Színházi búcsú Balogh Tamástól

A búcsúztató darab- és interjúrészletekkel kezdődött a Hevesi-színház emeleti elő­csarnokában, ahol a kép­ernyőn felvillantak emlékezetes alakításai, és az ibolyazselé készítésébe is beavatást nyertünk. Hiszen a színházon túl a gasztronómia, a történelem, a klasszikus zene és a nyelvészet is érdekelte, utaltak rá a szónokok.

Elsőként Besenczi Árpád direktor idézte elénk a Hevesi Sándor Színház örökös tagjának alakját, fehér öltönyét és nyakkendőjét, természetes eleganciáját, műveltségét, remek humorát. Mint mondta, a klubba belépve a szemük keresi, ott ül-e a sarokban átvetett lábakkal, kávét vagy hosszúlépést kortyolva. Senki nem tudott úgy rágyújtani, leülni a színpadon, kalapot és hosszú kabátot viselni, mint ő, e gesztusait tanítani kellene – mondotta.

Ezt követően Bellus Attila olvasta fel Sztarenki Pál közösségi médiában megjelent búcsúzó sorait. Életre keltette az „Édes Úr” rajongását Shakespeare és Krúdy, no meg a piacok iránt. Hiszen nincs annál varázslatosabb, mint amikor a kertek lelke és illata eljő vizitbe a városba… Szerepeit sorolva kiemelte, a Caligula helytartójában nyújtott Barakiás-alakítása színháztörténetileg is kiemelkedő. Debrei Zsuzsa és Bot Gábor énekszámát követően Farkas Ignác pillantott vissza a társulatban közösen eltöltött 32 esztendőre. Összekovácsolta őket a vidéki lét, a színházról való azonos gondolkodás és a sok siker. Balogh Tamás kitűnt az átlagból, s nem csak mondásai­val és egyedi hanghordozásával. Kritizálni szintén úriemberként tudott, s szerepformálásaiban is mindig a különlegeset kereste.

Végül Besenczi Árpád meg­köszönte, hogy oly sokan osztoznak a színház gyá­szában.