Díjat nyert Bakony Alexa – A Tobi színeit júliustól vetítik

A zsűri így indokolta a döntését: „A Mermaid díjat a Tobi színeinek ítéljük a nem bináris identitás és az útkeresés friss ábrázolásáért, az érzékeny fényképezésért.” A Tobi színei már 2019 márciusában is járt az Oscar-jelölő thesszaloniki dokumentumfilm-fesztiválon: ekkor az eseménysorozat Agora Docs in Progress elnevezésű szakmai rendezvényén pitchelte (forgatókönyvre javasolta) a nemzetközi szakmának Bakony Alexa rendező és Osváth Gábor producer az akkor még készülőben lévő filmet. Már akkor is nagy érdeklődés övezte a projektet, ennek eredményeképpen figyelt fel rá a nemzetközi forgalmazó, a Wide Management, amely külföldön népszerűsíti és forgalmazza az alkotást. A film nemzetközi premierje a rangos londoni BFI Flare fesztiválon volt, emellett a bolognai Biografilm fesztiválra és a ZagrebDox dokumentumfilm-fesztiválra is beválogatták. A magyar mozikban július 1. óta látható.

A film rendezője, Bakony Alexa zalaegerszegi. E-mailben sikerült elérnünk őt.

– Zalaegerszegen születtem, 1992-ben. A Landor­hegyi Általános Iskolába jártam, majd negyedikben felvettek a Zrínyi Miklós Gimnázium nyolc évfolyamos képzésére, ott tanultam egészen az érettségiig. Azt már korán tudtam, hogy a művészet érdekel, a gimiben a Szépirodalmi műhely tagja voltam, ami sokat segített az érdeklődésem kibontásában és a személyiség fejlődésében.

– Miért választotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, melyik szakon végzett?

– Először televíziós műsor­készítő szakra jártam, de rájöttem, hogy engem inkább a filmezés érdekel. Utána jelentkeztem a dokumentumfilm-rendező mesterképzésre. Azért választottam az SZFE-t, mert ez volt a legnívósabb hely az országban filmes és színházi szempontból is, remek tanárokkal és évtizedes, generációról generációra öröklődő tapasztalattal.

– Milyen filmterveket dolgozott ki eddig, kisfilmek, etűdök, témák, megvalósulások?

– A Tobi színei előtt több kisebb filmet is készítettem, ezek közül amire különösen büszke vagyok, az az Iborfia (rövid dokumentumfilm) című filmem, ami Zalában játszódik. De fontos számomra az Egyszemélyes birodalom (rövid dokumentumfilm) és a Családi ebéd (kisjátékfilm) is.

– A Filmintézet Inkubátor programja mit adott, hogyan alakult a pályázati folyamat?

– 2016-ban volt a második alkalom, hogy lehetett Inkubátorra pályázni, amikor én is indultam. Tízen jutottunk a döntőbe, öten kaptunk lehetőséget a filmünk megvalósítására. Ez adta meg a kezdőlökést ahhoz, hogy ilyen színvonalon és ennyi ideig tudjon készülni a Tobi színei. Kellett előzetes, írásos pályázati anyag: log­line, szinopszis, treatment.

– Hogyan születik meg egy film terve, forgatókönyve, mit jelent a forgatókönyv-­fejlesztés?

– Dokumentumfilmnél és játékfilmnél teljesen máshogy zajlik a forgatókönyv-fejlesztés. Játékfilmnél mindent ki kell találni előre, és azt utána megvalósítani, dokumentumfilmnél viszont, mivel nem tudni, hogy pontosan mire fog kifutni a történet, irányokat lehet felvázolni, illetve megtalálni azt, hogy ne csak valaminek a bemutatása legyen a film, hanem hogy hol van a történet benne, mi a fókusz, ami mentén a szerkezetet fel lehet építeni, ami miatt több tud lenni önmagánál.

– A Tobi színei filmötlete miből táplálkozott, hogyan zajlott a munka, milyen módszerrel dolgozott, miként ismerkedett meg a szereplőkkel, és mennyi időt vett igénybe a munka?

– Egy barátomon keresztül ismertem meg őket, kiderült, hogy közel laknak a nagymamámhoz Szabolcs megyében. Hamar egymásra hangolódtunk, négy és fél éven át forgattunk velük. Hamar kiderült, hogy Tobi történetét az teszi különlegessé, hogy a családja mennyire elfogadja őt, milyen szerető közegben él. Természetesen a család sok nehézséggel küzdött, de csodálatos volt, ahogyan erről beszélnek, ahogyan összetartanak és segítik egymást. A film visszhangja egyelőre nagyon jó, sokakat megérintett vagy meghatott a történetük, úgy érzem, hogy amit szerettem volna átadni a filmmel, az célba ért.

– Milyen személyes élményt adott a történet?

– Példaértékű volt számomra, ahogy Tobi és a szülei élnek, szeretném, ha csak fele olyan jó ember tudnék lenni, mint ők. Átértékeltem a többi emberhez és a családomhoz fűződő viszonyomat.

– Követi-e a szereplők sorsát?

– Természetesen igen, baráti a kapcsolatunk azóta még inkább.

– Milyen új tervek kötik le most a figyelmét, hol dolgozik?

– Vannak ötleteim, egyelőre még fejlesztési fázisban, meglátjuk, hogy sikerül-e azokat megvalósítani. Vannak felkéréses munkáim, rendeztem egy rövid dokumentumfilmet a Richter a Nőkért kampánynak, illetve itthon forgó külföldi produkcióknak készítek werkfilmeket.

Bakony Alexa gimnáziumi tanára, Bajnóczy Zoltán így ír volt tanítványa kapcsán: „A kopasz énekesnőt próbálja a Szépirodalmi műhely, a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium színjátszó köre. Az előző évben összecsiszolódott csapathoz egy nyolcosztályos gimnazista csatlakozik. Döbbenetesen jól instruálható, maximális összpontosítással dolgozik, Ionesco őrülete hevesen szikrázik össze gyermeki játékosságával. Ő lesz Mary, a Smith család magát Sherlock Holmesnak képzelő szobalánya, aki szerelmes az anekdotáiról is hírhedt Tűzoltó­parancsnokba.

Ő lesz az az ismeretlen, fia­tal rendező, aki megörökíti a Jázmin után Tóbiás nevet kapó tinédzser felnőtté válását.

Mi is hát a közös pont? Karinthyt idézve: »Laza lelki tartás. Valamikor így hívták, egyszerű szóval: alázat.«

Van egy család, amelyik nyilvánosan felvállalja próbatételeit, hogy biztatást adjon a hasonló helyzetben élőknek. Ha van valami, ami a tömeges gyűlölködést megértéssé, elfogadássá nemesítheti, az Tuzáék története.

És van egy fiatal alkotó, aki dokmentumfilmesként nem kiaknázza, nem kizsigereli a témát, nem sokkolja, nem kioktatja a nézőt, csak bátran, ugyanakkor megértéssel és kulturáltan vászonra viszi az életünket. Aki rádöbbentheti a játékfilmekhez szokott nézőt: a valóságnál nincsen katartikusabb téma.”