Egyedülálló gyűjtemény bronz kisplasztikákból

Az idei szimpóziumon hat szobrász vett részt, alkotásaikból a közelmúltban nyílt kiállítás a lendvai várban, azaz a Galéria és Múzeum tetőtéri bemutatótermében. Hat belsőtéri kis­plasztika, hat szobor, amely teljesen különbözik egymástól, ám azonos térben mégis fontos kohéziót teremt. Megszületésük ugyanis kölcsönhatás eredménye, a hat szobrász augusztus második felében, közel két héten keresztül együtt dolgozott, egymást inspirálva, egymásra is hatást gyakorolva.

– Egy művésztelep életében másfél évtized látszólag nem tűnik hosszú hagyománynak, esetünkben, a lehetőségeket és a bronzöntés technikai nehézségeit figyelembe véve, mégis nagy eredményként tekintünk rá – mondta a kiállítás megnyitóján Pisnjak Attila művészettörténész, a Galéria és Múzeum munkatársa. – Egyrészt azért, hogy 2005-ben egyáltalán el tudott indulni a bronzöntés, másrészt azért, hogy megért 15 évet. A lendvai bronzöntő művésztelep mindenkori megvalósításában ugyanis az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy nincs helyi szakember, aki el tudná végezni a szükséges folyamatmunkákat, például a viaszformák csövezését és beformázását, az öntőformák elkészítését, valamint magát a bronzolvasztást és -öntést.

Ezt a hiányt a művésztelep szervezői általában magyarországi szakemberek átcsábításával oldják meg, így a szimpózium létrejöttében és eredményeiben az öntőmestereknek legalább olyan fontos szerep jut, mint maguknak az alkotóknak. 2019-ben hat művész alkotásaival gazdagodott a lendvai vár padlásán látható kisszoborgyűjtemény. Köztük volt a helyi Király Ferenc, aki a Galéria és Múzeum első igazgatójaként 47 évvel ezelőtt lerakta a Lendvai Nemzetközi Művésztelep alapjait. A Munkácsy-díjas szobrász művészetében mindig fontos szerepet foglalt el az egyéni szimbólumtár, a női formák, a tisztaság, az anyaság, a szépség és a termékenység ábrázolása. Hármasság című szobra földből növő formát ábrázol, melynek részei enyhén egymásba fonódnak. Király ezzel az alkotásával az Isten, az univerzum és az ember egységének leképeződését ábrázolja.

Visszatérő vendég Lendván a győri kötődésű Lipovics János, akinek életművében több olyan alkotás is található, amely az emberi párost, a férfit és a nőt jeleníti meg. Szenvedély című szobra ennek a sorozatnak a része, az összetartozást, az emberi vágyakozást, a nő és a férfi egyesülését ábrázolja. Lipovics nem csak szobrászként, alkotóként vett részt a művésztelep munkájában, ő volt az egyik bronzöntőmestere is a szimpóziumnak. Szintén Magyarországról érkezett Lendvára Rajcsók Attila, aki öntőmesterként segítette a munkálatokat. Első ízben vett részt a szimpóziumon, alkotásában saját művészetének visszatérő motívuma, az alma, illetve az almacsutka kap központi szerepet. A Lendvai vacsora című kisplasztikája valójában egy lerágott almákból álló gyümölcskosár, a naturalista ábrázolásmóddal ugyanakkor a bűnbeesést és a tudás megszerzésére irányuló vágyat is szimbolizálja.

Horvátországból két szobrászt hívtak Lendvára. Stephan Lupino fotósként már nemzetközi hírnévre tett szert, a New York-i éjszakai életet szenvedélyesen megörökítő alkotó ezúttal egy új területre tévedt. Trófea című alkotása – mely szinte a semmiből tör ki a térbe – ugyanúgy az erotikát helyezi a fókuszba, mint ahogy az alkalmanként a művész korábbi fotóin is megjelent. Marijan Mirt Pofa címet kapott alkotása egy világhírű olasz szobrászt, Alberto ­Giacomettit juttatja a szemlélő eszébe, ugyanúgy elnyújtott formákkal dolgozik, s emiatt kissé eltorzultnak hat figurája. Mirt az ókori egyiptomi hitvilágra is asszociálva kutyafejű emberi alakot ábrázol, Anubisza tekintélyt parancsolóan emelkedik a látogató fölé, a horvát szobrász az idei szimpózium legnagyobb méretű alkotását jegyzi.

A szlovén művésztársadalmat ezúttal Robert Jurak képviselte, aki a Haltekintet című kis­plasztikájával először formált bronzot. A fiatal művész alkotásaiban gyakran köszönnek vissza szűkebb pátriájának jellegzetességei, első bronzszobrát saját elmondása szerint a Mura folyó ihlette, ugyanakkor utalni kívánt vele a Pannon-tengerre is, mely egykor uralta azt a vidéket, amelynek egyik meghatározó településévé vált Lendva.

A 47. Lendvai Nemzetközi Művésztelep alkotásai a Galéria és Múzeum nyitvatartási idejében tekinthetők meg. A határon túli kisváros várának padlásgalériája különleges élményt kínál látogatóinak, hiszen nemcsak az említett hat szobrot mutatják ott be, hanem a korábbi bronzöntő telepeken készült művek is láthatók. A szobrokat egy térben elhelyezve, azt teljesen betöltve még inkább érzékelteti az intézmény, milyen jelentős gyűjteményt halmozott fel másfél évtized alatt a Galéria és Múzeum.