Gál Melinda kiállítása a nagykanizsai Bolyai-iskolában

Gál Melinda szakmáját, hivatását tekintve nem festőművész, hanem műkörömépítő. Viszont ott is az alkotás vezérli: Melinda szeret szépet alkotni. Az alkotó legjobb ismerője, művészetének fő támogatója, Lengyák István, a Hevesi-iskola galériájának vezetője arról beszélt, az alkotó miként jutott el a körmöktől az itt megcsodálható pasztell festményekig.  

– Az út láthatóan egyenes és egyszerű volt – fogalmazott. – Nem kellett más hozzá, mint akarat és az alkotás szeretete. Itt született Nagykanizsán, és ma is itt él. Mint a legtöbb gyermek, mindig szeretett firkálni, rajzolni. Az már felső tagozatos korára kiderült a Templom-téri iskolában Sörley Ibolya tanárnő számára – aki rajzot tanított –, hogy Gál Melinda tanulóra érdemes odafigyelni, mert tehetsége van a rajzoláshoz, festéshez. Így aztán tanítgatta. Ekkor ismerte meg kicsit mélyebben a képzőművészet alapjait, néhány technikáját. A ceruza- és színesceruza-rajzot, a víz- – más néven akvarell- – festést, a tusrajzot és egy kicsit a pasztellkréta technikáját. Iskolai és városi művészeti versenyeken helyezéseket is ért el, de az élet másfelé irányította, így ez efféle rajzolás egy időre abbamaradt.

Hozzátette: a késztetés az alkotásra nem szűnt meg, csak hosszú ideig szunnyadt, de mindig ott mozgolódott benne. Aztán hat évvel ezelőtt egyszer csak kitört. Nem akarta, és nem is tudta tovább visszafojtani. Igaz, a hosszú szünet után kellett hozzá egy kis bemelegítés, ezért beiratkozott egy rajztanfolyamra, ahol Máté Renátától igyekezett elsajátítani a valósághű rajzolás alapjait az úgynevezett jobb agyféltekés látásmód segítségével.  

– És ez bejött – folytatta. – Azóta autodidakta módon fejleszti festői tudását. Ha teheti, részt vesz nyári művészeti táborokban is, s igyekszik az azokban jártas művészek segítségével mélyebbre ásni magát a különböző technikákban, és megismerni mesterfogásaikat. A felnőttkori rajzos nekibuzdulását grafittal és fekete pasztellceruzával indította. Mintha rajzaival szólítaná meg a színeket. Ezután kezdte megízlelni a színes pasztellfestészet lehetőségeit. No, ez a technika szerelem volt első látásra.

Lengyák István beszélt az alkotó szerénységéről is. Kiemelte: mindig van benne egy pici, az alkotásai színvonalát folyamatosan emelő, előre mozdító félsz, kishitűség, elégedetlenség. Ezért is tiszteli meg például azzal, hogy az új munkáit mindig elküldi, hogy mondjon róluk véleményt. Mutasson rá, ha valami nem tetszik. És az őszinte véleményt kiköveteli akkor is, ha később sokat rágódik rajta. Ez egy olyan fajta építő elégedetlenség, ami a szebb, kifinomultabb, kifejezőbb munkára ösztönzi. Ez nagyon lényeges. Az ember, az igazi művész mindig szebbre, jobbra, újra vágyik.  

– Ha valaki végignézi az itt kiállított képeket, azonnal érezheti, hogy Melindát különösen mélyen foglalkoztatja a fények és árnyékok megjelenítése, a fények és árnyékok játszadozása, kontrasztjaik, és a lágyan simuló árnyalatokba átúsztatás titkai – elemezte tovább az alkotásokat. – De ugyanilyen türelmesen elemzi, kutatja és ábrázolja azokat a témákat, amelyekben megérzi és éreztetheti az ember vagy állat lelkének állapotát, hangulataiknak külső megjelenését a tekintetekben (a szemek tükrében), az arcok játékában (a mimikában), és a mozdulatok sokféleségében (gesztusokban). Ezt Melinda egy beszélgetésünk során így mondta el: „Amióta rajzolok, minden embert, állatot csodálatosnak látok. Kifejezetten szeretem a szemeket ábrázolni, melyeken keresztül – úgy érzem – a munkáimra tekintők a modelljeim, és kicsit a saját lelkembe is beleláthatnak.” Ezzel kapcsolatban teszem hozzá: figyeljétek meg, ha Melinda valamelyik rajzán csak egy állat jelenik meg, mögötte akkor is ott érezzük az ember, ha úgy tetszik az alkotó elkötelezett szeretetét.  

A látogatók is tapasztalhatják: munkái az eltelt idő alatt egyre kifinomultabbá, szebbé, kifejezőbbé váltak. Fotó realista – sok esetben ábrándozó, romantikus felhanggal töltött – pasztellrajzai (legyenek azok felnőttet, vagy gyermeket ábrázoló portrék, állatábrázolások, életjelenetek, tájképek) – egyre tökéletesebbek. Ki kell mondani, ebben a rajzolási eljárásban ma már az ország legjobbjai közé sorolhatjuk. Melinda számára az alkotás szeretete mellett legnagyobb öröm és boldogság az, ha mások lelkét, gondolkodását is megérintheti képeivel, s ha ezt a közönség vissza is jelzi egy-egy munkájával találkozva.