Eurevita Pannonia: szinte már kihalt szakmákat élesztenének újjá az osztrákokkal közösen

A nemrég elindított, az osztrákokkal közös, Eurevita Pannonia nevű projekt egyik célja, hogy olyan szakmákat élesszen újjá, amelyek szinte már kihaltak, pedig szükség lenne rájuk. Igaz, nem tömegigények kielégítésére, mert maholnap nehezen megoldható feladat lesz a tömésfalú, zsúpfedeles épületek karbantartása. Ilyeneket persze nemcsak a falumúzeumokban lehet találni, de talán ott jelentik a legnagyobb kihívást.

– Legalább 10-12 évre előre tekintve kell terveznünk az épület-karbantartásokat, mert ilyen rendszerességgel foglalkozni kell velük, ha nem akarjuk, hogy romlásnak induljon az állapotuk – fogalmazott Varju András, a falumúzeumi és műszaki osztályának vezetője. Ő a projekt online konferenciáján Az állományvédelmi feladatok hosszú távú ütemezése a Göcseji Falumúzeumban címmel tartott előadást.

– Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a hosszú távú állományvédelmi ütemterv alapján évente sorra kerül egy porta, és akkor ott minden felújítást végrehajtunk. Ezt bő egy évtizede kezdtük el, és most zárult le az első ciklus, aminek eredményeként megfelelő állapotba kerültek az épületek, így már a folyamatos karbantartás is kevesebbe kerül. Nem következik be olyan szintű leromlás, mint előzőleg, amikor öt-hat épületet már fóliával kellett megóvnunk a súlyosabb károsodások megelőzésére – magyarázta. – Ebben az esztendőben a kávási ház lesz soron, ez még az elsők között esett át a nagy karbantartáson – tette hozzá.

– Az Eurevita Pannonia pályázat számunkra több szempontból is hasznos – folytatta. – Támogatásával oktatjuk a szakmát, a zsúpolást, a boronafalú házak felújítását, amire ma már csak kevesen képesek. A helyzetet jellemzi, hogy hamarosan nyugdíjba megy a karbantartási csoportunk vezetője, Vizsi György, aki közel és távol egyetlenként birtokolja az ehhez szükséges tudást, amit még elődjétől, Mázsa Bélától tanult meg – mondta.

– A projekt célja ennek a különleges tudásnak a továbbadása minél szélesebb körben. Ezzel szakemberekhez jutunk, és persze a falumúzeumon kívül is állnak még ilyen házak, amelyek felújításra várnak, tehát szükség van erre a szaktudásra máshol is. Arra gondolok, hogy az elmúlt években sokan választották a vidéki életet, vettek régi falusi házat, amit rendbe kellene tenni. Az ehhez szükséges szakmákat azonban ma sehol nem tanítják, mondhatni, hiányszakmák – tette hozzá.

A tervek szerint márciusban kezdődik a leendő tanulók majdani tanárainak felkészítése. Ezt követően a diákok a szombathelyi falumúzeumban kapják meg az oktatást, az elméletet és a gyakorlatot. Ez körülbelül egy hónapos képzést jelent, benne néhány hétvégi tanítással. Elsősorban felnőtt, szakmával már rendelkező jelölteket várnak, de szívesen látnak középiskolás diákokat is.

– Hasonló képzést néhány évvel ezelőtt már tartottunk itt, az egerszegi skanzenben, akkor zsúpfedést tanultak a fiatalok, és nagyon élvezték. Ha a szakma minden mélységét nem is sajátítják el ezen az eurevitás tanfolyamon, de talán százból egy majd kedvet kap hozzá, ami pont eggyel több annál, ahány most van – mondta optimistán.

A házak fontos szerkezeti részei voltak anno a fonott épületelemek, ahogy erről Marx Mária, a múzeum etnográfusa beszélt a minap megtartott nemzetközi online konferencián.

– A fonás technikája ősidők óta ismert – kezdte. – A szál anyagától, vastagságától függően készülhet belőle szövet, edény, kosár. Használták állatok elkerítéséhez, megtámasztottak vele rézsűt, vagy építettek belőle falat. Ez utóbbihoz vastagabb ágakat tűztek le az úgynevezett talpfába karóknak, és ezeket rugalmas vesszővel, például gyertyánnal, mogyoróval fonták be. Ezután pedig a funkciójától függően alakították; ha arra volt szükség, akkor agyaggal, sárral bevonták, betapasztották, és az állékonyságát a gerendák biztosították. Szolgálhatott például pajta falaként, készítettek belőle kerítést, kaput, de még tető építéséhez is alkalmas volt. A házaknál ez a megoldás a 20. század elejéig volt teljesen megszokott. A boronavázas, karóközös épületeket ma is megtalálni, főleg a hegyi hajlékok között – említett példát.

Aztán az építkezések iparosodásával, s ezzel együtt a házilagos megoldások kiszorulásával ezek a technikák kivesztek a mindennapokból.

– Lehet azonban, hogy újra divatba jöhetnek, ahogy a vályogházak is megint kedveltekké váltak, mert az épületen belüli klíma kialakításához kedvező ez a falszerkezet – folytatta. – Erre utal az is, hogy az Eurevita Pannonia projekt egyik osztrák előadója a vályogfal előnyeit ecsetelte a modern építőanyagokhoz képest. Ezért elképzelhető, hogy a fonott elemek is újra megjelennek, de az alkalmazásuk ma már korlátozottabb lehet, még ha környezetbarát voltuk miatt előnyösebb, ugyanis idővel lebomlanak, ellentétben a műanyagokkal – emelte ki.

KÉZMŰVES AKADÉMIA MEGTEREMTÉSÉT IS TERVEZIK

KOSÁRFONÓ, díszműkovács, cserépkályhás, ezek olyan szakmák, amelyeket manapság nemigen választanak a fiatalok. Ezen kíván változtatni az az Európai Unió által finanszírozott Eurevita Pannonia elnevezésű projekt, amely a ritka, már kihalófélben lévő vagy csak elfeledett kézművesmesterségeket kutatja fel. Az osztrák–magyar együttműködési projektben kiemelt figyelmet kap a ritka kézművesmesterségek jegyzékbe foglalása és azok összevetése a régió területén. Ebben a projektben elengedhetetlen a jövőkép kialakítása, hogy mely szakmákra lehet szükség az adott területen, s melyekre lehet később vállalkozást is alapítani. A választás elsőként hat gyönyörű szakmára esett: cserépkályhás, régi fatechnikák mestere, zsúpfedő, agyag- és földtechnikák mestere, kosárfonó és díszműkovács. Az osztrák és a magyar szakemberek tovább szűkítik a kört, s a hat mesterségből a jövőben hármat választanak ki, ezekhez képzési, vizsga- és minősítési dokumentációt dolgoznak ki. Az oktatásba pilotképzésen keresztül lehet bekapcsolódni a jelentkezőknek, ennek értelmében az elméleti oktatás mellett óriási hangsúlyt helyeznek a gyakorlati képzésre. Az első ütemben oktatásra tervezett három kézműves technika közül az első a zsúpfedés. Azaz a népi épület tetőszerkezetének építése, tetőfedés. Ezt követi a népi épület kőműves – agyagtechnikákkal, a harmadik pedig a népi épület asztalos – famunkák (fatechnikák kerítéseken és kapukon).

A két ország projektpartnerei – a Berufsförderungsinstitut Burgenland, a Savaria Múzeum, a Göcseji Múzeum és a Sekem Energy GmbH – a program végére Kézműves Akadémia megalapítását és kiépítését tűzték ki célul, a kulturális örökség fenntartásának jövőbeni segítésére.