Szigetek címmel jelent meg Zsupánné Illés Margit második novelláskötete

Zsupánné Illés Margit – a falubelieknek csak Manyi tanító néni – és az ő második, Szigetek című novelláskötete volt az est témája. A 23 történetet éppen úgy a Csesztregi Falubarát Egyesület adta közre, mint 2016-ban a szerző első, Csesztregiek emlékei az ötvenes évekből című munkáját.

A rendezvényen a szerveződés elnöke, dr. Bencze István háziorvos kapott először szót, aki elmondta: a 30 éves civil szervezet létének legfőbb értelme őrizni Csesztreg múltját és hagyományait, illetve újakat is teremteni, ha lehet.

– Ebbe a tevékenységbe illeszkedik ez a könyv is, mely a mi közösségünkről szól – fogalmazott. – Ajánlom minden csesztreginek, illetve csesztregi gyökerekkel rendelkező embernek. A szerzőnek köszönöm, hogy papírra vetette a történeteinket, és egyben kívánok neki egészséget és kitartást a további munkához.

És hogy a Szigetek történetei valójában mennyire helyiek?

– Én voltam az a barna hajú, kerek szemű kislány ebben a novellában – ezzel a vallomással indított például Czigány Kata, a csesztregi általános iskola pedagógusa, a falubarát egyesület tagja, a könyv egyik lektora, a Tejvilág című írás egy részletének elhangzása után. A történetek olvasása közben nyilván sokan ismernek még magukra és másokra a faluból, a Szigetek pedig talán éppen úgy „tananyaggá” válik az iskolában, ahogyan történt az Zsupánné Illés Margit előző könyvével is. Az esten elhangzott: a kitelepítésekről szóló részt tanórán feldolgozták a gyerekekkel, és egész más volt úgy beszélgetni a Rákosi-korszak kínjairól, hogy a történelmi események szereplőit iskolatársak nagyszüleiként azonosítani tudták.

Erre talán nem is lett volna szükség, de azért a szerző is beszélt magáról az összejövetelen. Felidézve, hogy óvodásként mennyire vágyott iskolába, mennyire irigyelte a nagyokat, hogy ők már tudnak olvasni, és milyen boldogságot érzett, amikor ezt maga is elsajátította. Elmondta, hogy mindig Csesztregen és csesztregi akart maradni, élete legnehezebb időszaka volt, amikor Zalaegerszegre került kollégiumba. „Még a busz szagára is haragudtam, amivel utazni kellett” – fogalmazott. A szombathelyi tanítóképző után vissza is tért falujába, évtizedeken át tanított az általános iskolában, a rengeteg olvasás közben pedig egyszer csak az írás is rátalált. Első alkotásai 2015-ben jelentek meg, többek közt lapunkban is publikált.

– Nem írok könnyen, kétmondatonként haladok a mondanivalómban, de sosem görnyedek a laptop előtt. A gondolatok mindig valami egészen más tevékenység, például házimunka vagy kapálás közben merülnek fel bennem – mesélte az alkotás folyamatáról. – Ezeket aztán gyorsan papírra vetem, s így állnak össze a történetek. Vannak már újabb írásaim, talán egyszer majd azok is napvilágot láthatnak.

A Szigetek pedig amellett, hogy színtisztán csesztregi, igazi családi vállalkozás is. Az író férje, Zsupán József és lánya, Edina is festményekkel, illusztrátorként működött közre létrejöttében.