Pál Katja szlovén kiállításai

Katja elmondása szerint az év nagy részében az MG+ Modern Galerija Momental–mente: Élő képek című tárlatára készült, amit dr. Andrej Medved válogatott és ő is nyitotta meg a kiállítást még hetekkel ezelőtt. A kurátor elsősorban Szlovéniában (is) dolgozó 17 festőművész újabb munkáit válogatta be, ezeket öt termen át nézhetik meg az érdeklődők. A megnyitón hangsúlyozta: „az alkotók kifejezetten szubjektíven viszonyulnak a színhez és a fényhez, közös bennük a festői jelek autonóm elrendezése a kép felületén és az általuk különböző hatásokkal elért expresszivitás. A leginkább a világjárvány és a társadalmi elszigeteltség idején keletkezett ábrázolások a különböző kortárs művészeti gyakorlatok szempontjából a képhez mint központi médiumhoz való visszatérésben értelmezhetők, részben a modernizmus által bevezetett paradigmák tükrében. A festményeik különféle impulzusokat, művészi poétikákat tárnak elénk, amelyek nem korlátozódnak egy bizonyos tartalomra.” A művészek közül Katját az újonnan felfedezett festők közé sorolta, akik jellemzően a geometrikus karakterekre emlékeztető alkotásokkal az üresség érzését szeretnék megragadni az emberben.

A Zalaegerszegen hét éve élő festőművész emellett a Galerija Vžigalica meghívásának tett eleget, a galéria ezúttal elsősorban a muravidéki térség (Pomurje régió) művészeit hívta össze. A Liszt Intézetben ugyancsak megtaláljuk műveit, oda az előtte a budapesti Faur Zsófia Galleryben kiállított hat festményét vitte. S nem mellesleg Párizsban, az 1946 óta működő kortárs absztrakt művészeti kiállítóhelyen, a Réalités Nouvelles Salon október 20-23. közötti szemléjén is szerepelt képeivel.

– Hosszabb folyamat volt, amíg a Modern Galerija felkérésére egy új, eddig nem látott sorozattal készültem – felelte érdeklődésünkre a festőművész, aki a felkészülés közben több hónapon át a D’Clinic studios rezidensprogramra érkezőkkel is foglalkozott. – Már az újdonság, hogy nagyobb méretben gondolkodtam, s most leginkább kizárólag függőleges és vízszintes vonalakat használtam. Kiinduló pontom az „unalom” mint fogalom volt, de ezt nem úgy kell érteni, hogy unatkozunk. Inkább arra reflektáltam, hogy mai világunkban annyi impulzus ér bennünket, s szerettem volna a harsányságot, a magamutogatást, a feltűnést, a sokkolást ellenpontozni. Viccesen szólva a festényeimen most semmi „izgalmas” nem történik. Nem célom, hogy festményeimmel sokkoljam a nézőt, csupán csendesen vezetem rá őket az esztétikumra, a letisztultságra.

A Galerija Vžigalica egyébként így mutatta be őt: „a képet tárgyként érzékeli, a mélység illúzióját adva ezek a tervezett vászonok megkérdőjelezik az érzékelési folyamatot és a képhez való hozzáállásunkat.”

A művész hozzáteszi, ennyi utazás, kiállítás után most újra a befelé fordulás, az elcsendesedés időszaka jön, ami éppen arra ad alkalmat, hogy újabb akrilfestmények szülessenek. Katja arra a kérdésre nem tud egyértelműen válaszolni, hogy magyarnak vagy szlovénnek érzi-e inkább magát. Otthonosan mozog mindkét országban, s megtisztelőnek érzi, hogy egyszerre három ljubljanai intézményben mutatkozhatott be. Hét éve él Zalaegerszegen, de nem felejtette el gyökereit sem.