2021.06.27. 15:30
Ecsedi Erzsébet és Ecsedi Csenge színpadra állította a Mintapintyet
Kortárs magyar szerzők új monodrámájával, a Mintapinty című egyszemélyes darabbal találkozhatunk Ecsedi Erzsébet jóvoltából. A Hevesi Sándor Színház színművésze lányával, Ecsedi Csengével együtt használta ki a járványhelyzet miatti kényszerpihenőt, így áll készen az előadás.
A díszleteket, kellékeket a bolhapiacról gyűjtötték Fotók: Kollázs Kulturális Egyesület
Ecsedi Erzsébet éveken át nagy sikerrel játszotta az Én, Shirley című monodrámát. Érdeklődtünk, hogy került most a látókörébe a Kovács Dominik és Kovács Viktor szerzőpáros (ikrek) darabja, amely egy zebrapintyekkel társalgó egykori népművelő nő napjaiba kalauzolja a nézőt. A szerzők így nyilatkoztak róla: „A Mintapintyben nem Zsóka hiteles élettörténetét ábrázoljuk, hanem a Zsóka általi emlékezés folyamatát. Hogy miképpen okoz konfliktust, zavartságot egy emberben az emlékezés sokfélesége, a perspektívák közötti ingadozás, és hogy hogyan próbálja meg a történések átírásával tragikus hősként újraalkotni a maga személyiségét.”
– 2018. január elején színházunkban tartották az írók és dramaturgok fesztiválját. Perczel Enikő dramaturg felhívott, hogy van egy monodráma, amit nekem feltétlenül el kellene játszanom – mondja Ecsedi Erzsébet. – Gyorsan elolvastam, nagyon tetszett. Találkoztam a megdöbbentően fiatal szerzőkkel, Kovács Viktorral és Dominikkal, akik akkor még csak 22 évesek voltak. Hajnalig beszélgettünk.
– Mi ragadta meg a Mintapintyben?
– A darab történetében látványos egybeeséseket fedeztem fel már az első olvasás után is, például a főszereplőt Molnár Erzsébetnek hívják, édesanyámat is, városból „diszidál” egy vidéki községbe és a férje párttitkár lesz! Ez is stimmel. De ezek csak a főbb vonulatok, az apróbb részleteket később fedeztem fel, amikor már dolgoztunk a darabon. Én egy kis faluban nőttem fel, kisemberek között, nem okozott gondot a különböző karakterek megformálása, szinte magam előtt látom a szomszéd pletykás nénit, a többieket a tanácselnökön át az anyósig. Ezeket aznap éjjel mind átbeszéltük. Szerettem volna bemutatni a lakásszínházban, Sztarenki Pál főrendezővel beszélgettünk is róla, de a dolgok másként alakultak. Tudtam, hogy egyszer mindenképpen megcsinálom még rendező nélkül is… és akkor jött a pandémia… Csenge lányom hazaköltözött, online órái voltak, én meg be voltam zárva, egy ideig még vásárolni sem engedett, ő intézte a dolgokat. Nehezen viseltem. Ekkor jött az ötlet, ha én nem tudok játszani, ő nem tudja megrendezni a vizsgaelőadásait, akkor csináljunk együtt valamit. Odaadtam a Mintapintyet, elolvasta, másnap írtunk a szerzőknek. Három hét után megszületett a majdnem végleges darab, én elkezdtem tanulni, Csenge és Csiszér Csilla megtervezték a díszletet, jártuk a bolhapiacot, régi tárgyakat, csipkéket, nippeket kerestünk. Közben Ticz Andris kollégám zenét írt hozzá, és elindultak a próbák. Meglepően jól dolgoztunk együtt a lányommal, rengeteg ötlete volt, időnként rám szólt, hogy ez nem a „Shirley”, ez egy egyszerű asszony, legyek visszafogottabb. Kicsit duzzogtam, de hamar beláttam, hogy igaza van.
– Más-e, mint a korábbi?
– A Shirleyben a fallal beszélgettem, most meg pintyekkel, ez is milyen érdekes. Molnár Erzsébet is egyedül marad a problémáival, a férje elhagyja, a lánya elköltözik, a szülők kihalnak, a falu tiszteli ugyan a múzeum igazgatónőjét, de nyugdíjazzák, nem marad más, csak a magány, a feledés és a madarak.
– Hol, mikor látható az előadás?
– November végén szerettük volna bemutatni, de jött a második hullám és 10-én bezárták az intézményeket. Június 6-án tartottunk egy munkabemutatót a Bábszínházban, köszönet és hála az igazgatóságnak és a műszaki személyzetnek, hogy segítségünkre voltak. Most egy időre újra szüneteltetnünk kell, de remélem, ősszel újra játszhatjuk. Eddig két felkérést kaptunk október és november hónapra. Az előadás megrendelhető a Kollázs Kulturális Egyesület honlapján vagy telefonon. A kamaraszínházi előadás 90 perces, 60–80 főnek ajánlva, mindössze 4x4-es játéktérrel, két felvonásban.
A szerzők jelen voltak a június 6-i egerszegi bemutatón, lapunknak is elmondták, milyen élményt jelentett számukra.
– Ez a bizonyos 2021. június 6-i nap már akkor is különleges lett volna számunkra, ha „csupán” annyiról lett volna szó, hogy a november óta tartó kényszerű karanténidőszak után újra színházba mehetünk – vélekednek a Kovács ikrek. – Az, hogy történetesen a mi Mintapintyünk zalaegerszegi bemutatója, a mindig virtuóz Ecsedi Erzsébet alakítása lett ez az első tapasztalat – rendkívül inspiráló dolog. Ecsedi Csenge sajátos, szürreális rendezői hangot választott a darab nyelvéhez. A produkció zeneisége, látványvilága épp annyira lenyűgözött minket, mint a légies, könnyed előadásmód, ami (miközben belakható, otthonos miliőt teremtett) szinte sorról sorra, mondatról mondatra kombinálta az érzelmeket. Hol komikusnak, hol szánandónak, hol félelmetesnek láttuk ezt a Molnár Zsókát.
A Mintapinty a Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett Nyílt Fórum 2017/18-as évadának egyik kiválasztott darabja volt, tették hozzá, az ősbemutatóra 2018 októberében, a debreceni Csokonai Színházban került sor Szabó K. István rendezésében, Oláh Zsuzsa előadásában. A darab szerepelt a 2019-es Deszka Fesztiválon, ugyanebben az évben a nemzetközi Transz/Missziók összművészeti fesztiválon is.
– Örülünk, hogy a Kollázs Kulturális Egyesület is műsorára tűzte, sok sikert kívánunk…
