A Kárpát-medence tánckincsét tanulja a gősfai Rozmaring Táncegyüttes

A hét végén az Őrségi Tökfesztiválra voltak hivatalosak, de a hét eleje már a nemrég felújított kultúrházban találta őket.

– Az ünnepek, az események, helyi és környékbeli bálok hívtak életre bennünket, hiszen műsor kellett a rendezvényekre, 2002-ben ezért alakult meg a csoport, amelyhez azóta is sokan csatlakoztak – idézte a kezdeteket Farkas Tiborné Marika, az alapítók egyike, aki a gősfai polgármesteri feladatokat is ellátja. – Mindannyiunkat a néptánc vonzott, ezért kértük Beát, tanítson bennünket.

Nagyné Vargovics Beátáról van szó, akit a KISZÖV Táncegyüttesből ismerhet Zala megye közönsége.

– Mivel női együttes a Rozmaring, a koreográfiákat úgy állítjuk össze, hogy az esetleges férfilépések a lábukra illeszthetők legyenek, hiszen tudjuk, a néptáncban a női jelenlét legtöbbször a szép viseletben és a körtáncban valósul meg, ennél színesebb színpadi mozgásra van szükség – kapcsolódott az együttesvezető koreográfus. – Először a mai Magyarország tájegységei, Zala, Somogy, Kapuvár, Rábaköz, Kalocsa táncait tanultuk és mutattuk be, az utóbbi időben már kikacsintunk a Kárpát-medence távolabbi térségeire is. Az együttes tagjai nem ülnek a babérjaikon, mindig új koreográfiát tanulnak, hiszen gyakran visszahívják őket falunapokra, környékbeli fesztiválokra, ahol szeretnének friss műsorral szerepelni.

A tánc köztudomásúan összetett tevékenység, amely a szellemi és fizikai állapotunkra is hatással van. Közösségben művelhető, mozgásra sarkall, a lépéskombinációk „észben tartására”, s a kultúrtörténeti ismeretek sem elhanyagolhatók. A gősfai asszonyok, lányok mára tisztában vannak a magyar népi tánckultúra legértékesebb elemeivel, a történelmi Magyarország néprajzi metszetével.

Emellett fittek és derűsek. Ottjártunkkor Hessel Ferencné, Újhelyiné Major Andrea, Fatér Andrea, Némethné Horváth Melinda, Pappné Nagy Gyöngyi, Némethné Hajas Gizella, Szermjagin Mariann, Magyar Eszter, Horváth Edit, Csalló Zsolt Józsefné elevenítette fel a nemrég elsajátított táncokat.

– Nekem alapvetően a mozgás hiányzott, ezért jelentkeztem három éve, a hangulat és a zene külön emeli az együttlét örömét – mondta Major Andrea, aki korábban sportolt, ma testnevelő tanítóként látja, hogy a gyerekeknek is nagy szüksége lenne a minél többrétűbb mozgásformára. – A tánc egyesíti mindazt, amire egy végigdolgozott nap után szüksége van az embernek.

Közben párokba rendeződtek a rozmaringosok, akiket két vasboldogasszonyi fiatal lány figyelme kísért a sarokból. Mire a próba bemelegedett, ők is táncoltak, a lépéseket hamar megjegyezték, a ritmusra ráéreztek. Az utánpótlás tehát szépen alakul.

– Én nem a versenyzést, hanem a tánc és a fellépések örömét szeretném előtérbe helyezni – jelezte munkamódszere lényegét Vargovics Beáta, hozzátéve, noha a felkészültségük alapján nevezhetnének különböző megmérettetésekre, mégsem akarja a versenyhelyzettel stresszelni a Rozmaring tagjait. – Az első fellépésünk, a tűzkeresztség egy iskolai alapítványi bálban esett meg, amelyre másfél hónapos intenzív munkával olyan szép műsort sikerült összeraknunk, amit azonnal hívtak máshova is.

Azóta megjárták Szarajevót, Ukrajnát, Erdélyt, s örömükre a fellépőruha mellé most csizmákat is tudtak szerezni. Az anyagiakat NKA-pályázatból és az évi 34 millió forintból gazdálkodó önkormányzat támogatásából teremtik elő. A polgármester elmondta, régen is voltak műkedvelő csoportok a 300 lelkes faluban, amelynek a történetét már elkezdték felkutatni, de a befejezés még várat magára.