Magyar dráma napja - mit olvasunk többet?

A dátum persze nem véletlen, a színháztörténet egyik fontos eseményének állít emléket; 1883-ban ezen a napon volt ugyanis Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének az ősbemutatója Paulay Ede rendezésében a Nemzeti Színházban. Ez a nap minden évben jó alkalmat teremt arra, hogy mindazok, akik hisznek abban, hogy az irodalom mind az egyénre, mind a közösségre nagy hatással bír, felhívják a figyelmet a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotásaira.

A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtár ennek alkalmából kiállítást rendez, ahol nem csupán a műfaj remekeit mutatják be a közönségnek, de mindezt megfűszerezik a témát érintő érdekességekkel is. Kiderül például, hogy a dráma szó ógörögül azt jelenti, hogy "cselekedni", valamint, hogy az eredetileg mindig az előző színházi évad legjobb drámaszerzőjének megítélt Szép Ernő-jutalmat legelőször Weöres Sándor kapta. Vagy hogy az első fennmaradt magyar nyelvű dráma a Három Körösztyén leány címet viseli, és egy olyan tíz lapból álló mű, amely egy X. századi német apáca, bizonyos Hrotsvita Gandeshemenensis latinul írt munkájának a XVI. századbeli fordítása és átdolgozása.

Kocsondiné Eisenkorb Györgyivel, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, hogyan kapcsolódik a magyar dráma napja a könyvtárba látogató olvasókhoz.

- Ez a nap különös hangsúlyt kap az irodalomhoz köthető jeles napok között, mert bár nagyon fontos a költészet napja, vagy akár a széppróza napja is, de azért legyünk őszinték: míg sokan olvasnak regényeket, már jóval kevesebben novellákat és verseket, és bizony még kevesebben drámákat. Többek között ezért szükséges ráirányítani a figyelmet az irodalomnak erre a szegmensére. Annál is inkább, mert dráma nélkül nincs színház sem. Éppen ezért amikor megnéznek egy színházi előadást az emberek, akkor jusson az is eszükbe, hogy az, amit látnak, egy szépirodalmi műből készült produktum. Könyvtárosként azt látom, hogy ez az a műfaj, amit talán a legkevesebben keresnek. Ha mégis, akkor legtöbbször a drámaíró személye miatt, esetleg a téma alapján választanak maguknak drámát. Igaz, az is megfigyelhető a kölcsönzéseknél, hogy például amikor itt Keszthelyen, a Balaton Színházban egy Márai-darabot játszottak, akkor bejöttek azok az olvasók a könyvtárba, akik számára ismeretlen volt a mű, mert el akarták olvasni, még mielőtt megnézik. Ez azt jelenti, hogy a színházi élményeink is formálhatják az olvasási szokásainkat.

A már említett Szép Ernő-jutalmat még Szép Ernő húga, Pogányné Szép Berta alapította a díj névadójának 100 éves születési évfordulója évében, ugyanabban az évben, mint amióta a magyar dráma napját ünnepeljük.

De vajon mit jelent egy magyar drámaírónak ez a nap?

Legígéretesebb pályakezdőként még 2008-ban Szép Ernő-jutalomban részesült Szálinger Balázs, aki később az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat is megkapta Köztársaság című művéért. A keszthelyi írót és költőt kérdeztük, aki azóta már a jeles magyar drámaírók sorát gazdagítja, darabjait több magyarországi és határon túli színház is előszeretettel tűzi műsorra.

- Sajnos az emberek a mai világban már nem nagyon állnak meg azért, hogy emlékezzenek nagyjainkra, vagy hogy elgondolkodjanak azon, hogy ez mennyire fontos az életünkben. Ezért aztán ennek a napnak leginkább technikai fontossága van: üzenettel bír, hogy ezen a napon a színházak mit játszanak a saját repertoárjukból. Ez ugyanis jelzi, mi fontos nekik. Egyébként Az ember tragédiáját én nagyon szeretem, de lehet, hogy leginkább azért, mert Karinthy is nagyon szerette. Mivel nagy Karinthy rajongó vagyok, ezért rajta keresztül jutottam el Madáchhoz; nem tudom, hogy magamtól mennyire tartottam volna jónak és zseniálisnak őt. Nyilván azon kívül, hogy az iskolai tanterv is felhívja rá a figyelmet, azért Az ember tragédiája kitüntetett darab, de lehet, hogy én Karinthyn keresztül értettem meg, mennyire zseniális Madách Imre. Az például fantasztikus benne, ahogy teljesen más világokba el tudja vinni az embert. Azon kívül, hogy az egész mű egy nagy utazás, megmutatja azt is, hogy azokban a korokban, melyekben járunk a történet alatt, mit jelentett Évának lenni és hogy egy Ádám milyen helyzetekbe sodródhatott. A legizgalmasabb benne az, amikor elhagyja Madách a jelenkort és elkezd a jövőben gondolkodni. Szerintem a magyar drámairodalomban nem is feltétlenül a szövegformálás miatt, hanem inkább a világirodalmi szinten történő távlatokban való gondolkodás miatt van nagy jelentősége ennek a műnek. Na és ahogy Madách az emberről gondolkodik, az teljesen hagyománytalan a magyar irodalomban; más szintet képvisel, ezért olyan fontos.

Végül egy jó hír a drámakedvelőknek: a keszthelyi Balaton Színház 2023/24-es évadában – egészen pontosan jövő tavasszal – a bérletes előadások között játsszák majd Szálinger Balázs Becsvölgye című színművét a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában.