Sötét simlik - Rémálmok sikátora filmkritika

Stanton Carlisle (Bradley Cooper) csak tengődik a világban, és egy vándorcirkuszhoz, úgynevezett vurstlihoz szegődik. Kezdetben munkásként dolgozik, majd a számoknál segédkezik, végül saját műsorral próbálkozna. Megfontolt és eltökélt, sokat és gyorsan tanul. Ellesi a simlis praktikákat és úgy tervezi, hogy a saját lábára áll gyönyörű segédjével Molly-val (Rooney Mara). De vajon meddig lehet átverni az embereket úgy, hogy le ne bukj?

Bár mondhatjuk, hogy A víz érintésével felért a csúcsra, amióta áttette a székhelyét Amerikába, del Toro nem igazán alkotott kiemelkedőt. A Faun labirintusa után jött a Tűzgyűrű, a Bíborhegy és a már említett Oscar-díjas mű, melyek közül egyik sem volt egységes siker, sőt elég megosztó darabok lettek, még ha több is volt a pozitív visszajelzés. Ez a tendencia a Rémálmok sikátoránál sem fog változni, de megkockáztatom, A Faun óta nem láttam ennyire jó del Toro filmet. Ambiciózus, elegáns, jól megírt darab, de először térjünk ki a rendező sajátos kézjegyeire. Atmoszféraépítésben még mindig kiemelkedő a mexikói direktor, a csodás díszletekről nem is beszélve. A 30-as, 40-es évek hangulata rögtön magába szippantott, erre rátett egy lapáttal a vurstlik világa. A cselekmény első fele ezt mutatja be, ahogy Stan magába szívja a tudást, figyel és egyre ügyesebben sajátítja el a praktikákat. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni nevezhetjük a Rémálmok sikátorát szélhámosfilmnek, mert bizony masszívan a svindlikre épít. A második felvonásban már az önálló főhőst követjük, amint médiumként, látóként megszedi magát, kihasználva a hiszékenyeket. Itt muszáj megállnom és kiemelnem a film legnagyobb hibáját, ami a hossza. A két és fél órás játékidő súlyát ennél a szegmensnél érezni a legjobban, a középső szakaszban az indokoltnál sokkal lassabbá válik és sajnos azt vettem észre magamon, hogy el-elkalandozott a figyelmem. Ez annak fényében főleg bosszantó, hogy az utolsó harmadra iszonyúan felpörög a tempó és rengeteg apró fordulatot kapunk. Bizonyos motivációk nem voltak világosak és néhány mellékszálat alaposabban körbejárhattak volna, de ahova kifuttatják a sztorit, az parádés. Nem arról van szó, hogy mennyire csavaros és sokkoló, hanem ahogy a főhős útja körbeér.

Bradley Cooper fantasztikusat alakít, karaktere nem egy szimpatikus figura, de el tudja adni magát és abszolút jól áll neki. Rooney Mara az egyik kedvenc színésznőm, nem játssza le a csillagokat, de kihozza a szerepéből a maximumot és mindig élmény nézni. A többiek, Cate Blanchett, Toni Collette, Willem Dafoe, Richard Jenkins szintén szuperek.

Nevezhetném kihagyott ziccernek is, mert túlontúl is hosszú, valamint a helyenkénti felszínesség azért rontottak az élményen, de nem akarok rosszmájú lenni, mert a Rémálmok sikátora megérdemli, hogy elismerjék. Erőteljes, érdekes sztori, ami mindig tud valami újat mutatni, a világa, hangulata pedig pillanatok alatt magába tud szippantani. Örülnék ha del Toro ezen a vonalon maradna, mert piszok jól áll neki ez stílus, drámával svindlikkel, rémálmokkal.