A lendvai LESzSz Zalaegerszegen is bemutatta A Herner Ferike faterja című előadását

A társulat, bár nem ismeretlen, hiszen a közeli Lendván játszik, amatőr, a világot jelentő deszkákat szabadidejükben benépesítő tagokkal, de mégsem mindennapi vendégek Zalában. Az odahaza tavaly szeptemberben bemutatott játék azonban emlékezetes lehet, hiszen a Hevesi Sándor Színház játszotta (Kiss Ernő, Szegezi Róbert, Kricsár Kamill és György János, parádésan, igaz, a régmúltba vesző 2003-ban.) A darabot három nyelvre is lefordították – angol, német, lengyel –, és 2005-ben Heidelbergben közönségdíjat is nyert. Ősbemutatója a Pécsi Harmadik Színházban volt, Vincze János rendezésében. Mindezt csak azért érdemes felvillantani, hogy érezzük, nem akármibe vágta a fejszéjét a lendvai csoport. Ki tudja, könnyebbség volt-e vagy épp az ellenkezője, hogy a most őket rendező Pénzes Csaba a hajdani egerszegi előadás asszisztense volt Pinczés István mellett?

A Herner Ferike faterja igazi, hamisítatlan filozófia. A segélyen élő, de azt árokkaparással megszolgáló három férfi ugyanis a lapáttámasztás közben olyan lételméleti alapkérdéseket feszeget, akárcsak Kant, Heidegger, vagy Platón. Ha tudjuk, hogy meghalunk, hogyhogy nem őrülünk bele? „Én biztos fölkötném magam, ha tudnám”, mondja Herda Pityu, utalva Papi Jóskára, aki télre tervezte a megfagyását az istállóban, ahol élt, mert a házában nem tudott megmaradni, mert bennégett a lánya. Mi van, amikor semmi sincs, történik-e bármi ott, ahol nem vagyunk (Jung), féljünk-e magunktól, ha kimondunk valamit és az megtörténik?

Ilyesmiken agyal Béla (Gál Tim), Banda Lajos (Gál Patrik) és Herda Pityu (Kopinja Ladislav), a polgármester munkát ellenőrző küldönce, Marika (Soós Sara) két látogatása között. A motorbiciklije mellett a hölgy is figyelemreméltó, nem csoda, ha hőseink szögre akasztják a világmagyarázatokat, amíg vele és a kölniillatával kokettálhatnak. Pedig az akadozó diskurzusból kihámozható valamiféle dráma. A töredékes beszédből összeáll a kép: Béla gyerekkorában tulajdonképpen megátkozta Herner Ferikét, akinek a rendőr apja (Kovács Sándor játszotta Papi Jóskát is) és az egész családja (feleségét Vörös Piroska formálta) megvetés tárgya volt akkoriban épp a családfő foglalkozása miatt. De nem ez, hanem a fegyverrejtegetés vádja volt az ok arra, hogy jövőbeni gyilkost lásson a gyerekben Béla. És lám, megvalósult, bemondta a tévé: HF agyonlőtte a saját gyerekét fegyvertisztítás közben. Úgyhogy most mindenki félhet, vajon mit mondott neki Béla akármikor. Mert ő nem emlékszik, mert korábban nem tudta, hogy ez lesz, hogy az lesz, amit ő megmond. A darab idősíkokkal dolgozik, amit nem könnyű elegánsan megoldani, itt nincsen ide-oda húzható paraván, az asztalt, széket a játszók hozzák-viszik.

Viszont váratlanul olyan többletet kap a játék, ami sajátosan természetessé teszi: a lendvai játszók csodálatos tájszólása emeli talán akaratlanul mágikus szintre a szöveget, így azt is megbocsátjuk, hogy olykor nem hagyják kifutni a Háy által gondosan megkomponált nyelvi és intertextuális poénokat.

Mindezzel együtt érdeklődéssel várjuk a következő vállalkozásukat.

A lendvai LeSzSz Társulat a legkisebb határon túli magyar amatőr színjátszó közösség, Muravidék színházi csapata. Három évvel ezelőtt alakultak, eddig három előadást mutattak be. Játszottak Hamvas Béla-darabot Nem mind arany, ami réz címmel, amelyet Budapesten is láthatott a magyar közönség. Az Indul a bakterház is 2019-es sikeres bemutatójuk volt. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet támogatja őket, az éves költségvetésük kétharmadát az intézet biztosítja.

A muravidéki magyar közösség körülbelül 5000 – 6000 fő, ehhez kell mérni, hogy a társulat lendvai bemutatói általában telt házasok, ami azt jelenti, hogy körülbelül 400 néző tekint meg egy előadást.