Ahol Latabár Kálmán Rodolfóval táncolt

Ha a válasz igen, akkor már biztosan olvasta dr. Kovács Emőke, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos munkatársának Balatoni impressziók – sorsok, helyek, történetek című könyvét. Ha nem, akkor pedig érdemes elolvasnia – a kötet nagykanizsai bemutatójára nemrég került sor a Halis István Városi Könyvtárban. A szerző, dr. Kovács Emőke polgári foglalkozását tekintve történész, az intézet dualizmus kori kutatócsoportjának munkatársa, a Gulag-emlékév szakmai vezetője. Somogyi, kaposvári „lányként” – ahogy ő fogalmaz – pedig a Balaton szerelmese (gyerekként Fonyódligeten töltötte a nyarakat), s a tó kultúrhistóriájának szenvedélyes kutatója.

A témában már több könyve született: 2007-ben a 19. századi Balaton világa, 2013-ban A régi idők Balatonja (mely egy évre rá Fitz-díjat kapott), majd 2016-ban a Régi Balaton.

– Számomra a Balaton a kikapcsolódást jelenti, nemcsak a szó klasszikus értelmében, hanem kutatóként is, mert oldja azokat a nehéz témákat, amelyekkel egyébként foglalkozom, tehát a magyar tenger egyfajta menedék is számomra – mondta lapunknak adott interjújában. – Persze nem lennék történész, ha a Balatonról megtudott adatokat, történeteket ne akarnám közkinccsé tenni. Gimnázium után az ELTE bölcsészettudományi karán tanultam tovább és magyar–történelem szakon diplomáztam. Akkor kezdtem foglalkozni a balatoni tájirodalommal, ami tovább terebélyesedett, amikor 2010 és 2015 között a siófoki Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet, Könyvtár és Kálmán Imre Emlékház igazgatója voltam. A Balatoni impressziók előzményének tekinthető Régi Balaton című munkámban a 19. századi Balaton történetébe nyújtottam bepillantást. Ez az időszak a kor szépsége, tisztasága, a kibontakozó balatoni élet miatt különleges. A második részből különösen szeretem az endrédi csipkézők sikertörténetét, Simon Böske keszthelyi szépségkirálynő szerénységét, Belházy Bimbi, az első Balatont átúszó nő kitartását, a balatoni mítoszok meseszerű, fantáziadús világát. Célom, hogy olyan balatoni sikertörténeteket, sorsokat mutassak be, amelyek a 21. században is példaértékűek lehetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy nem helytörténész vagyok, tehát nem az egyes települések történeti vonatkozásait tárom fel, erre vannak kiváló, „igazi” helytörténészek, akikkel egyébként gyakran együttműködöm és jó a kapcsolatom. Én úgynevezett szintetizáló történész vagyok, aki a Balatonnal kapcsolatos nagy összefüggéseket, jelenségeket igyekszik feltárni.

A szakember néhány érdekességet is megemlített legújabb könyvéből. Például azt, hogy a siófoki fürdőtelepet sok művész, színész, író kedvelte: Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Rejtő Jenő és Kabos Gyula mellett a Latabár dinasztia tagjai. Latabár Kálmán még táncolt is a legendás bűvésszel, Rodolfóval a tó partján. De Kovács Emőke írt Sümeg Széchenyijéről, Ramassetter Vince borász-kékfestőről is, aki sikeres üzletemberként sokat adott Sümegnek, s bortermelőként ugyancsak kiemelkedő teljesítményt nyújtott Somlón, Csobáncon és Badacsonyban. Pár oldallal arrébb pedig az is kiderül, ki volt a magyar Webb kapitány: Szekrényessy Kálmán, aki a La Manche csatornát 1875-ben átúszó Matthew Webb kapitány példája nyomán 1880 augusztusában átúszta a 17-18 Celsius-fokos Balatont. Érdemes volt: az olasz király unokahúga, Rapravetta Margit is tanúja volt a hőstettnek, s virágcsokorral köszöntötte a parton a bajnokot – majd hamarosan egybe is keltek.

Dr. Kovács Emőke végül arról beszélt: izgalmas kérdés, hogy a Balaton milyen szerepet töltött be a magyar nemzettudatban a 19. században, s milyet Trianon után, amikor Magyarország elveszíti tengerét, magaslati üdülőhelyeit, fontos turisztikai célpontjait. Egyetlen fontos – ahogy ma mondanánk – desztinációként csak a Balaton marad meg, mely így felszálló ágba kerül. De ez már egy következő kötet témája lesz.