” az 1980-as években hasonlóan öltözött fel "maszkának": leplet tett magára, úgy, hogy senki ne ismerje meg. A kaszáról levették az éles fém részt és "valamit tettek oda helyette". Arra emlékszik, hogy mások is tettek valamit az arcukra, harisnyát vagy egyéb textilt, a lényeg az volt, hogy ne ismerjék fel őket. Némán mentek házról-házra, többnyire fiúk. A maszkákat itallal kínálták. Az 1980-as évek végéig maszkáztak, mert később nem mindenki engedte be őket, s többen megkérdőjelezték a szokás értelmét. Ezt már most mindannyian sajnáljuk, mert nagyon vidám, érdekes megyeszerte elterjedt farsangi hagyomány volt.