Vajda Lajos emléke: 80 éve hunyt el az avantgárd festő

Vajda Lajos hányattatott életű művész volt, s mindössze 33 év adatott neki. 1908-ban, szegény hivatalnokcsalád negyedik gyerekeként született Zalaegerszegen. Apja, Vajda Manó Emil bírósági irodatiszt, később szűcs. A család a könnyebb boldogulás reményében 1915-ben Szerbiába, Belgrádba és Valjevóba költözött, de hét év után visszatértek Magyarországra és Szentendrén telepedtek le. Egészen fiatal korában találkozott a szerb népi motívumokkal és a görög-keleti vallás jelképeivel, amelyek később is megjelennek munkásságában. Szűkebb környezetének tárgyairól, majd családtagjairól készített portrékkal kezdte a rajzolást. Nagy tehetségnek tartották, azonban tüdőbetegsége miatt egy időre felhagyott a rajzolással. Másik nagy bánata, hogy édesanyját fiatalon vesztette el. 1928-ban felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István lett a mestere. Ekkor ismerkedett meg Kassák Lajossal és az által szerkesztett Munka című lap körével, ami akkoriban a fiatal és újító művészek közössége volt. Húszévesen már kiállításon szerepelt együtt a korabeli progresszív művészekkel, ahol konstruktivista, geometrikus formákból építkező műveket mutatott be. A magukat új vadaknak nevező csoport tagjai az újító kifejezésmódjuk miatt nem tudtak beilleszkedni a hagyományos főiskolai képzésbe. Vajda is otthagyni kényszerült a főiskolát, Párizsban próbált szerencsét. 1930-1934 között a francia fővárosban meglehetősen nyomorúságos életkörülmények között élt, ám az ott nyüzsgő kortárs művészeti élet új impulzust adott számára, figyelme az orosz és a francia film irányába fordult. Malevics, Kandinszkij volt rá nagy hatással, valamint előszeretettel tanulmányozta a primitív népek kultúráját. Vajda Lajos műveiben visszaköszönnek a szerb népművészeti motívumok, az ortodox szentképek mellett a zsidó-keresztény jelképek is. Szakértők szerint későbbi, ikonikussá váló ikonos önarcképein feltűnő a személytelenség. A kerek fej és a kifejezéstelen arc az isteni létezésre, az emberi esendőség meghaladására utal.

- Vajda Lajos soha nem váltotta tehetségét aprópénzre, az volt a célja, hogy a magyar művészetben maradandót alkosson és teljesen új utakat mutasson – mondta megkeresésünkre Kostyál László, a Göcseji Múzeum igazgatója, művészettörténésze. – A korabeli párizsi progresszív, konstruktív, szürrealista irányzatokból, film- és plakátművészetből merített, de emellett fontos törekvése volt a népi motívumok integrálása is a kortárs művészetbe. Jelentős volt a 30-as évek közepén a Korniss Dezsővel való együttműködése. Szentendrén, Szigetmonostoron, valamint a környező falvakban néprajzi és népi építészeti motívumokat gyűjtött, azokat felhasználta művészetében. Másik újító tevékenységét a rajz- és fotó montázsok képezték. Ezeket az akkori párizsi és a szovjet plakátművészet ihlette. Olyan időszakban élt, amikor zsidósága élettragédiává vált. Az antiszemitizmus a 30-as évek második felében százezrek életét mérgezte meg és tette tönkre. Szűkebb családjának minden tagja a Holokauszt áldozata, csak özvegye élte túl a vészkorszakot. Vajda Lajos a nyomorúságos körülményei miatt korán megszerzett tüdőbaját nem tudta megfelelően kezeltetni, még munkaszolgálatra sem volt alkalmas. 1940 őszétől már a budakeszi szanatóriumban fekszik, ott is halt meg 1941. szeptember 7-én. Utolsó korszakának képein megjelennek a maszkok, amik szorongást és elrejtőzést tükröznek és a külvilágtól való menekülést. Belső világa reflektált a külső környezetre és történésekre. Ezek a képek zseniálisak, másrészt sírni valóan szomorúak.

- Szülővárosa hányszor emlékezett rá?

- 1970-ben Dús László szervezett kiállítást a művész eredeti alkotásaiból, majd 1983-ban a Városi Hangverseny- és kiállítóteremben volt hasonló tárlat. Születésének centenáriumára a Hevesi Sándor Színház egykori művészeti titkára, Boncz Barnabás Vajda grafikáinak reprodukcióiból állított össze válogatást, a Pannon Tükör pedig rövid tanulmánnyal emlékezett meg róla.

- Mit jelenthet a mai kor művészének Vajda Lajos?

- A meg nem alkuvást. Azt, hogy mindent alárendelt a művészet iránti elkötelezettségének. Lényeges volt számára, hogy azt a belső utat járja, amit kitűzött maga elé. Nem tudjuk, kötődött-e konkrét valláshoz, ám képei mégis mély spirituális indíttatásból születtek. Művészi útját tiszta szívvel és meggyőződéssel, megalkuvások nélkül követte. Úgy érezte, világa teljesen önálló, másoktól nem függő útra vezeti. Felhasználta a kortárs művészet számos törekvését, ám nem igazodott senkihez és semmihez. Ez helyezi őt a legnagyobbak közé.

Utózöngeként még ne feledjük, hogy volt valaha egy Vajda Lajos-díj, ami az azt alapító Zala Art Alapítvány megszűnésével lassan feledésbe merült. Míg életében egyetlen képet adott el, addig az utóbbi években fel-felbukkannak művei az aukciókon. Szentendrén 1986-ban nyílt meg a róla elnevezett múzeum, ami 2015-ben zárt be. A Ferenczy Múzeumi Centrum 2018-ban nagyszabású retrospektív tárlatot rendezett. Jó hír, hogy mostantól virtuális sétát is tehetünk a centrum weboldalán, ahol az itt őrzött 110 különleges művészi életműből most ötvenet tekinthetünk meg a modern technika segítségével.