Tantermi színház a zalaegerszegi Zrínyi-gimnáziumban

Elekes Dóra, A muter meg a dzsinnek kiskamasz hőse igyekszik a maga nyelvén megérteni és magyarázni azt a világot, amelyben anyját – vagyis inkább csak mutert – fogva tartják a dzsinnjei. (Akik az alkoholfogyasztás miatt látogatják az anyát. Hogy emögött milyen családi sivárság lapul, az már más kérdés.) Vajon ki lehet-e szabadítani őt? 

Az öt éve megjelent kötet több feldolgozást is megért, ezúttal a Kollázs Kulturális Egyesület változata érkezett múlt pénteken a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumba, ahol Karáth Anita irodalmat tanító tanárnő sikeres pályázata jóvoltából adta elő Boznászky Anna színművésznő. Az interaktív elemekkel dolgozó előadást maga a rendező, Ecsedi Csenge Berta segített értelmezni a kisgimnazisták számára. 

– Negyven diák láthatta a rendhagyó színházi-tantermi produkciót, amely többek között az írásvetítőt mint eszközt is használta, amit egyébként a mai tanulók már nem is ismernek, hiszen nem használjuk – mondta Karáth Anita lapunk érdeklődésére, utalva a darabon-könyvön kívül eső érdekességre is. 

Az egyszemélyes előadás tehát az írásvetítő segítségével avat abba a helyzetbe, amely elvonatkoztatható a konkrét problémától, mivel azok a bizonyos dzsinnek számtalan okból uralkodhatnak a bajba került ember életén. 

– A történet kibontását segítette a képzőművészetből beemelt kiegészítő eszközök használata, a képi elemek még a halmazállapot-változásokat is megjelenítették, s mindezt nagyon érdekes zenei aláfestés erősítette, komplex élményt adva a gyerekeknek – kalauzolt a rendhagyó óra hangulatába a tanárnő. – Ami a tartalmat illeti, a 40 perces előadás utáni feldolgozó beszélgetésben a résztvevők ahhoz kapnak kapaszkodót, hogy vannak-e megoldási sémák bármilyen, általuk teljes mélységében nyilván még meg nem érthető problémához. Az is előkerült, hogy a tizenéves fiatal kire számíthat a felnőtt társadalom tagjai közül, ha éppen ebben a nehéz élethely­zetben találja magát. Bizalommal lehet-e a szülei­hez, tanáraihoz, barátaihoz, netán a pszichológus segítségére is szükség lehet. 

Az erős hatást kiváltó színielőadás drámapedagógiai eszközei saját lelki mélységeik­be vezették a nézőket, a fiataloknak nem is volt könnyű megnyílniuk. Gondolataik kifejtését támogatta az irányított kérdésekkel teli beszélgetés, de főleg a pozitív lezárás igénye. A társaság tagjai a végén kívántak valami jót a főhősnek, annak a kislánynak, aki jól érezné magát, ha jobb élethelyzetben lévő anyuka nevelné, ha megértenék a barátai.