Integrálódni a kortárs tárgykultúrába

Ezt Beszprémy Katalin a 17. alkalommal meghirdetett Élő népművészet országos pályázat és kiállítás kurátora fogalmazta meg minap, amikor a Keresztury VMK Gönczi Galériájában megnyílt és október 23-ig látogatható régiós kiállítás kapcsán kérdeztük.

- A kérdés, miként él a népművészet a 21. században, és hívhatjuk-e így kortárs népi kézművességet? – kezdte – A helyi ízléshez köthető, az önellátó paraszti kultúra már nem létezik, de létezik a kortárs, közösséget teremtő kézművesség, amely a népművészetre mint ihlető forrásra tekint. A tudás már nem generációról generációra száll, hanem szervezetten oktatják a különböző alkotó közösségek, ahol a tárgyi anyanyelvünk elsajátítható. Ebben töltenek be pótolhatatlan szerepet a népművészeti egyesületek, és egyik zászlóshajójuk a zalai szervezet. Ez tükröződik a régiós pályázat gazdag anyagában is – fogalmazott. – A népi kézművesség jövőjének legtöbbet ígérő útja a mesterségek, mesterek egymásra találása, együttműködése – tette hozzá.

Ennek szép példáját látja abban, ahogy az Újragondolt Hetés című projektben megszülettek a művek, mert ezek között a hétköznapokban hordható öltözetek is megjelentek.

- Több csoport dolgozott, hogy a tájegységre jellemző viseletet a mai, modern, kortárs öltözetkultúrába átemelje. Ez csapatmunka volt, amiben részt vettek nemezesek, gyöngyösök, viseletvarrók, hímzők és cipőkészítők. A korok összekapcsolását jelzi, hogy a munkába a Savaria Cipőgyár régi dizájnerei is bekapcsolódtak, és merítve a hetési motívumokból útmutatásukkal készültek el a jelen igényeihez illeszkedő, mégis a tájegységet idéző lábbelik – emelte ki.

Emellett a zalaegerszegi fafaragók műveire hívta fel a figyelmet a kurátor, összevetve az országos pályázat anyagával is azokat. Mint mondta, ezek bizonyítják, hogy itt színvonalas és folyamatos műhelymunka zajlik, képzésekkel gazdagítva.

Értékelése szerint a gyékényből, vesszőből készült tárgyakról is elmondható, megfelelnek a mai lakáskultúra által támasztott igényeknek.

- Modernek, de mégis őrzik a hagyományokat, és nem avittasak, mint anno a háziipari szövetkezetekből kikerült portékák _ tette hozzá magyarázólag.

A takácsszövés technikájával készült vállkendőkről pedig úgy fogalmazott, a hétköznapi, de akár az ünnepi öltözködésben is elegáns kiegészítői lehetnek napjainkban a női ruháknak.

Beszprémy Katalin fontos eredménynek tartotta, hogy Szlovéniából is érkeztek pályaművek, mert ez jelzi, sikerült feléleszteni a hetési hímző és szövő kultúrát. Hazánkból jártak ki oktatók, és a népi kismesterségek szlovéniai szakkörökben zajló tanítása beérett, az eredményei láthatók a kiállításon.

Az Élő népművészet országos pályázatát először 1973-ban Nyíregyházán hirdették meg, és ez a város volt az otthona a rendszerváltásig, amikor is a budapesti Néprajzi Múzeumba került. Ez a pályázat adott lehetőséget anno az amatőr mozgalom bemutatkozására, amit a sokszínűség jellemzett szemben a háziipari szövetkezetekből kikerült, csak a legismertebb tájegységeket tükröző, sorozatban készült termékekkel.

Idén nyolc régióba szervezetten hirdették meg a pályázatot, teret adva a határon túli alkotóknak is. A kurátor arról is szólt, hogy különleges helyzet alakult ki az erdélyi pályázókkal, mert a járvány miatt az ottani kiállítóhelyek zárva tartanak, ezért az anyagaikat virtuális tárlaton mutatják be. Ez látszólag hátrány, ám ily módon vélhetőleg sokkal többen vehetik szemügyre az alkotásokat, mintha a kiállításra kellene ezért elutazni az érdeklődőknek. Ráadásul az anyagokról készült fotók mellett az alkotókat bemutató kisfilmek is elérhetők az internetes tárlaton. Épp ezért hasonló megoldást javasolt Beszprémy Katalin a többi régiós kiállítás anyagának népszerűsítésére.

A Győr-Sopron-Moson, Vas és Zala megyét, valamint Szlovéniát összefogó térségből 77 alkotó küldött be 722 művet, ezek közül 25 kapott régiós díjat. A nyugat-dunántúli kiállítás megrendezését a Zala Megyei Népművészeti Egyesület nyerte el, az elmúlt tíz évben már harmadszor. Ezt pedig azzal érdemelték ki, hogy itt olyan elhivatott, megújulásra mindig kész alkotókból szerveződött, sokféle mesterséget összefogó csapat működik, amelyik számára az elmélyült műhelymunka mellett a közösség, a közönség is fontos. Ez tartja életben a népművészeti mozgalmat, hangsúlyozta Beszprémy Katalin.