Chopin zongoraművei közül bármikor bármit eljátszik, és újabban komponál is Bogányi Gergely

Ma már a zalai kulturális élet egyik zászlóshajója a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, amelyet az épület átalakítása és felújítása után, 1983. szeptember 23-án Kocsis Zoltán zongoraművész hangversenyével állítottak a művészet szolgálatába. Ennek 40. évfordulóján pedig szintén világhírű vendég ült a zongorához, Bogányi Gergely, aki arról is ismert, hogy csapatával megalkotta 2015-ben a világon egyedülálló, külsőségeiben és technológiailag egyaránt forradalmi változásokat hozó Bogányi-zongorát.

Az újító szemlélet mindig sajátja volt, és most is erről az oldaláról mutatkozott be. A zenetörténetben valószínűleg még soha nem fordult elő, hogy egy komolyzenei koncerten az előadó a közönségre bízta volna, hogy mit játszik. A Kossuth-díjas művész egy budapesti koncert után második alkalommal tette ezt lehetővé a zalaegerszegi hangverseny első felében. Egy bőséges listáról, amelyen Chopin több mint 80 zongoradarabja volt felsorolva, az választhatott művet, akinek az ülőhelyét kisorsolták. Így három keringő, az Esőcsepp prelűd és a cisz-moll etűd hangzott el, valamint a g-moll ballada. Bogányi Gergely Chopin valamennyi szólózongoraművét repertoárján tartja. 2010-ben, a Chopin Maratonon el is játszotta az összeset, két napig tartott a műsor a Müpában, majd lemezeket is készített az életműből. Honnan jött az ötlet a közönség bevonására? – kérdeztük Bogányi Gergelyt a zalaegerszegi koncert előtt.

– Szeretek újítani, és a szólóesteket is kedvelem, de van egy megmerevedett, megkövült formájuk, s bele akartam vinni egy kis játékos kísérletet ezekbe a hangversenyekbe azzal, hogy a közönséget bevonjuk a program szerkesztésébe. Eddig egy alkalommal rendeztünk ilyen estet, Budapesten. Nagyon jó hangulatú volt, meg tudtuk valósítani azt a kombinációt, amit szerettem volna: rendkívül fegyelmezetten, mégis nagyon szabadon zajlott a koncert, a közönség vette a lapot.  

– Találkozott az ízlése a közönségével?  

– Persze, hiszen rossz választás nincs, de sok, számomra kedves egybeesés is történt.

– Miért Chopin műveit választotta?

– Lehetne más szerző darabjaiból is hasonló programot szervezni, de nekem a Chopin-életmű volt a legkézenfekvőbb. Egy zongoristának Chopin korszakalkotó munkássága kikerülhetetlen, nemcsak technikailag, de még fontosabb az a zeneiség, lelkiség, amit ez a kiváló szerző közvetíteni óhajt.

– Mennyit kell gyakorolni ahhoz, hogy az egész életművéből naprakész legyen?

– Többet – mosolygott Bogányi Gergely. – Mindennél többet, semmi sem elég. Tegnap például, a koncert előtti napon a helyi tévében megkérdezték, hogy mit fogok most csinálni – természetesen azt, amit az interjú előtt is: gyakorolni.

– Annak idején nagy szenzáció volt a Bogányi-zongora megalkotásának bejelentése. Hol tart a fejlesztés, a gyártás, az értékesítés?

– Huszonhárom zongora készült el eddig, a legújabbat Németországba szállítjuk egy hajóra, de a legtöbbet az Egyesült Államokból rendelték. Most már van néhány éves tapasztalatunk a hangszerrel kapcsolatban, és a kezdeti nehézségeken is túl tudtunk jutni. Mindig van hová fejlődni, ez olyan, mint egy versenyautó, finomhangolásra mindig minden hangszernél szükség van. A két nagy mérföldkővel  megvagyunk, és nincs is több. Az első a rezonátor kiváltása volt, a másik az erőközpontnak, a vasöntvénynek a kiváltása. Ez két olyan korszakalkotó fejlesztés, amit senki a világon rajtunk kívül nem csinált meg. Ezt a zongorát az “örök életnek” szántuk, a rezonátor például soha nem fog cserét igényelni, vagy elrepedni. A legfontosabb pedig a hangja, ami egyszerűen más kategória, összehasonlíthatatlan a hagyományos zongorákéval, és nincs benne az a kopogás, zörej, ami a hagyományos zongoráknál elengedhetetlenül jelen van.

– Gondolja, hogy más hangszereket is meg lehetne hasonló módon reformálni, el tud képzelni például egy zenekart hasonló, futurisztikus külsejű hangszerekkel?

– A vonós hangszereknél nem hiszem, hogy formailag sokat lehetne változtatni, míg ez az új zongora kapott egy földtől elrugaszkodott, szárnyaló formát, de az anyaghasználaton biztosan el lehetne gondolkodni, vonós és fúvós hangszereknél egyaránt.

– A művészi karrierjét illetően milyen tervei vannak?

– Ezt az új kezdeményezést, a Chopin-sorozatot szeretném folytatni, hiszen kimeríthetetlen, mert minden koncert más, egyedi, és mindig mást fog kérni a közönség, ami számomra is nagyon izgalmas. Van még egy jelentős szakmai része az életemnek, ami újdonságnak számít, ez pedig a komponálás. Leginkább szimfonikus zenekarra komponálok, a gazdag hangzásvilágát ugyanis nagyon kedvelem, és az óriási kihívást is, amit tartogat. Sokkal nehezebb, mintha zongorára írnék, hiszen a saját hangszeremre már motorikus memóriából is könnyű lenne jót írni, de az még nem elég. Szintén nagy kihívás, hogy soha nem zongoránál, vagy hangszer mellett komponálok, hanem asztalnál, fejben, mert minden onnan kell, hogy jöjjön, és mert így, bár az út nehezebb, a végeredmény gazdagabb. Ez az alkotó folyamat még kezdeti stádiumban van, ami pedig a stílust illeti, igyekszem saját hangot találni, amit nem neveznék modernnek a szó mai értelmében, mert a zajt, azt nem szeretem.

–  A művészeti feladatokon kívül jut ideje kikapcsolódásra?  

– Holnap sakkozni fogok, csapatbajnoki meccsen, a Szob csapatában játszom. Ez csak kedvtelés, de nagyon komolyan veszem.