Újabb zalai alkotó szerepel a krosnói textilbiennálén

Immár hagyomány, hogy a Krosnóban két évtizede útjára indított kortárs textilművészeti biennále nemzetközi körútja a zalai megyeszékhelyen fejeződik be. Köszönhető ez annak, hogy a település 2000 óta Zalaegerszeg lengyelországi testvérvárosa, továbbá, hogy a Göcseji Múzeum és a szervező Krosnói Kézműves Múzeum szakmai kapcsolata és baráti együttműködése ugyancsak több évtizedes távlatú. Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese a műveket értékelő nemzetközi zsűrinek is tagja.

– Minden alkalommal erős a pályázati anyag, ami megvillantja a világ számos szegletének kortárs textilművészetét, hiszen a lengyel és európai mezőnyön túl például Japánból és Kanadából is rendszeresen érkezik munka – mondja bevezetőül. – Sokak fantáziáját megmozgatja a kiírás, amiben feltételként szerepel, hogy a felhasznált alapanyag minimum 75 százaléka eredeti len kell hogy legyen.

Három fő irányultság tapintható az alkotók részéről. Az egyik csoport a lenszövés minél attraktívabb, technikai bravúrokat felvonultató útját járja, egy másik kör narratív tartalmat sző a műbe, a harmadik pedig filozofikus gondolatokat, emóciókat jelenít meg. A textil eredendően alkalmazott művészet, a házak és az emberek felöltöztetőjeként, otthonos, melengető matériaként gondolunk rá. A fejlődés iránya azonban azt mutatja, hogy egyre nagyobb súllyal jelennek meg az önálló, autonóm művészeti alkotások, amelyek a mai kor feszítő kérdéseire, például az ökológiai válságra reflektálnak.

Örvendetes tendencia, hogy a krosnói biennálét kezdik magukénak érezni a zalai alkotók is. A IX. seregszemlén, hosszú szünet után a zalaegerszegi Steier Györgyi törte meg a csendet, az aktuális, X. biennálén pedig a cserszegtomaji Takács-­Szencz Lívia vállalt szereplést. Utóbbit korábban elsősorban festőként ismerhettük, ám a keszthelyi XII. Pelso Országos Kerámia és Gobelin Biennále mezőnyében már díjazottként üdvözölhettük idén nyáron. Mint kiderül, a textil­művészet egyáltalán nem új felfedezés számára, csak eddig rejtőzködött ez a vonulat.

– Már gyerekkoromban vonzott a szövés, jártam is szakkörbe, majd Pécsre kerülve elvégeztem a művészeti középiskola textil szakát, Somogyi Klára tervező iparművész irányításával – idézi fel az előzményeket a zalai alkotó. – Sok egyéb technika mellett akkor szerettem meg a gobelinszövést is. Ezt követően azonban elragadott a festészet, így sok év kihagyást követően egy megrendelés vezetett vissza a szövőszékhez. Kicsit meg voltam szeppenve, hiszen hosszú volt a szünet, de magam számára is meglepetésként olyan érzés járt át, mintha hazatértem volna. Ezen fellelkesedve újból nekiláttam tervezni, fonalat festeni, szőni… Remélem, hogy összhangra, harmóniára lel bennem a festészet és a textil, hiszen mindkettőt imádom.

A biennálén a Földanya és a Kozmosz című munkával szerepel. Tudakoljuk, miből merített inspirációt?

– A Földanyához különleges élmény kötődik. A rezi temetőben sétáltunk, s az éppen lemenő Nap fényében szinte felragyogott az egyik síremléken a nőalak. A homokkő figurán vibráló színek azt sugallták, mintha anyag, lélek és szellem egyesült volna a szemem előtt. Nem tudtam kiverni a fejemből, tudtam, hogy tovább kell adnom, meg kellett szőnöm ezt az élményt. Most csak a szobor arcát dolgoztam fel, de később szeretnék még visszatérni a temetőbe újabb inspirációkért. A másik témám a mákgubó, ami régi kedvenc motívumom, nagyon sokféle jelentést előhív bennem. Legfőképpen az összetartozás, a békés egymás mellett élés szimbóluma számomra, hiszen a gubó, akár Noé bárkája, magába ölel ezernyi mákszemet. Nagyon örülök, hogy itt lehetek a biennálén, dr. Kostyál László biztatott a nevezésre, köszönet a bizalomért. Jó érzés részese lenni egy olyan kiállításnak, ahol egy térben ennyiféle irányzat, gondolat és érzelem fonódik össze, szó szerint és jelképesen egyaránt.